Keresztény misztikus

A mellkasban megjelenő érzés fogva tart, és hatással van rám. Jézus Krisztus nevére jelenik meg, és egészen addig velem marad, amíg hívom Őt. Majd amikor már mással kell foglalkoznom, észrevétlenül elillan az édes, balzsamszerű hatás. Eltűnik, mint reggel a jótékony harmat, amely bár csak kis ideig van velünk, mégis frissességgel és élettel tölti meg a természetet. Nem kell sok idő, és hiányérzetem támad, így ismét eszembe jut Jézus Krisztus, és hívni kezdem. Ez az érzés jó néhány éve társam, de nem volt mindig így. Fiatal koromban érzékeny típus voltam, ami fájt az önérzetemnek, az nagyon fájt, ami viszont boldogított, az nagy örömforrást jelentett. Rájöttem, hogy megérzem a láthatatlan dolgok egy részét, és a szavak jelentésükön túli értelmet is kezdtek hordozni magukban. Aztán jöttek-mentek az évek, és már Jézus Krisztust hívtam magamban, majd egy ideig Nagyboldogasszonyt több néven is.  Jézus Krisztus nevéről belül először a gyémánt érzete jutott eszembe, mert a rag...

Évtizedekkel ezelőtt egy találkozón hangzottak el a következő mondatok, amelyeket nekem címeztek. Ez egy látomás része volt, és úgy gondolom, az általa megjelenített hely, illetve annak időpontja nem szorul magyarázatra. "Szürkület van, az eget sötét felhők borítják, és a száraz fű a földig hajol az erős szélben. A kereszteken már senki sem él, és körülöttük a tömeg döbbenten áll, sokan zokognak. Ott látlak közöttük."  A fentiek sokáig nem foglalkoztattak különösebben, de azért évekkel később hasonló alkalommal, másoktól is megkérdeztem, mi a véleményük erről. Volt, aki kitérő választ adott, de akadt, aki tovább ment, és azt mondta, abban az időben gyógyítást kaptam, ezért örökké elköteleztem magam. Mindez roppant személyes ügy, éppen ezért sokak számára közömbös lehet, vagy éppen értetlenséget, azonnali tagadást válthat ki, ráadásul igazságtartalmát sem lehet kideríteni. Mégis eszembe jut időnként, ahogy az is, hogy már csak néhány év, és elérkezünk Jézus kereszt...

A hit, a láthatatlanba vetett megingathatatlan meggyőződés és az ezen alapuló ismeret a kereszténység egyik legfontosabb alapköve, amely ha befészkeli magát az ember lelkébe, képes sorsokat megváltoztatni és életeket jobbá tenni. Érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy ez csak egy folyamat kezdete, amelynek végén ott van az isteni valóság földi megélése, amely már nem csak egy emberi elköteleződésről szól, hanem a minden pillanatot meghatározó szoros kapcsolatról a Legfelsővel, ami életünk legnemesebb, legtisztább állapota. Ehhez pedig végig kell menni az átistenülés lépcsőfokain. Belső fejlődésünkhöz Jézus élete ezúttal is gyönyörű analógiát rajzol, amelyhez a körülötte összegyűlt hívők alakítják a mintát. Természetesen csak akkor, ha a történelmi eseményekhez hasonlóan bennünk is Ő áll a gondolatok fókuszában. Jézus Krisztus, az Úr Jézus feltűnése után egyre többen gyűlnek köré. Közülük néhányan elhívást kapnak, míg a legtöbben a csodák miatt hisznek benne. Jézus híre...

Engem nem érdekel Szűz Mária, vagy hasonlók - válaszolta egy magát kereszténynek valló kollégám, amikor egy pár percre szóba került a hit kérdése a munkahelyünkön. Évekkel ezelőtti beszélgetésünk azonban nem folytatódott, ő hamarosan jobbra ment, én meg balra, útjaink külön váltak, így nem tudtam kifejteni kötődésem okát sem. Ez abban az időben történt, amikor a fejem tele volt Nagyboldogasszonnyal, Fekete Madonnával, Szeplőtelen fogantatással. Életem egyik legmeghatározóbb szakrális képzőművészeti alkotásán Szűz Mária és karjában a kis Jézus látható. Emlékszem, hogy amikor először találkoztam a czestochowai Fekete Madonna képével, szinte moccanni sem tudtam, varázslatos kisugárzása megigézett, hosszú percekig néztem-néztem, szinte fürödtem benne. Volt, hogy csak úgy elővettem a magamnál tartott másolatot, és bámultam. Nem az arc fogott meg, mert a sebzett, komor ábrázat csöppet sem szép, hanem valami éteri lélekgyógyító hatás. Érzésekről ezúttal is nehéz beszélni, de ahhoz...

Az alábbi sorok a Covid-járvány ki tudja hányadik hulláma idején fogalmazódtak meg. Akkor, amikor ezrek-tízezrek szenvedtek légzési nehézséggel, és sejtjeik a kelleténél kevesebb oxigénhez jutottak. Érezték, mennyire fontos, hogy a tüdő egészséges legyen, és lehetőleg a teljes felületével vegyen részt az oxigéncserében.  Erre törekszenek a több ezer éves keleti jógakultúra légzőgyakorlatai is, különösen a teljes jógalégzés, amiről egy helyen azt írják, az a hasi, mellkasi és kulcscsonti légzés összességéből áll. Célja pedig, hogy lehetővé tegye a tüdő teljes kapacitásának kihasználását.  Arról, hogy a légzés túlzott szabályozása és szándékos kontrollja milyen kellemetlenséggel járhatnak, személyes tapasztalatok alapján írtam korábban, ezért jómagam ma már semmiképp nem vállalnám fel ezt a kockázatot. Eszembe sem jutna, hogy egy adott lelki állapotot a test megregulázásával próbáljak elérni. Annyira könnyű hibázni, és legalább ilyen könnyű bedönteni érzéke...

Ezek a kalandjaim egy egyszerű derékfájással kezdődtek. Aztán valahogy a történet része lett némi üvöltözés, stressz, amit később más ügyben egy személyes konzultáció követett újabb nyugtalansággal fűszerezve. Szerencsére ezek már régi történetek, de legalább ennyire életre szólóak. Az első sztori bő tíz évvel ezelőtt kezdődött, a sok ülőmunka, az akkor még mozgásszegény életmód megbosszulta önmagát. Masszívan éreztem a kellemetlen sajgást a derekamban. Úgy gondoltam, kimozdulhatott valamelyik csigolyám, ezért bejelentkeztem egy csontkovácshoz. Alapos, de gyors munkát végzett. Mivel még maradt idő, felajánlott valamilyen speciális szellemi kezelést is lezárásnak, aminek a nevét már akkor sem tudtam megjegyezni. Ez egy jó tízperces további koncentrálást igényelt tőle, majd miután végzett, eljöttem.  Azt hittem, minden a legnagyobb rendben van, de később kiderült, tévedtem. A csontkovácsnál délután jártam, másnap pedig dolgoznom kellett. A munkahelyemen kezdetben minden ...

Fejfájás. Elsőre ez jut eszembe, ha azokra a jógafoglalkozásokra gondolok, amelyekre évtizedekkel ezelőtt, fiatalon, még tanulmányaim idején jártam. Mindez Jézus Krisztushoz való kötődésem előtt történt. Kedveltem a helyet, az embereket, jó időtöltésnek tűnt, csak a zsibbasztó fejfájással nem tudtam mit kezdeni. Az egyik összefüggő gyakorlatsor közben már néhány mozdulat után jelentkezett az abroncsszerű érzés, majd megmaradt egészen az óra végéig. Ráadásul ezután még egy kis időnek el kellett telnie ahhoz, hogy teljesen megszűnjön. Aztán vége lett az iskolának, és már nem jártam többé jógázni sem, azóta viszont a fejfájás okát sikerült megfejteni. A jógában alkalmazott mozdulatok nemcsak fizikai mozgást jelentenek, hanem lelki folyamatokat is beindítanak. Ez egyfajta rituálét jelent, mert a   kötött sorrendű mozdulatokkal megidézzük alkotójának szellemi, lelki erejét és indíttatását. Rendkívül erős hatásról van szó, amely évszázadokkal, évezredekkel később is műkö...

Számolj el tízig! Így szól a mondás, mely a közvélekedés szerint megóvhat a hirtelen, meggondolatlan tettektől, attól, hogy indulatból olyat tegyünk, amit könnyen megbánhatunk. Ilyen helyzet márpedig bármikor, bárkivel megtörténhet. Szinte mindenkinek van már egy közepesen hosszú listája arról, hogy mi az, amit nem kellett volna tennie, mondania, reagálnia abban a stresszes pillanatban. A számolás akár jó módszer is lehet, hiszen mire eljutunk mondjuk ötig, máris rengeteg indulat elpárolgott. Ezzel az alig használt trükkel emberi kapcsolatokat óvhatunk meg, és persze tárgyakat, mert például nem törnek össze. A következő ajánlat ennél sokkal tovább megy. Bármilyen indulatos pillanatban érdemes magunkban Jézus Krisztus nevét kimondani egyszer, kétszer, háromszor, bármennyiszer. A hatás többszörös. Egyrészt lehiggadunk, és a düh, amelynek ki kellene jönnie, csitulni kezd. Higgadtabbak leszünk, mert a figyelem másra terelődik. Ez a legkevesebb, ami történik. Mivel ilyenkor az ...

Kilépek a házból, megyek az autóhoz. A rövid sétaúton folyamatosan ismétlem a Nevet , mint mindig, de egy régi, kellemetlen emlék minduntalan felbukkan. Észlelem, és újra nekifutok, az a gondolat azonban ismét előrefurakszik. És elkezdődik a mentális küzdelem: nem hagyom magam, hiszen hol máshol is lehetnék szabad, mint az elmémben, de valaki vagy valami ezt másképp gondolja. Valami történni fog! - villan be, hiszen ennyi jel elég is. Beszállok a kocsiba, dolgok esnek ki a kezemből, hoppá, a kulcs becsúszik az ülés és a kézifék közé. Percek múlnak, mire rendeződik minden. Elindulok, de valahogy az apró jelek nem tágítanak, ügyetlenkedés a sorompónál, az index nélkül elém vágó autó, majd a parkolás az úti célnál valahogy mind problémás. A történetet most megállítom, pedig sajnos lehetne folytatni... Rendszeresen megérzem, ha történni fog valami kellemetlen dolog. Ez nem törvényszerű, nem is mindennapos, de sokszor előfordult már, azt azonban pontosan sosem tudom, hogy konkr...

Figyelj a légzésedre...ki, be, ki, be...a légzőgyakorlatok nyugalmat teremtenek benned, feloldódik a stressz..ki, be, ki, be... Gyakran hangzik el ez az ígéret a jógaórákon. Én azonban arra intek mindenkit, legyen nagyon óvatos  ezen a téren, mert engem kishíján megnetegített. A következő sorok ismét arról szólnak, hogy az embert úgy teremtették meg, gondolatai és lelkének minden rezdülése hasson a külvilágra. Mivel régen, 20 éves koromban jártam jógafoglalkozásokra, a légzőgyakorlatok nem voltak ismeretlenek számomra. Az idő múlásával azonban jelentőségük erősen megkopott, a módszert azonban mégsem vetettem el végleg. A történet idején két állásom volt, melyekkel annyi pénzt tudtam keresni, amennyi a kényelmes élethez éppen elég volt. De többet és jobbat akartam. Nem voltam teljesen elégedett, és az volt a szándékom, hogy Nagyboldogasszony - akit ebben az időben hívtam - bőséget adó hatása intenzívebben legyen jelen az életemben. Ez az öt...

A Nevek rossz és felesleges kombinációja már aznap levertséget okozott, és estére magas lázam lett. Íme egy újabb történet arról, hogyan hathat mindaz, amit gondolatainkkal megidézünk, mert ebben az esetben is meglett az eredménye a helytelen szellemi erőfeszítéseknek. Mindez évekkel a Covid-járvány előtti időkből.  Mint olyan sokszor, ezúttal is türelmetlen voltam, és szerettem volna még "hatékonyabbá" tenni a szellemi munkámat. Kíváncsi voltam, milyen istennevekhez társítottak még kedvező hatást az emberiség történetében, hátha mindez a hasznomra válhat. Most nem szeretnék konkrét példákat felhozni, azt meg a legkevésbé sem tenném, hogy leírom azt a névsort, amit magamban ismételgetni kezdtem. Annyi elég hozzá, hogy körülbelül öt-hat szerepelt benne különböző kultúrákból. Reggel elkezdtem a szellemi munkámat, és kezdetben nem tapasztaltam gyanús jeleket. Nem vesztem össze senkivel, nem voltak felesleges, előzmény nélküli konfliktusok, olyan volt, mint egy szokásos nap a sok...

Amikor tükörbe néztem, lesokkolt a viszonylag nagy kiterjedésű ekcémaszerű folt. Miután azonban megtaláltam a bőrömön jelentkező viszkető érzés szellemi okát, a tünet néhány nap alatt nyomtalanul eltűnt. Életemet két szellemi hatás határozta meg: Jézus Krisztus és Nagyboldogasszony. Ez az eset utóbbihoz, a Gyermekét tartó Szűz Máriához köthető, akihez a magyarsággal kapcsolatos olvasmányaim során jutottam el.  Évekkel azelőtt sok hasonló témájú könyvön rágtam át magam, és megfogott néhány elmélet. Nagyboldogasszony nevét rendszeresen úgy ismételtem magamban, hogy felidéztem magamban a betűkkel leírt szót. Ezt idővel felváltotta a régi rovásírás, amelynek betűiben elképesztő energiát tapasztaltam. Az ilyesmit nehéz megfogalmazni, de még most is, ha így leírva látok egy szót, érzem, hogy valósággal sugárzik. Egyszerű jelek, hihetetlen erővel, ilyet tudtak a régiek, akik előtt meg kell ...

Ezt a történetet évtizedekkel ezelőtt éltem át, de emléke mélyen bevésődött a lelkembe.  Egy este, amikor lefeküdtem, mint mindig, gondolatok kavarogtak a fejemben, de már éreztem az álom kellemesen zsibbasztó közeledtét. A ház és az utca is elcsendesedett, minden nyugodt volt. Hirtelen egy érzés kerített hatalmába: nem vagyok egyedül! Egy jelenlétet éreztem a közelemben, ami szinte azonnal támadásba lendült, és erőszakosan próbált meg beférkőzni az elmémbe. Valójában már bent is volt. Bántóan feszíteni kezdett, határozottan éreztem, uralmat akar felettem. Közben soha azelőtt nem tapasztalt hangot hallottam, mintha egy beszédet mesterségesen lassítottak volna le, az egész hátborzongatóan mély és érthetetlen volt.  Ebben az időben Jézus Krisztus nevét ismételgettem, és most is önkéntelenül hívni kezdtem. GGRRRROOOÁÁÁMMM… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… VVÁÁOOOÁÁÁFFF… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… RROOUUUÁÁÁVV… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… Görcsbe rándultam, ne...

Úgy gondolom, a koccanás előtt is voltak baljós előjelek, mindig vannak, ma már jól tudom. Akkor azonban még nem figyeltem eléggé ezekre az apró rezdülésekre, melyek leginkább rosszul sikerült mozdulatokból, belső feszültségből, esetleg fejfájásból álltak. A szabályokat ugyanis be kell tartani. Nem voltam mindig fegyelmezett a Név folyamatos ismétlésében, így időnként hozzátettem ezt-azt, és mondattá egészítettem ki. Ez olyan volt, mint egy kívánságlista: tegyél ezzé, vagy azzá, legyek ilyen, vagy olyan.  Ekkor is hasonló ötlet miatt változtattam. A következő két esetet egyetlen nap választotta el egymástól, és szilárdan hiszem, hogy ugyanaz az erő okozta. A koccanás egy szempillantás alatt bekövetkezett. A főváros egyik legforgalmasabb, háromsávos útján haladva, egy lámpa előtt nem sokkal sávot váltottam, abban bíztam, hogy az ott haladó autó még átsurran a sárgán, és mögötte nekem sem kell majd megállnom, legfeljebb egy kicsit fékeznem. Nem így történt. A bőven középkorú höl...

"Zoli, veled bármilyen jó is történik az életedben, az belülről jön majd".  Ezt mondta egyszer régen egy asztrológus ismerősöm, miután megnézte a horoszkópom. Persze mondott mást is, melyek többsége nem jött be, ezt azonban nagyon eltalálta, amit később igazoltak az események. Gyerekkoromban sokszor úgy éreztem, hogy csak ki kell mondani, és bármit elérhetek, de mint a legtöbben, én is felnőttem. Húsz éves lehettem, amikor akadozni kezdtek a dolgok, keserű hiányérzet jelentkezett. Mit tehetnék? - kérdeztem. Mivel inkább befelé forduló ember voltam, befészkelte fejembe a gondolat: a világot nem tudom megváltoztatni, meg kell hát változtatnom saját magam. Kezdtem az étkezéssel, és vegetáriánus lettem. Összességében nem volt haszontalan, az viszont frusztrált, hogy lefogytam. Megjegyzem, mindíg is vékony gyerek voltam, viszont az végtelenül stresszelt, amikor rokonok, barátok azzal fogadtak, hogy "Te fogytál?" Biztosan nem csináltam valamit jól, de annyi bizt...