Keresztény misztikus

A mellkasban megjelenő érzés fogva tart, és hatással van rám. Jézus Krisztus nevére jelenik meg, és egészen addig velem marad, amíg hívom Őt. Majd amikor már mással kell foglalkoznom, észrevétlenül elillan az édes, balzsamszerű hatás. Eltűnik, mint reggel a jótékony harmat, amely bár csak kis ideig van velünk, mégis frissességgel és élettel tölti meg a természetet. Nem kell sok idő, és hiányérzetem támad, így ismét eszembe jut Jézus Krisztus, és hívni kezdem. Ez az érzés jó néhány éve társam, de nem volt mindig így. Fiatal koromban érzékeny típus voltam, ami fájt az önérzetemnek, az nagyon fájt, ami viszont boldogított, az nagy örömforrást jelentett. Rájöttem, hogy megérzem a láthatatlan dolgok egy részét, és a szavak jelentésükön túli értelmet is kezdtek hordozni magukban. Aztán jöttek-mentek az évek, és már Jézus Krisztust hívtam magamban, majd egy ideig Nagyboldogasszonyt több néven is.  Jézus Krisztus nevéről belül először a gyémánt érzete jutott eszembe, mert a rag...

Nem voltam mindig fegyelmezett a Szent Név ismétlésében, és időnként hozzátettem ezt-azt. Belső imám olyan lett végül, mint egy kívánságlista: tegyél ezzé, vagy azzá, legyek ilyen, vagy olyan.  Ekkor is hasonló ötlet miatt változtattam, és úgy gondolom, már a koccanás előtt is lehettek baljós előjelek, mert mindig vannak. Akkor azonban még nem figyeltem eléggé az apró rezdülésekre, amelyek leginkább rosszul sikerült mozdulatokból, belső feszültségből, fejfájásból állnak. A következő két esetet egyetlen nap választotta el egymástól, és az eseményeket olyan erős összefüggésben éltem meg, hogy az számomra már belső figyelmeztetéssé vált. A koccanás egy szempillantás alatt bekövetkezett. A főváros egyik legforgalmasabb, háromsávos útján haladva, egy lámpa előtt nem sokkal sávot váltottam, abban bíztam, hogy az ott haladó autó még átsurran a sárgán, és mögötte nekem sem kell majd megállnom, legfeljebb egy kicsit fékeznem. Nem így történt. A bőven középkorú hölgy által vezetett kocsi las...

Ezt a történetet is évtizedekkel ezelőtt éltem át, de emléke mélyen bevésődött a lelkembe. Egy este, amikor lefeküdtem, mint mindig, gondolatok kavarogtak a fejemben, és már éreztem az álom kellemesen zsibbasztó közeledtét. A ház és az utca is elcsendesedett. Minden nyugodt volt. Hirtelen egy érzés kerített hatalmába: nem vagyok egyedül! Egy jelenlétet éreztem a közelemben, ami szinte azonnal támadásba lendült, és erőszakosan próbált meg beférkőzni az elmémbe. Valójában már bent is volt. Bántóan feszíteni kezdett, határozottan éreztem, hogy uralmat akar felettem. Közben soha azelőtt nem tapasztalt hangot hallottam, mintha egy beszédet mesterségesen lelassítottak volna, az egész hátborzongatóan mély és érthetetlen volt.  Ebben az időben Jézus Krisztus nevét ismételgettem, és ezúttal is önkéntelenül hívni kezdtem. GGRRRROOOÁÁÁMMM… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… VVÁÁOOOÁÁÁFFF… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus…  Görcsbe rándultam, nemcsak az izmaim, hanem mintha az agy...