Keresztény misztikus

Várjunk egy-két évet, és addigra kiderülhet, hova futnak ki a mostani események, csak akkor érdemes megítélnünk azt, ami most katasztrófának tűnik. Így foglalható össze az a beszélgetés, amely egy  kifejezetten nehéz, bizonytalan kimenetelű időszak kellős közepén hangzott el. A jószándék, a sok próbálkozás és a belül megfogalmazott számtalan ima ellenére egymást követték a kivédhetetlen konfliktusok, melyek végül óhatatlanul egy súlyos döntéshez vezettek. Első ránézésre a helyzet így is egészen kétségbeejtő volt.  Legtöbbünknek biztosan vannak hasonló emlékeik, és előfordult, hogy miközben a múlttal már nem tudunk mit kezdeni, fogalmunk sincs, mit hoz a sötét viharfellegek mögül előbukkanó jövő. Nagyon hasznos olyankor megfontolni, hogy vajon az emberi akaratunkon túl, nem az isteni gondviselés működik-e a háttérben. Mert a dolgoknak múlniuk kell, hogy átadják helyüket az újnak. Ilyenkor jó ha tudjuk, elménket a Legszentebb Név felé fordítva lélekben megerősödve jöhetünk ki

A Jézus-ima a legtökéletesebb fohászok egyike. Ahogy írják, általa nem úgy leszünk elégedettek, hogy megkapjuk mindazt, amit akarunk, hanem maga az imaforma tesz legbelül elégedetté annyira, hogy megfeleljen az, amit kaptunk az élettől. Egészen más megközelítés. Ez a szív imája, mely kellemes, bizsergő érzéssel járhat. Következzen a bővebb - a hagyományok szerint bibliai eseményeken alapuló - Jézus-ima misztikus értelmezése.  A vak Bartimeus meggyógyítása 👉Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézus

A végtelen tér és benne a pont - így viszonyul egymáshoz Isten és ember. Egyetlen közös van bennük, mégpedig maga a pont, mely teljes egészében a korlátok nélküli tér része. Ahogy a többi hétmilliárd is, mert emberi lelkek ők, akik lehetnének akár mégegyszer ugyanennyien, mégsem okoznának semmiféle zsúfoltságot, hely ugyanis van bőven. Mindenki kényelmesen elférhetne, mert a pontoknak sem szélességük, sem vastagságuk, de még magasságuk sincs.  Születésük örömből és boldogságból fakad, a végtelen szeretet hozza létre mindannyiukat, mégis sokan azt gondolják, életük értelme a harc, érdekekeik érvényesítése, a mindennapos küzdés, hogy jobbak, erősebbek, sikeresebbek legyenek. Másoknál. Egyre többen vannak azonban, akik felismerik valódi lehetőségeiket, tovább néznek a szemmel láthatónál, kézzel foghatónál és ésszel megismerhetőnél. A pont útja egyrészt előre tart a személyes akarat és a Gondviselés által megszabott úton, másrészt felfelé, mert az Istenhez tartó út, ha képlete