Bejegyzések

Isteni szabályszegő

Kép
A férfi határozott léptekkel halad át a beengedőkapun, senki sem állítja meg. Jól öltözött, átlagos megjelenésű, talpa csendesen érinti a kövezetet, talán csak a tekintetében van valami különös csillogás. A biztonsági őrök figyelik, de pillantásuk tovább siklik a következő emberre, nem találnak semmi okot arra, hogy megállítsák. Halk morajlássá állnak össze a hangok az épület legnagyobb, legkülönlegesebb termében, ahol néhányan pultokra rakva kínálják portékáikat. A békés pillanatokat hirtelen csattanás szakítja ketté, majd minden megváltozik. Az imént még jámboran sétálgató férfi izmai megfeszülnek, arca indulatot sugároz, asztalokat borít fel, tárgyakat tör össze. Pusztító tombolása közben heves szóváltás alakul ki, de a riadalom ekkorra már túlharsog mindent, szavait csak néhányan hallják, de még annál is kevesebben értik. A kezdeti döbbenetet értetlenség, majd harag váltja, a biztonsági őrök közeledtét pedig már az adóvevőkbe harsogott rövid mondatok erősödése jelzi. Ám mire odaérn...

Rossz társasági ember

Kép
Csendesen ülök a társaságban, nem vagyok része az egésznek. Mindenkit jól ismerek, és a könnyed téma sem idegen, de most valahogy nem megy a csevegés. Képtelen vagyok felvenni a fonalat, és szinte kellemetlen rákapcsolódni a közös hangulatra. A legkülönösebb, hogy ők nem is tehetnek erről.  Miközben valaki valami érdekes hétköznapi történetet részletez, és véleményt mond, addig én észrevétlenül fenn akarom tartani a szívemet elárasztó édes érzést, és most belül egyszerűen jobb lenni. Láthatatlanul mosolygok, és a társaság számára kívülálló maradok. Olyan, mintha vissza kellene ereszkednem a magasból, miközben odafenn mindent átjár valami könnyedség, a levegő frissebb, a színek élénkebbek, és a dolgokra, jelenségekre is jobban rálátni. Nem falakat érzek magam körül, hanem tanulságokat és útbaigazítást. Bár egyaránt megélem a létezés külső és belső részét, de most az utóbbi intenzívebb. Mindezt számos esetben tapasztaltam már tágabb és szűkebb körben egyaránt. Ezt a fajta...

Ég és föld koldusai

Kép
A meghatározhatatlan korú hölgy rendszerint újságot kínál a kereszteződésben, az út széléről szólítja meg a lámpánál várakozó sofőröket. Arcát nem gyötörte meg túlságosan az élet, mosolyog, ahogy a másik szemébe néz, de amint megszólal, a hangjából már kihallható keserű élettapasztalata. Régen nem ezt képzelte el magának, mégis igy alakult. Egy másik helyen már súlyosabb látvány fogad. Valamilyen ki nem kezelt betegség és az alkohol uralja a kéregetőt, le sem tagadhatná. A társadalom legnehezebb sorsú tagjai közé tartoznak, nem egy közülük az utcán húzza meg magát, szinte semmilyük nincs, csupán kanyargós sorsuk, amellyel viszont minden nap meg kell küzdeniük. Nem könnyű feladat. Sokuk rettentő fizikai állapotban van, melyet néhányuknál terhelt szellemi állapot kísér. A társadalom számkivetett tagjai ők, mindenki egy kicsit más, személyes okból. Hiába mindenféle szociális védőháló, a szemünk előtt élnek, drámájuk azonban nem csak napjaink tünete, minden korban, minden társadalomban vol...

Visszhang az égből 2.

Kép
Vannak olyan mondatok és képek, amelyek nem tárják fel jelenésüket egyszerre az ember előtt. Inkább úgy viselkednek, mint a hajnal fénye: eleinte csak sejtetnek, majd lassan láthatóvá teszik azt, ami addig rejtve volt. Egyszer eljön az idő, amikor az ilyen gondolatok az emberben belső tapasztalattá érnek a misztikus úton haladó emberben, és az élet rajzolatává válnak.  – A keresztség olyan, mint amikor a tükör letörli saját porát, és végre meglátjuk benne az isteni arcot. – Jézus Krisztus neve nem csak megszólítás, hanem részesedés is, mert kimondva lassan azzá válunk, akit hívunk.  – Aki Jézus Krisztus tekintetébe néz, idővel ráébred arra az arcra, amelyet Isten kezdettől fogva benne látott. – A vihar lecsendesítése nemcsak a tengeren történt meg egyszer régen, hanem mindenkiben lezajlik ott, ahol Jézus Krisztus nevét segítségül hívják. – A kereszt árnyéka nem sötétséget vet a földre, hanem irányt mutat a fény felé. – Aki Krisztus után indul, lassan észreveszi, nem ő közeledi...

Visszhang az égből 1.

Kép
Vannak olyan mondatok és képek, amelyek nem tárják fel jelenésüket egyszerre az ember előtt. Inkább úgy viselkednek, mint a hajnal fénye, eleinte csak sejtetnek, majd lassan láthatóvá teszik azt, ami addig rejtve volt. Egyszer biztosan eljön az az idő, amikor az ilyen gondolatok belső tapasztalattá érnek a misztikus úton haladó emberben, és az élet rajzolatává válnak.  – Amikor Jézus Krisztus nevét ismétled magadban, egyszer csak érzékelni kezded az isteni visszhangot. – Az átistenülés megmutatja, mi történik bennünk Isten kegyelme által, a Hegyi beszéd pedig arról szól, hogyan néz ki ez kívülről az ember életében. – A boldogságmondás, az ellenség szeretetének parancsa, a megbocsátás, a szelídség mind annak a belső állapotnak a leírása, amely az átistenülő emberből fakad.  – Az ember Isten képmására teremtetett, de a hasonlóság kibontakozása egy folyamat. – Amikor kimondod Jézus Krisztus nevét, akkor nemcsak kinyílik egy bezárt ajtó, hanem kiderül, hogy az mindig i...

Segítség egy nehéz naphoz

Kép
Tudtam, hogy nehéz nap lesz, és ahogy közeledett, úgy nyomasztott egyre jobban a terhe. Egy jó ideje már foglalkoztatott, így meg sem lepett, hogy az azt megelőző éjszaka közepén kipattantak a szemeim, és az átmeneti biztonságot nyújtó álmokat felváltotta az árnyakkal teli szikár valóság. Amint felébredtem, rögtön feltűnt valamiféle belső áramlás, ahogy a vér a megszokottnál gyorsabban rohant körbe-körbe. Egyfajta várakozási szorongás volt, az az időszak, amikor ugyan még nem vagyok benne, de egyre közelebbinek érzem a viharos pillanatokat. Egy újabb bódult álom után ténylegesen eljött a reggel, a testi érzet azonban mit sem változott. Majd úgy alakult minden, ahogy sejtettem, végig intenzív nyomást éreztem magam körül, és a feladatok óráról órára egyre csak halmozódtak. Végül túl lettem rajta, estére pedig elégedetten zárhattam a napot. Egyrészt annak köszönhetően, hogy a felszabadult adrenalin és kortizol kellően megtámasztotta az elmémet, és az ügyeket sikerült kézben tartani. A leg...

A feltétel nélküli szeretet alapja a belső biztonság

Kép
( Elképzelt beszélgetés egy spirituális tanitóval .) Tanár úr, többször említettem, hogy  magamban   Jézus Krisztus nevét ismétlem, de kívülről nincs különösebben harsogó jele ennek az elkötelezettségnek. Ezt egy misztikus útnak tartom, amely számos csendes felismeréshez vezetett már. Ugyanakkor létezik egy olyan hasonlóan elkötelezett, mégis toxikus vallásosság, amely már káros lelki hatással lehet a hívőre és a környezetére egyaránt. Hol húzódik a lelki gyógyszer és a méreg határa? A különbség nem a névben van, hanem abban a térben, ahonnan kimondják. A belső, csendes Krisztus-mondás inkább lélegzet, mint kijelentés. Ez a misztikus út nem kifelé épít identitást, hanem befelé old fel egyet. Gyümölcsei többnyire észrevétlenek, ilyen a türelem, az együttérzés, a kevesebb ítélet, ezek nem látványos erények, de gyógyítanak. Mikortól beszélhetünk káros folyamatokról? A toxikus vallásosság ott kezdődik, ahol a hit már nem gyógyír, hanem páncél. Amikor a név nem imádság, hanem fegyv...