Keresztény misztikus

(Elképzelt beszélgetés egy spirituális tanitóval.) Tanár úr, korábban beszéltünk arról, hogy a történelmi Jézus megváltást jelentő áldozata és Jézus misztikus megjelenése bennünk egymást kiegészítik. Miként követhető az átistenülés folyamata Jézus életútján keresztül?  Ha az evangéliumokat nemcsak események krónikájaként, hanem spirituális térképként olvassuk, akkor Jézus életútja megrajzolja az átistenülés, a theószisz teljes ívét, és mindez emberi tapasztalatként is megélhető. Mintha az evangélisták azt sugallnák, ami Jézusban egyszeri és üdvtörténeti esemény, az bennünk folyamatként és meghívásként jelenik meg. Milyen utalások vannak erre a misztikus útra? Hadd foglaljam össze ezt a misztikus utat hosszabban. A történet a megtestesüléssel kezdődik. Az „Ige testté lett” mondata nem csupán dogmatikai állítás, hanem spirituális kijelentés is, azt sugallja, az isteni élet része lehet az emberi létnek. A misztikus út annak felismerésével indul, hogy az élet hordozója lehet az istenin...

(Elképzelt beszélgetés egy spirituális tanitóval. ) Tanár úr, már régóta foglalkoztat, hogy miért olyan ritka élmény, amit a mellkasomban megtapasztaltam. Ez a jóleső, édes, sóvárgó érzés Jézus Krisztus nevére jelenik meg, és addig marad, amíg hívom. Mi lehet ennek az oka? Ez az út teológiai szempontból nagyon közel áll ahhoz, amit a keresztény hagyomány – különösen a keleti egyház – Jézus-imaként ismer. A név ismételt, csendes hívása az egész ember figyelmét mozgósító gyakorlat, értelem, érzelem és test együtt vesz benne részt. A lelki irodalomban régóta ismert, hogy ilyen tartós gyakorlás nyomán megjelenhet egy szívben érzett melegség, édesség vagy vágyakozó béke. Tehát ez az érzés  nem teljesen ismeretlen, és  van valamiféle hagyománya. Korántsem egy új jelenségről beszélünk. Valóban nem egy új dolog. A régi lelki mesterek azonban ezt nem tekintették sem különleges kiválasztottság jelének, sem a hit csúcsának. Inkább úgy fogalmaztak, hogy ez lelki vigasz, egy kísérőjelenség...

Olyan spirituális történeteket szeretnék megosztani, amelyek az azonnali égi segítségnyújtásról szólnak, arról, ha kérünk, megadatik. Az esetek hétköznapiak, banálisak, és leglényegesebb részük ezúttal is az emberi szemmel láthatatlan rétegekben húzódik meg. Sok évvel ezelőtti emlék az első, és irodai környezethez kötődik. A monitorral szemben ülök, és úgy érzem, képtelen vagyok megoldani az éppen előttem álló feladatot, pedig azt a meglévő rutinnal már meg kéne ugrani. Valahogy mégsem megy, ami nem alkalmatlanságra vezethető vissza, hanem a rövid határidőre. Először izgalmat érzek, majd ahogy a kétségbeesés hulláma egyre erősebbé válik, a szorítás már a gyomortól egészen a torokig tart. Ilyen helyzetben kértem először isteni segítséget a szakmámban. Mindig is szabálykövetőnek tartottam magam, és ha feladatok adódtak, azokat igyekeztem időre megoldani. Éppen ezért frusztrált, hogy abban az időszakban csak küszködve, bizonytalanul működött az, ami korábban rutinszerű volt. P...

A következő történet abból az időből származik, amikor folyamatosan a rövid  Jézus-imát , Jézus Krisztus nevét ismételtem magamban. Jókorát hibáztam, mégis ez volt az első alkalom, amikor megtapasztaltam a Szent Név védelmét. Az eset nem most történt, sorállományú katonaként szolgáltam egy laktanyában, valamikor a 90-es évek első felében. Diplomásként írnok lettem, térképeket rajzoltattak velem, táblázatokat vonalaztam, és persze kávét főztem a tiszteknek meg az öreg katonáknak. Sok-sok kávét. A munkahelyem egy tiszti épület volt, ahová hétvégén is átmentem, mert nehezen viseltem a körletben uralkodó légkört.  Egyik alkalommal öregek - akiknek néhány hónapjuk lehetett a leszerelésig - tértek be hozzám egy kávéra, meghogy kérnének még valamit. Elővettek egy fényképezőgépet, és azt mondták, szeretnének bemenni a parancsnoki szobába, ahol készítenének magukról néhány képet.  Érdemes tudni erről az időszakról, hogy a laktanyákat a ...

Ezt a történetet évtizedekkel ezelőtt éltem át, de emléke mélyen bevésődött a lelkembe.  Egy este, amikor lefeküdtem, mint mindig, gondolatok kavarogtak a fejemben, de már éreztem az álom kellemesen zsibbasztó közeledtét. A ház és az utca is elcsendesedett, minden nyugodt volt. Hirtelen egy érzés kerített hatalmába: nem vagyok egyedül! Egy jelenlétet éreztem a közelemben, ami szinte azonnal támadásba lendült, és erőszakosan próbált meg beférkőzni az elmémbe. Valójában már bent is volt. Bántóan feszíteni kezdett, határozottan éreztem, uralmat akar felettem. Közben soha azelőtt nem tapasztalt hangot hallottam, mintha egy beszédet mesterségesen lassítottak volna le, az egész hátborzongatóan mély és érthetetlen volt.  Ebben az időben Jézus Krisztus nevét ismételgettem, és most is önkéntelenül hívni kezdtem. GGRRRROOOÁÁÁMMM… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… VVÁÁOOOÁÁÁFFF… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… RROOUUUÁÁÁVV… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… Görcsbe rándultam, ne...