Szellemi barkácsolás

Ezek a kalandjaim egy egyszerű derékfájással kezdődtek. Aztán valahogy a történet része lett némi üvöltözés, stressz, amit később más ügyben egy személyes konzultáció követett újabb nyugtalansággal fűszerezve. Szerencsére ezek már régi történetek, de legalább ennyire életre szólóak.

Az első sztori bő tíz évvel ezelőtt kezdődött, a sok ülőmunka, az akkor még mozgásszegény életmód megbosszulta önmagát. Masszívan éreztem a kellemetlen sajgást a derekamban. Úgy gondoltam, kimozdulhatott valamelyik csigolyám, ezért bejelentkeztem egy csontkovácshoz. Alapos, de gyors munkát végzett. Mivel még maradt idő, felajánlott valamilyen speciális szellemi kezelést is lezárásnak, aminek a nevét már akkor sem tudtam megjegyezni. Ez egy jó tízperces további koncentrálást igényelt tőle, majd miután végzett, eljöttem. 

Azt hittem, minden a legnagyobb rendben van, de később kiderült, tévedtem. A csontkovácsnál délután jártam, másnap pedig dolgoznom kellett. A munkahelyemen kezdetben minden úgy indult, ahogy szokott, de talán még nyolc óra sem volt, amikor megcsörrent a mobil. Azt már korábban írtam, hogy többnyire alkalmazottként dolgoztam, ekkor is a helyemen, irodai környezetben ültem. A vonal végén az akkori felettesem szólalt meg. Mondjuk a megszólalt kifejezés pont nem fedi az igazságot, mert azonnal üvöltözni kezdett, hogy miért nem csináltam meg ezt meg azt, mert az előbb hívta őt egy nagyon fontos ember, aki számon kérte rajta a dolgot, és hogy ez tűrhetetlen, és mit képzelek, és az állásommal játszom. Olyat kért rajtam számon, amivel korábban soha nem foglalkoztunk, sem addig, sem azután nem volt fontos senkinek. Csak éppen akkor, és azt éppen velem közölte. Ugyanakkor biztos voltam benne, hogy elsősorban saját rettegésén akart valahogy úrrá lenni, ezért is passzolta tovább a mérhetetlen indulatot, amitől persze én is "idegállapotba" kerültem, keserű érzés volt intenzív gyomorgörccsel. Voltak már korábban munkahelyi konfliktusaim, mint mindenkinek, de azokhoz valamennyire közöm volt, ennyire váratlan és indokolatlan helyzetet azonban addig még nem éltem át. 

Később - mint mindig - sorra vettem, mitől alakulhatott ki ez a szituáció, meghúzódott-e a háttérben valami, ami bevonzotta a helyzetet. Az már a korábbi írásokból kiderült, ezeket a történeteket minden esetben valamilyen szellemi töltet befolyásolja negatív vagy pozitív irányba. Ezúttal sem volt másképp: biztos voltam benne, hogy a csontkovács előző napi szellemi barkácsolására reagált a külvilág. Megértettem, az életemet irányító erő nyomatékosan letiltott az ilyen kezelésekről, amit én tudomásul is vettem. 

Nyomokban ehhez a történethez hasonlít egy másik eset is. Több évvel később nehezen tudtam szabadulni egy helyzetből, ezért konzultációt kértem egy olyan embertől, aki látóként különleges képességekkel rendelkezik, és abban bíztam, majd elmagyarázza nekem a helyzetet. 

Ő magabiztos volt, én kíváncsi. Az egy órás beszélgetés részeként azt mondta, szükségem van arra, hogy szellemi úton információkat csöpögtessen belém, amit fejben pont így végzett el. A találkozó többi részének taglalásától most eltekintenék. A lényeg, gondolataival és szellemi erejével hatással volt rám, amit én ott elfogadtam. Még véget sem ért a találkozó, már éreztem a feszültséget, hazafelé pedig kifejezetten agresszíven vezettem. Persze rögtön tisztában voltam a helyzet komolyságával, és magamban intenzívebben hivtam a Nevet. Sikerült hazaérni, a kocsit sem törtem meg, de mégsem tudtam türtőztetni magam eléggé. Előbb az egyik szomszédomra, később pedig egy közeli hozzátartozómra mordultam rá indulatosan. Mindketten meglepődtek, láttam az arcukon. 

Lehet, hogy a rendkívül intenziv, ugyanakkor igazságtalan munkahelyi és emberi konfliktusok mások számára hétköznapiak, én azonban lehetőségemhez mérten kerülöm az ilyeneket. Ha mégis megjelennek, biztosan fontos üzenetet hordoznak. Mindkét eset után folyamatosan hívtam a Nevet, de a zavart mégsem lehetett megúszni. Napoknak kellett elmúlniuk, hogy a hullámok további utóhatás nélkül elcsituljanak. 

Az első történethez tartozik, hogy az akkori főnököm később szabadkozva kért elnézést, hogy ugye megértem, ő nem is tudta, mit kér számon, és hogy ő márcsak ilyen. Fogalmam sincs, azóta mit csinál, de az is biztos, hogy az a nagyon fontos ember sem olyan fontos már. 

A másik esetben, konzultáció közben szóba került egy alapigazság. Nagyon nem mindegy, kinek fogadjuk el a szellemi hatását, mert az zavart okozhat és káros irányba befolyásolhatja életünket.

Tanácsadómnak igaza volt.