Gyermekké válni

Engem nem érdekel Szűz Mária, vagy hasonlók - válaszolta egy magát kereszténynek valló kollégám, amikor egy pár percre szóba került a hit kérdése a munkahelyünkön. Évekkel ezelőtti beszélgetésünk azonban nem folytatódott, ő hamarosan jobbra ment, én meg balra, útjaink külön váltak, így nem tudtam kifejteni kötődésem okát sem. Ez abban az időben történt, amikor a fejem tele volt Nagyboldogasszonnyal, Fekete Madonnával, Szeplőtelen fogantatással.

Életem egyik legmeghatározóbb szakrális képzőművészeti alkotásán Szűz Mária és karjában a kis Jézus látható. Emlékszem, hogy amikor először találkoztam a czestochowai Fekete Madonna képével, szinte moccanni sem tudtam, varázslatos kisugárzása megigézett, hosszú percekig néztem-néztem, szinte fürödtem benne. Volt, hogy csak úgy elővettem a magamnál tartott másolatot, és bámultam. Nem az arc fogott meg, mert a sebzett, komor ábrázat csöppet sem szép, hanem valami éteri lélekgyógyító hatás. Érzésekről ezúttal is nehéz beszélni, de ahhoz hasonlítható, mint amikor már az első találkozás alkalmával úgy érezzük, ezer éve ismerjük egymást a másikkal. Nem csak ennél az Istenanya-képnél fog el ez az érzés, hanem mindegyiknél, származzon bárhonnan és legyen bármilyen színe. Vajon mi lehet a titkuk, hogy ilyen mélyen képesek megérinteni az embert? 

Először is le kell szögezni a legfontosabbat, Szűz Mária a mai napig él, létezik és elérhető bárki számára. Ezt rengeteg jelenés, csoda, és annál is több személyes élmény, tapasztalat bizonyítja. Ez mindennek az alapja.

Szűz Máriát, illetve a Mária-kultuszt ugyanakkor évszázadok óta sok kritika éri, amelynek hatása tükröződött ismerősöm fenti szavaiban is. Egyik ilyen, hogy a Biblia tanúsága szerint maga Jézus sosem emelte ki anyja kivételes szerepét. Nyilvánvalóan ez is, mint a legtöbb érv, kellőképpen alátámasztható, mégsem tudja felülírni Nagyboldogasszony csodákkal kísért lélekmelegítő hatását. Az értelem és érzelem kettősségében vívódva ezért érdemes megint misztikusan, az eggyé válás felől közelíteni. Ha alapelvként elfogadjuk, hogy Jézus Krisztus nevének hívásával, majd belső megjelenésével isteni jelenlétet hordozunk a szívünkben, akkor ez Szűz Mária esetében miért lett volna másként? Sőt, míg mi napjainkban csak szellemi és lelki síkon érhetjük el ezt az állapotot, ő egykoron fizikailag is egy volt Istennel, hiszen kilenc hónapig fejlődött benne a testet öltése. Már csak ezért is biztosak lehetünk abban, hogy Szűz Mária minden kétséget kizáróan kivételes személy az emberiség történetében, hagyományát éppen ezért érdemes ápolni.

Egy korábbi írás arról szólt, hogy az emberi élet korszakait különválasztja a szabad akarat megélésének szintje. Míg a felnőtt ember erkölcsi, fizikai és persze anyagi lehetőségein belül azt és akkor csinál, amit és amikor csak akar, egy gyermeknek nincs erre módja. Jó esetben a szülők határozzák meg a kereteket, a játék, az étkezés, az alvás idejét, és gondoskodnak az óvodai, iskolai környezetről is. És akié a meghozott döntés, annak vállát nyomja a felelősség is. 

👉 Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda.

Az átistenülő ember kapcsolata Teremtőjével nagyban hasonlít a klasszikus szülő-gyermek viszonyhoz, a folyamat azonban fordított. Bármilyen sorsesemény történjen velünk, azok végső célja, hogy önként fordítsuk figyelmünket a Legfelső felé. Amikor ez megtörténik, lassan egyre szorosabbá és szilárdabbá válik a kötődés. Az egykor önfejűen viselkedő ember megváltozik, és korábbi önmagát feladva, idővel mindenét átengedi Istennek. Ennek esszenciáját hordozzák Jézus szavai is.

👉 Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit.

A gondolatmenet folytatását sokan  kétkedéssel fogadhatják, de nekik is érdemes végiggondolniuk, hogy ebben a misztikus kapcsolatban már átadódik a felelősség terhe is. Mivel minden, amit a Jézus Krisztussal lelkileg eggyé vált ember tesz, isteni akaratot tükröz, ezért a tettekért is Isten viseli a felelősséget. Így válhat gyakorlatilag már életében bűntelenné a mélyen hívő, miközben béke, szeretet és boldogság uralkodik benne. Ez az ember földi létezésének csúcsa, az igazán keskeny út.

A szülői szeretetet képileg az anya által vigyázott gyermekkel lehet legerősebben illusztrálni, amelyet Szűz Mária és a kis Jézus alakja egészen döbbenetes magasságba emel. A róluk készült alkotások a teljességet hordozzák magukban, mert miközben egyrészt megjelenítik a bennünk megszülető Istent, egy másik nézőpontból az alakokon átsüt az az ősrégi és tökéletes istenkapcsolat, amelynek visszaállítására mindannyiunknak törekedni kellene. A festmények és a szobrok a konkrét személyeken túl egy távoli emléket is felidéznek: az átistenülés jelenlegi elménkkel olyannyira nehezen befogadható folyamatát.