Keresztény misztikus

Kétségtelenül Isten felé igyekvő ember volt, egyszer futólag még találkoztunk is. Váratlan halálhíre mindenkit meglepett, amelyről részleteket nem nagyon lehetett hallani, az ügyet csend vette körül. Elhunytakról jót, vagy semmit, szokták mondani, ezért ezt a sok évvel ezelőtti esetet sem érdemes ma már bolygatni. Annyi azonban sejthető, hogy olyan misztikus okok húzódhattak meg a háttérben, amelyeknek a jelek szerint akkor nem lehetett más következményük. Ez azonban Isten és az ő titka marad mindörökké. 👉 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.  Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. (Máté 12:30-31) A Szentlélek ellen elkövetett bűn a hagyományos teológiai értelmezés szerint azt jelenti, hogy az ember tudatosan és véglegesen elutasítja a Szentlélek munkáját, különösen megtérésre hívó kegyelmét. Elzárkózik Isten vonzásától, a bűnbánat lehetőségétől. Az értelme...

A szúró izomfájdalom villámcsapásként ért. Egy hosszúnak tűnő másodperc kellett ahhoz, hogy összeszedjem magam, és ne ejtsem ki a kezemben éppen szorongatott tárgyat. Igyekeztem valahová, így folytattam a készülődést, de a kellemetlen tünet velem maradt. Az ilyen görcsösen kínzó érzésnek jól behatárolható okai lehetnek, és a várva várt enyhüléshez sem kellenek tudományos csodák. A tünet esetemben is hamarosan megszűnt, és eszembe juttatta korábbi éveim szellemi kísérletezéseit, amelyek miatt nemegyszer hirtelen jött magas lázzal, kiütéssel, vagy éppen emberi konfliktusok egész sorával, szinte kézzel fogható feszültséggel kellett szembesülnöm. Ilyenekről több írás is szól a blog elején, amelyek mind a szellem és a fizikum kapcsolatára utalnak. Ezúttal arról lesz szó, a Szent Nevet mikor és hogyan érdemes hívni, hogy misztikus utunkon a legbiztonságosabb ösvényen haladjunk.  Ismételten érdemes leszögezni, emberi nézőpontból Jézus Krisztus egy Istennel, általa megszólítjuk...

Olyan spirituális történeteket szeretnék megosztani, amelyek az azonnali égi segítségnyújtásról szólnak, arról, ha kérünk, megadatik. Az esetek hétköznapiak, banálisak, és leglényegesebb részük ezúttal is az emberi szemmel láthatatlan rétegekben húzódik meg. Sok évvel ezelőtti emlék az első, és irodai környezethez kötődik. A monitorral szemben ülök, és úgy érzem, képtelen vagyok megoldani az éppen előttem álló feladatot, pedig azt a meglévő rutinnal már meg kéne ugrani. Valahogy mégsem megy, ami nem alkalmatlanságra vezethető vissza, hanem a rövid határidőre. Először izgalmat érzek, majd ahogy a kétségbeesés hulláma egyre erősebbé válik, a szorítás már a gyomortól egészen a torokig tart. Ilyen helyzetben kértem először isteni segítséget a szakmámban. Mindig is szabálykövetőnek tartottam magam, és ha feladatok adódtak, azokat igyekeztem időre megoldani. Éppen ezért frusztrált, hogy abban az időszakban csak küszködve, bizonytalanul működött az, ami korábban rutinszerű volt. P...

Egy barátom nehéz pillanatairól mesélt nekem. Nem valamilyen betegségről vagy anyagi gondról volt szó, hanem olyan méltatlan élethelyzetről, amely kellemetlen fordulatával úgy akadt meg a torkán, hogy sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta. Bárhová ment, bármit csinált, csak nyomta, szorította. De az szomorította el igazán, hogy nem ez volt az első, az ehhez hasonlók sormintaként vonultak végig az életén. Most mondjam meg, miért? – szegezte nekem a kérdést. De tényleg mondjak valamit! – erősített rá sírással küszködve.  Általában nem okoz megterhelést mások élettörténeteit meghallgatni, de most a mondataira mázsás súly nehezedett, és már az én lelkemet is marni kezdte a kettőnk között megsűrűsödő keserűség. Ebben az állapotban váratlanul ért, hogy azonnali választ várt. Magamban gyorsan segítséget kértem, majd azt mondtam: „Szilárdan hiszem, hogy bármi is történik az emberrel, a teremtői szándék az, hogy végül önként emeljük fel rá a tekintetünket.” Bár ezekkel a szavakkal...

A következő történet abból az időből származik, amikor folyamatosan a rövid  Jézus-imát , Jézus Krisztus nevét ismételtem magamban. Jókorát hibáztam, mégis ez volt az első alkalom, amikor megtapasztaltam a Szent Név védelmét. Az eset nem most történt, sorállományú katonaként szolgáltam egy laktanyában, valamikor a 90-es évek első felében. Diplomásként írnok lettem, térképeket rajzoltattak velem, táblázatokat vonalaztam, és persze kávét főztem a tiszteknek meg az öreg katonáknak. Sok-sok kávét. A munkahelyem egy tiszti épület volt, ahová hétvégén is átmentem, mert nehezen viseltem a körletben uralkodó légkört.  Egyik alkalommal öregek - akiknek néhány hónapjuk lehetett a leszerelésig - tértek be hozzám egy kávéra, meghogy kérnének még valamit. Elővettek egy fényképezőgépet, és azt mondták, szeretnének bemenni a parancsnoki szobába, ahol készítenének magukról néhány képet.  Érdemes tudni erről az időszakról, hogy a laktanyákat a ...

A korábbi bejegyzésekben János evangéliumának főbb történéseiről volt szó, amelyekből összességében kiderül, hogy a leírtak megfeleltethetők az átistenülés misztikus folyamatának. Az alábbi következtetések még teljesebbé tehetik a képet, de mindenekelőtt érdemes megismerni az előzményeket . Minden esetben beazonosítható az eggyé válás személyes folyamata a leírtakkal? Az adott életszakaszban valószínűleg csak nehezen ismerhetjük fel, hol tartunk az Istenhez közeledés útján. János elmesélésében Jézus élettörténete az emberi szellem és lélek fejlődését kódolva, mintegy felülről mutatja be. Az ember és a Teremtő között vezető ösvényen az akadályokat kerülgetve és a buktatókon átjutva legtöbbször csak egy lelkesító vonzást érzékelünk, ez táplálja akaratunkat. Saját ködünkben haladunk a szürkületből a fény felé, és ezen az úton – különösen az elején – nehéz tájékozódni. Ha figyelmünk fókuszában tartjuk Jézus Krisztus nevét, minden nappal közelebb jutunk Istenhez, és belsőnk fejl...

A negyedik rész előtt érdemes elolvasni az  elsőt , a  másodikat  és a harmadikat . Jézus utolsó beszéde már Isten és az emberi szellem helyreállt kapcsolatára utal. Teljes lényünk átistenülésének folyamatában ugyanakkor még mindig fontos lépések maradtak hátra. Megismétli, a legfontosabb hinni Istenben, hinni őbenne. 👉 Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. A misztikus hívő számára Jézus Krisztus ekkor kinyitja az eggyé válás kapuját, és azt mondja, aki őt látja, látja az Atyát is. 👉 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van. Megbonthatatlan kapcsolat alakul ki, amely során már nem az önfejű ember cselekszik, hanem maga Isten viszi véghez akaratát a vele szoros kapcsolatban álló emberen keresztül. Ez már nem az úgy hiszem, meg a de jó lenne időszaka, hanem a biztos megtapasztalásé. 👉 Aki hisz én bennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ennél nagyobbaka...

A harmadik rész előtt érdemes elolvasni az elsőt , illetve a másodikat . Betániában Mária olajjal keni be Jézus lábát. Az asztalnál ül a halálból visszatért Lázár is, és a ház lassan illattal telik meg. A tolvaj Judás ekkor álságosan azt kifogásolja, hogy az olaj értékét inkább szét kellett volna osztani a szegények között, Jézus ezt azonban elhárítja. Korábban volt arról szó, hogy az épület, legyen az templom vagy ház, az ember testét is jelenti. Az olaj pedig legfőképpen a bőséget szimbolizálja, de még számos olyan jelenségre vonatkozik, amelyet bátran tekinthetünk érvényesnek a misztikus folyamat ezen állomásán. Így jelzi a fényt és a lélek megszentelődésének közeledtét is. Judás hitünk azon részét jelképezi, amelyik kétségbeesetten ragaszkodik az evilágihoz. Elsőre még logikusnak is találhatnánk anyagias sugallatát, amellyel számon kéri az isteni hatás kézzel fogható eredményeit, szellemünk fókusza mostanra azonban már messze meghaladja ezt a fajta praktikus megközelíté...

Az előző rész itt olvasható. A lombsátrak ünnepének története ismét különös igazságot tár elénk. Jézus testvérei azt tanácsolják, hogy menjen, és mutassa meg tanítványainak a tetteit, hiszen senki sem cselekszik titokban, ha ismertségre vágyik. Nyilvános szereplést javasolnak, amit Jézus elhárít, mondván, hogy még nem jött el az ideje. Később titokban mégis elmegy. Ez a nehezen érthető fordulat leginkább misztikus megközelítésben tisztul le. A hétköznapi módon értelmezett siker és ismertség elutasítása az emberi természetünktől való különbözőséget jelenti, ezek ugyanis az egót kényeztetik és erősítik. A bennünk növekvő isteni eredetű erő azonban teljesen más, mint amit eddig tapasztaltunk, pont ezért nehéz megragadni a lényegét.  👉 Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. (...) Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság. Ebben a spirituális állapotban az átalak...

Rendszeresen éri az a vád a bibliát, hogy hiányos, szerkesztői fontos részeket hagytak ki belőle, és valamilyen titkos okból a teljes igazságnak csak egy részét tették közzé. Legutóbb például olyan beszélgetésbe futottam bele , amelyben elhangzott, Jézus valójában egy jógi volt, aki beavatást kapott az elveszett, korai éveiben, és Magdalai Máriával való kapcsolata is sokkal több volt, mint a tanítói-tanitványi viszony. Időről időre felbukkannak hasonló, nehezen, vagy egyáltalán nem igazolható összeesküvés-elméletek, táptalajt adva a soha véget nem érő vitának, és a dacos elutasításnak.  Nem venném a bátorságot, hogy megfelelő mélységű kutatói munka híján tudományos alapon közelítsek a témához, ezúttal is csupán az Istennel való eggyé válás áll a fókuszban. Innen nézve viszont minden vita okafogyottá válik, mert kijelenthető, az Új Szövetség mindent tartalmaz, ami támogatja a Mindenhatóhoz való közeledést. A négy evangélium közül is ki kell emelni egyet, amely misztikus szempontból ...

A szédítő magasban végzett akrobatikus mutatvány talán az egyik legjobb hasonlat arra az élethelyzetre, amikor úgy érezzük, hogy bár most még valahogy megvagyunk, a következő pillanatban már a mélybe zuhanhatunk. Egy súlyos betegség, anyagi összeomlás vagy más katasztrófa fenyeget minket, miközben szakadatlanul azon dolgozunk, hogy minden probléma megoldódjon. Törekvéseinket imáinkkal is támogatjuk, de a „sors” mégis évekig, akár évtizedekig a rezgő kötélen billegtet. Ez az állapot bár nem a vég, mégis bizonytalan, kényelmetlen és fájdalmas. Csak egy óvatlan lépés választ el minket a legrosszabbtól. Miért nem oldódik meg a helyzet? Miért nem rendeződnek véglegesen és megnyugtatóan a dolgok, még akkor sem, ha hiszünk? A vallásos megközelítés szerint Isten ilyenkor próbára teszi a hitünket, misztikus nézőpontból pedig ez a mély istenkapcsolat megteremtésének egyik útja. A jelenség analógiája ugyanaz, mint a vízen járásé volt Jézus történetei között. Ha a színfalak mögé nézün...

A betegség diagnózisa meglepetésként ért, véletlenül sikerült felfedezni a tünet nélküli alattomos kórt, de még éppen időben. Mivel nem egy egyszerű nátháról volt szó, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy szükség lesz orvosi szakértelemre, gyógyszerekre és persze Jézus Krisztusra. Így elsőként csendben hozzá fordultam, irgalmat és gyógyírt kértem. Fohászom később rutinná vált, és láthatatlanul életem mindennapos része lett. Valamiféle válasz is érkezett, egy érzés, amelyből tudtam, hosszú folyamat lesz. Egy-másfél hónap telt el, amikor feltűnt, már jó ideje nem melegíti a szívemet az a jóleső parázslás, amely Jézus Krisztus nevére mindig meg szokott jelenni. Hiányérzetem lett. Mi történt? Az okokat keresve a mondattá bővült, segítséget kérő fohászomat elhagytam, és minden földi szótól megtisztítva, tisztán, csak a Szent Nevével szólítottam meg Őt. Válaszként pillanatok alatt selyembe csomagolta a lelkemet és átmelegített, szeretetteljesen, jótékonyan. A mellkasban ismét megjele...

Mi történik az emberi természettel az átistenülés során? Miként változik meg a sokszor öntelt, saját magánál tovább nehezen látó, hibák elkövetésére hajlamos személyiségünk, ahogy minden kétséget kizáróan közelebb kerülünk Istenhez? A kérdésekre a választ ezúttal is Jézus életútjának párhuzamokkal teli analógiája adja meg, amely a tű fokaként mindössze néhány jól feljegyzett évbe sűrítette bele a legfontosabb útjelzőket.   👉 Átvették tehát Jézust, ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. A megfeszítés Jézus földi életútjának vége, amelynek történetét mindenki ismeri. Ezek voltak a szenvedés legdrámaibb pillanatai, amikor dermesztően méltatlan körülmények között gyilkolták meg a bűnök nélkül élő Istenembert a kínzói, a nekik parancsokat adók, illetve az ezt kijáró hatalmasságok. A megalázás részeként két bűnöző közé húzták fel a keresztre, hogy a jelenlévők és a nép számára erkölcsileg is eggyé te...

A világ működése megérthető, csupán a soha senki által nem látott Teremtő nézőpontjából kell vizsgálni. Oda pedig legbiztosabban Jézus Krisztus vezet el. A Jézus Krisztussal való szellemi-lelki eggyé váláshoz nem kell egyházi embernek lenni. A világi körülmények tökéletes lehetőséget nyújtanak arra, hogy észrevedd az isteni alkotómunka logikáját és csodáját. Divat lett, hogy csak képzeld el, és teremtsd meg magadnak. Ne a javak és kedvező élethelyzetek megteremtése legyen a legfontosabb, azt hagyjuk meg az Istennel való kapcsolat következményének.  Lemaradok valamiről az életben, ha mindig Jézus Krisztus nevére próbálok gondolni? Csak a felesleges dolgok maradnak el, a sorsunkat meghatározó események sosem.  Az a zene a legáldásosabb, ami megtámasztja az elmét, hogy Őrá gondolhasson. Minden, ami eltérít, misztikus értelemben semleges, vagy egyenesen káros. A valódi elégedettséget csak a Szent Név képes megteremteni azzal, hogy elvisz a forráshoz, az élő víz forrásáh...

Évtizedekkel ezelőtt egy találkozón hangzottak el a következő mondatok, amelyeket nekem címeztek. Ez egy látomás része volt, és úgy gondolom, az általa megjelenített hely, illetve annak időpontja nem szorul magyarázatra. "Szürkület van, az eget sötét felhők borítják, és a száraz fű a földig hajol az erős szélben. A kereszteken már senki sem él, és körülöttük a tömeg döbbenten áll, sokan zokognak. Ott látlak közöttük."  A fentiek sokáig nem foglalkoztattak különösebben, de azért évekkel később hasonló alkalommal, másoktól is megkérdeztem, mi a véleményük erről. Volt, aki kitérő választ adott, de akadt, aki tovább ment, és azt mondta, abban az időben egy betegségből is kigyógyultam, ezért örökké elköteleztem magam. Mindez roppant személyes ügy, éppen ezért sokak számára közömbös lehet, vagy éppen értetlenséget, azonnali tagadást válthat ki, ráadásul igazságtartalmát sem lehet kideríteni. Mégis eszembe jut időnként, ahogy az is, hogy már csak néhány év, és elérkezünk...

(Ez egy korábban posztolt, de  kiegészített írás.) Miközben a földi történéseket könnyedén követni tudjuk, az Ég dolgai legtöbbször láthatatlanok maradnak számunkra. Ám ha csak egy kicsit is hiszünk a "Kezdetben volt az Ige" teremtő erejében, tudhatjuk, hogy minden fizikai folyamatot megelőz valamilyen szellemi szándék, aminek következtében az a valami a maga tempójában egyszer csak kezd formát ölteni a mi világunkban is. Így van ez az alkotó ember, valamint a felsőbb erők esetében is. Az egészet még rejtélyesebbé teszi a jó és a gonosz harca, mely során a legtisztább isteni szándékra azonnal reagál egy "almát kínáló", az embert újra és újra a bukás felé vezető erő is. A jelenség korántsem alkalmi, erről szól folyamatos lelki küzdelmünk is legbelül. Ennek az állandó mozgásnak a látható jeleit visszafejtve azonban felsejlik valami az isteni akaratból, a szeretet mérhetetlen magasságból fakadó forrásából.  Ezúttal induljunk ki abból a profánnak tűnő hétkö...

A hit, a láthatatlanba vetett megingathatatlan meggyőződés és az ezen alapuló ismeret a kereszténység egyik legfontosabb alapköve, amely ha befészkeli magát az ember lelkébe, képes sorsokat megváltoztatni és életeket jobbá tenni. Érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy ez csak egy folyamat kezdete, amelynek végén ott van az isteni valóság földi megélése, amely már nem csak egy emberi elköteleződésről szól, hanem a minden pillanatot meghatározó szoros kapcsolatról a Legfelsővel, ami életünk legnemesebb, legtisztább állapota. Ehhez pedig végig kell menni az átistenülés lépcsőfokain. Belső fejlődésünkhöz Jézus élete ezúttal is gyönyörű analógiát rajzol, amelyhez a körülötte összegyűlt hívők alakítják a mintát. Természetesen csak akkor, ha a történelmi eseményekhez hasonlóan bennünk is Ő áll a gondolatok fókuszában. Jézus Krisztus, az Úr Jézus feltűnése után egyre többen gyűlnek köré. Közülük néhányan elhívást kapnak, míg a legtöbben a csodák miatt hisznek benne. Jézus híre...

Engem nem érdekel Szűz Mária, vagy hasonlók - válaszolta egy magát kereszténynek valló kollégám, amikor egy pár percre szóba került a hit kérdése a munkahelyünkön. Évekkel ezelőtti beszélgetésünk azonban nem folytatódott, ő hamarosan jobbra ment, én meg balra, útjaink külön váltak, így nem tudtam kifejteni kötődésem okát sem. Ez abban az időben történt, amikor a fejem tele volt Nagyboldogasszonnyal, Fekete Madonnával, Szeplőtelen fogantatással. Életem egyik legmeghatározóbb szakrális képzőművészeti alkotásán Szűz Mária és karjában a kis Jézus látható. Emlékszem, hogy amikor először találkoztam a czestochowai Fekete Madonna képével, szinte moccanni sem tudtam, varázslatos kisugárzása megigézett, hosszú percekig néztem-néztem, szinte fürödtem benne. Volt, hogy csak úgy elővettem a magamnál tartott másolatot, és bámultam. Nem az arc fogott meg, mert a sebzett, komor ábrázat csöppet sem szép, hanem valami éteri lélekgyógyító hatás. Érzésekről ezúttal is nehéz beszélni, de ahhoz...