Keresztény misztikus

Ülök a monitorral szemben, és úgy érzem, képtelen vagyok megoldani a feladatot. A munkahelyemen, a szokásos irodai környezetben vagyok, és az eddigi rutinnal meg kéne ugrani ezt a mostanit is, de valahogy nem megy. Főként nem határidőre. Először izgalmat érzek, majd elkezd növekedni a kétségbeesés, a gyomortól a torokig tart a szorítás. Egy ilyen helyzetben kértem először segítséget a szakmámban. Fentről. Mindig is szabálykövetőnek tartottam magam, és ha feladatok adódnak, akkor azokat szerettem időre megoldani. Éppen ezért frusztrált, hogy nem megy, ami viszont abban az időszakban nem volt elfogadható, mert a munka és a megélhetés volt a tét. Rajtam kívülálló okok miatt stresszes napok voltak. Különösen, mikor egy üres, fehér felületet látok a monitoron, pedig ott valaminek lennie kéne: a megoldásnak.  A pontos fohászt most nem irom le, de nagyon konkrét volt, megszólítással, kéréssel együtt. Kezdetben mindig hétszer mondtam el magamban, később, amikor már rutinszerűbbé v

A vonásai keményebbek lettek az utóbbi időben, és a tekintete is fakóbb. A régi megszokott élénksége már csak emlék, megváltozott, fáradtabb lett. Mi az oka? Személyes tragédia, anyagi gondok, munkahelyi problémák, családi konfliktusok, makacs betegség, bármi lehet. Teljesen mindegy, tisztán látom rajta, hogy baj van.  Ami nem öl meg, az megerősít. Milliószor halljuk és mondjuk ezt a közhelyes mondatot, és meg is nyugtatjuk magunkat, de mint oly sok minden, ez így sajnos csak féligazság . Mert minden a fókusztól függ, attól, hogy mire figyelünk a megpróbáltatások idején. Ha a teherre, az előttünk álló akadályra, akkor a nehézségek marni kezdik lelkünket. Azonban ha figyelmünket csak időlegesen foglalják le a feladatok, és gondolatainkat leginkább a legfelsőbb tölti ki, nyertünk. Jómagamat nyugodt, derűs embernek tartom. Csak ritkán fordul elő, hogy elragadnak az indulatok, ami elsősorban annak a mindennapos munkának köszönhető, hogy naponta - összességében több órán át - i

A mai napig közösségben dolgozom, ennek minden előnyével és nyűgjével együtt. Tulajdonképpen egyfajta irodai munkát végzek, mely során mindig figyeltem, ahogy a különböző emberek habitusuktól függően befolyásolják a körülöttük lévőket, jó kedvet vagy ellenkezőleg, nyomasztó frusztráltságot ültetve másokba. Ezen segít a következő apró gyakorlat, ami sok örömet okozott már.  Ahogy az elmúlt bejegyzésekből kiderülhetett, életemet a hétköznapokban jól behatárolt erők terelgetik , a mozgástér széleit a lelkiismeret, valamint olyan "fejen koppintások" határozzák meg, melyekre illik odafigyelni. A mostani gyakorlat lényege egy ártatlan mondat, mely így hangzik: "Jézus Krisztus, adj erőt, hogy vidám legyek a következő munkám alatt." Ennyi. Ez leírva annyira banálisnak tűnik, hogy már szinte fokozni sem lehet, mégis számomra roppant tanulságos a hatása. Munkakezdés előtt hétszer ismétlem el magamban, a rövid ima elmondására pont elég időt biztosít a parkolótó

Számolj el tízig! Így szól a mondás, mely a közvélekedés szerint megóvhat a hirtelen, meggondolatlan tettektől, attól, hogy indulatból olyat tegyünk, amit könnyen megbánhatunk. Ilyen helyzet márpedig bármikor, bárkivel megtörténhet, még veled is. Nyilván neked is van már egy közepesen hosszú listád arról, hogy mi az, amit nem kellett volna tenni, mondani, reagálni abban a stresszes helyzetben. A számolás még akár jó is lehet, hiszen mire eljutsz akár ötig is, máris rengeteg indulat elpárolog. És ezzel a szerintem alig használt trükkel emberi kapcsolatokat óvhatunk meg, és persze tárgyakat, mert nem töröd össze, nem rúgod fel, nem mész nekik. A következő ajánlat ennél sokkal többről szól. Ha bármi miatt indulatba jössz, mondd magadban a Nevet. Egyszer, kétszer, háromszor, bármennyiszer. A hatás többszörös. Egyrészt lehiggadsz, és a düh, aminek valójában ki kellene jönnie, elkezd párologni. Máris higgadtabb leszel, hiszen a figyelmedet másra tereled. De ez a legkevesebb, ami

A mellkas teljes szélességében megjelenő nehezen körülírható érzést nem lehet szabályozni. Sohasem sikerült még saját akaratból előcsalogatnom, és azt sem tudtam befolyásolni, meddig tartson. A kegyelem része, mintha olaj vagy méz csörgedezne lassan a szív körül , talán a szerelem és a szeretet érzésére hasonlít a legjobban, de mégsem az. Éteribb, a semmiből jön, és a semmibe tűnik. Egészen fantasztikus.  Hogy mikor éreztem először, nem tudom, annyi azonban biztos, hogy Jézus Krisztus nevének ismétléséhez köthető, de megjelent Nagyboldogasszony, vagy Fekete Madonna hívásakor is. Utóbbiaknál gyakrabban. Ha elkezdesz gyakorolni, nem biztos hogy pont így tapasztalod meg az áldást. Lehet, hogy nem ezt kapod ajándékba, hanem érzékenységednek megfelelően más adomány jelenik meg az életedben.  A hétköznapi élet hullámai az évek alatt saját kényükre-kedvükre formálják lelkünket, ha nincs kapaszkodónk, úgy megváltozunk az évtizedek alatt, hogy fiatal énünk rá sem ismerne arra az em