Keresztény misztikus

A meghatározhatatlan korú hölgy rendszerint újságot kínál a kereszteződésben, az út széléről szólítja meg a lámpánál várakozó sofőröket. Arcát nem gyötörte meg túlságosan az élet, mosolyog, ahogy a másik szemébe néz, de amint megszólal, a hangjából már kihallható keserű élettapasztalata. Régen nem ezt képzelte el magának, mégis igy alakult. Egy másik helyen már súlyosabb látvány fogad. Valamilyen ki nem kezelt betegség és az alkohol uralja a kéregetőt, le sem tagadhatná. A társadalom legnehezebb sorsú tagjai közé tartoznak, nem egy közülük az utcán húzza meg magát, szinte semmilyük nincs, csupán kanyargós sorsuk, amellyel viszont minden nap meg kell küzdeniük. Nem könnyű feladat. Sokuk rettentő fizikai állapotban van, melyet néhányuknál terhelt szellemi állapot kísér. A társadalom számkivetett tagjai ők, mindenki egy kicsit más, személyes okból. Hiába mindenféle szociális védőháló, a szemünk előtt élnek, drámájuk azonban nem csak napjaink tünete, minden korban, minden társadalomban vol...

Vannak olyan mondatok és képek, amelyek nem tárják fel jelenésüket egyszerre az ember előtt. Inkább úgy viselkednek, mint a hajnal fénye: eleinte csak sejtetnek, majd lassan láthatóvá teszik azt, ami addig rejtve volt. Egyszer eljön az idő, amikor az ilyen gondolatok az emberben belső tapasztalattá érnek a misztikus úton haladó emberben, és az élet rajzolatává válnak.  – A keresztség olyan, mint amikor a tükör letörli saját porát, és végre meglátjuk benne az isteni arcot. – Jézus Krisztus neve nem csak megszólítás, hanem részesedés is, mert kimondva lassan azzá válunk, akit hívunk.  – Aki Jézus Krisztus tekintetébe néz, idővel ráébred arra az arcra, amelyet Isten kezdettől fogva benne látott. – A vihar lecsendesítése nemcsak a tengeren történt meg egyszer régen, hanem mindenkiben lezajlik ott, ahol Jézus Krisztus nevét segítségül hívják. – A kereszt árnyéka nem sötétséget vet a földre, hanem irányt mutat a fény felé. – Aki Krisztus után indul, lassan észreveszi, nem ő közeledi...