A hit lépcsője
A hit, a láthatatlanba vetett megingathatatlan meggyőződés és az ezen alapuló ismeret a kereszténység egyik legfontosabb alapköve, amely ha befészkeli magát az ember lelkébe, képes sorsokat megváltoztatni és életeket jobbá tenni. Érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy ez csak egy folyamat kezdete, amelynek végén ott van az isteni valóság földi megélése, amely már nem csak egy emberi elköteleződésről szól, hanem a minden pillanatot meghatározó szoros kapcsolatról a Legfelsővel, ami életünk legnemesebb, legtisztább állapota. Ehhez pedig végig kell menni az átistenülés lépcsőfokain. Belső fejlődésünkhöz Jézus élete ezúttal is gyönyörű analógiát rajzol, amelyhez a körülötte összegyűlt hívők alakítják a mintát. Természetesen csak akkor, ha a történelmi eseményekhez hasonlóan bennünk is Ő áll a gondolatok fókuszában.
Jézus feltűnése után egyre többen gyűlnek köré. Közülük néhányan elhívást kapnak, míg a legtöbben a csodák miatt hisznek benne. Jézus híre mindeközben gyorsan terjed, és a megtapasztalt valóság kétségbevonhatatlanul meggyőzi az embereket arról, hogy Ő Isten fia. Jelenléte megkérdőjelezhetetlen, és aki segítséget kér tőle, gyógyírt kap. Ugyanakkor szinte minden tette magyarázatra szorul, amelynek lejegyzett sorai a ma emberének is fontos útmutatót nyújtanak, mert mindez így zajlik le benne is.
Ahogy gyűlik a tapasztalat és a felismerés, észlelni kezdjük, hogy irányításunkon kívül álló erők dolgoznak a háttérben. A jelek felfelé mutatnak, és ha az első magok "jó talajba hullanak", a galamb leszáll, Jézus Krisztus belép a lelkünk ajtaján. Megtérés után a hitünk tovább erősödik, ideális esetben alázatot, hálát és csodálatot érzünk, ami megmarad egész életre. Ekkor a szellemi szakadék azonban még olyan hatalmas és áthidalhatatlannak tűnő, mint a régi időkben a szolga és ura, vagy napjainkban a járdán ücsörgő hajléktalan és a mellette a luxusautójában elsuhanó multimilliárdos között tátongó egzisztenciális űr. Ilyen az ember és Isten szellemi kapcsolatának első foka, amikor semmi mást nem adhatunk, csak a hitünk mélysége szerinti elköteleződésünket és figyelmünket.
👉 Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken.
Jézus Krisztus, a barát
Az idő haladtával a későbbi apostolok meggyőződése egyre szilárdabbá válik, sokat látnak, és egyre többet értenek. Jézus már a barátainak nevezi őket, szeretetről beszél és önfeláldozásról. Életcélja megmenteni mindazokat, akik hisznek benne és a figyelmüket felé fordítják.
Pontosan így történik bennünk is, ami már az átistenülés útján haladó szellemi fejlődés második lépcsőfoka. A hitnek ekkor már igazi mélysége van valós érzelmi többlettel, ami kívülről is észrevehető. Legbelül nincs kétség, de még együtt élünk a régi emberrel. Ahogy régen, úgy most is csalódott belső Júdásunk ott ólálkodik, és csak a pillanatra vár, hogy kiszolgàltassa a legtisztábbat a régi ember farizeusainak és hóhérainak. Ez a részünk továbbra is úgy érzi, a látható és megfogható világ az igazi, ám ez szellemi értelemben már recsegni-ropogni kezd, és az összeomlás szélére érkezik. Úgy, ahogy az kétezer évvel korábban is történt.
👉 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.
Eggyé válni Jézus Krisztussal
Jézus kereszthalálával véget ért az emberiség korábbi korszaka, és egy új kezdődött el. A nap elsötétült, a föld megremegett, a templom kövei megrepedtek, a kárpit elszakadt. A földi szenvedés mérhetetlen érzelmi felindulást és kétségbeesést keltett, amelyet néhány kiüresedettnek megélt csendes nap után felváltott az öröm, mert Jézus Krisztus kétségbevonhatatlanul visszatért. Sokaknak megjelenik, és ismét csodákat tesz, de már nem sokáig, mert hamarosan a Szentlélek átveszi a helyét.
Ennek hasonlatosságára a bennünk élő Isten is úgy mutatja meg magát, ahogy azelőtt még soha: a régi ember belső romjaira vetülő fény minden korábbi fájdalmat megszüntet, és a lélek szeretete, a szellem megnyílása, az időtlenség megértése utat tör magának. Ekkor a bizonyosság mindennél erősebb, és elfogynak a szavak. A történelem és a megtapasztalás végleg összeér, az új ember megszületik. Jézus Krisztus által jutunk Istenhez, aki a Szentlélek által irányítja életünket. Az ősidők óta megszűnt közvetlen kapcsolat helyreállt, a megváltás sikerült. Ennél többet csak földi életünk után kaphatunk.
👉Elvégeztetett!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése