Keresztény misztikus

"Nem hiszek benne!" Ezt az ismerősöm mondta, mikor egy már kialakult rendkívül feszült élethelyzet megoldásairól beszélgettünk, és szóba hoztam, hogy érdemes lenne "fentről" is kérni a segítséget. A részletek taglalása nélkül ennyiből is nyilvánvalóvá válik a hétköznapi ember dilemmája Istennel kapcsolatban. Vajon kinek kellene először nyitnia a másik felé: Istennek, hogy aztán egy csoda után elhiggyük létezését, vagy elsőként nekünk kell térdre ereszkedve a figyelmünket felé fordítanunk?  A helyzet tisztázásához érdemes leszögezni a nyilvánvalót: Isten nem evilági, örök, abszolút, tökéletes, mindentudó és mindenható. Létrehozta és fenntartja a világmindenséget a legnagyobbtól a legkisebbig. Megalkotta az embert, akit önálló tudattal és szabad akarattal ruházott fel, hogy azt kezdjen magával és a rábízott világgal, amit akar. És mostanra már csak pont ennyi maradt meg. Élünk, illetve visszaélünk lehetőségeinkkel, és ahogy természeti környezetünket, úgy

"A vallásokban közös, hogy el akarnak jutni Istenhez. Egy hatalmas erőhöz, egy alkotóhoz, egy természetfeletti lényhez, és ehhez különböző technikákat találnak ki. Áldozatokat mutatnak be, a testükkel különböző gyakorlatokat végeznek, hogy valahogy az ember kapcsolatba tudjon lépni az Istennel, a természetfelettivel. Ez minden vallásra jellemző, kivéve a kereszténységet. A kereszténység az egyetlen vallás, amely kimondja, nem nekünk kell eljutni Istenhez, Ő jutott el hozzánk Jézus Krisztusban." Az idézet egy hazai egyházi vezető előadásából származik , melyben összefoglalta a keresztény hit esszenciáját. Majd így folytatja: "Minden vallásalapító arról beszélt, hogy hogyan lehet eljutni Istenhez. A buddhisták is, a mohamedánok is, a zsidók is. Hogy hogyan lehet eljutni a törvény megtartásával, szertartásokkal, áldozat bemutatásával, különböző gyakorlatokkal. Mi pedig azt hirdetjük, nem kell eljutni, Isten jött el hozzánk, csak találkozni kell vele. Csak meg kell engedni,

... Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra... (Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök)  Sokan ismerik a fenti sorokat, misztikus értelmezésben a istenivé válás útját jelképezi, amikor az ember lelke, illetve teste a (szent) szellem erejének engedelmeskedve átalakul. A folyamat a szentháromság elve szerint megy végbe, belül kitartással, önfegyelemmel és sok munkával, kívűlről ugyanakkor szinte észrevétlenül, csupán a hasonló tapasztalattal rendelkezők ismerik fel a jeleket. Ez a folyamat azonban az átlag hívő számára roppant nehezen megvalósítható. Erre álljon itt  Dr. Szász Ilma írása. "A tulajdonképpeni buktató ott van, hogy a legkidolgozottabb, római katolikus dogmatika a jelen tényszerű helyzetét tükrözi, nem a lehetséges végigvezető útvonalat. Így „eltört” a keresztény létra, míg a keleti tanokban,