Keresztény misztikus

Évtizedekkel ezelőtt egy találkozón hangzottak el a következő mondatok, amelyeket nekem címeztek. Ez egy látomás része volt, és úgy gondolom, az általa megjelenített hely, illetve annak időpontja nem szorul magyarázatra. "Szürkület van, az eget sötét felhők borítják, és a száraz fű a földig hajol az erős szélben. A kereszteken már senki sem él, és körülöttük a tömeg döbbenten áll, sokan zokognak. Ott látlak közöttük."  A fentiek sokáig nem foglalkoztattak különösebben, de azért évekkel később hasonló alkalommal, másoktól is megkérdeztem, mi a véleményük erről. Volt, aki kitérő választ adott, de akadt, aki tovább ment, és azt mondta, abban az időben egy betegségből is kigyógyultam, ezért örökké elköteleztem magam. Mindez roppant személyes ügy, éppen ezért sokak számára közömbös lehet, vagy éppen értetlenséget, azonnali tagadást válthat ki, ráadásul igazságtartalmát sem lehet kideríteni. Mégis eszembe jut időnként, ahogy az is, hogy már csak néhány év, és elérkezünk

(Ez egy korábban posztolt, de  kiegészített írás.) Miközben a földi történéseket könnyedén követni tudjuk, az Ég dolgai legtöbbször láthatatlanok maradnak számunkra. Ám ha csak egy kicsit is hiszünk a "Kezdetben volt az Ige" teremtő erejében, tudhatjuk, hogy minden fizikai folyamatot megelőz valamilyen szellemi szándék, aminek következtében az a valami a maga tempójában egyszer csak kezd formát ölteni a mi világunkban is. Így van ez az alkotó ember, valamint a felsőbb erők esetében is. Az egészet még rejtélyesebbé teszi a jó és a gonosz harca, mely során a legtisztább isteni szándékra azonnal reagál egy "almát kínáló", az embert újra és újra a bukás felé vezető erő is. A jelenség korántsem alkalmi, erről szól folyamatos lelki küzdelmünk is legbelül. Ennek az állandó mozgásnak a látható jeleit visszafejtve azonban felsejlik valami az isteni akaratból, a szeretet mérhetetlen magasságból fakadó forrásából.  Ezúttal induljunk ki abból a profánnak tűnő hétkö

A hit, a láthatatlanba vetett megingathatatlan meggyőződés és az ezen alapuló ismeret a kereszténység egyik legfontosabb alapköve, amely ha befészkeli magát az ember lelkébe, képes sorsokat megváltoztatni és életeket jobbá tenni. Érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy ez csak egy folyamat kezdete, amelynek végén ott van az isteni valóság földi megélése, amely már nem csak egy emberi elköteleződésről szól, hanem a minden pillanatot meghatározó szoros kapcsolatról a Legfelsővel, ami életünk legnemesebb, legtisztább állapota. Ehhez pedig végig kell menni az átistenülés lépcsőfokain. Belső fejlődésünkhöz Jézus élete ezúttal is gyönyörű analógiát rajzol, amelyhez a körülötte összegyűlt hívők alakítják a mintát. Természetesen csak akkor, ha a történelmi eseményekhez hasonlóan bennünk is Ő áll a gondolatok fókuszában. Jézus Krisztus, az Úr Jézus feltűnése után egyre többen gyűlnek köré. Közülük néhányan elhívást kapnak, míg a legtöbben a csodák miatt hisznek benne. Jézus híre

Engem nem érdekel Szűz Mária, vagy hasonlók - válaszolta egy magát kereszténynek valló kollégám, amikor egy pár percre szóba került a hit kérdése a munkahelyünkön. Évekkel ezelőtti beszélgetésünk azonban nem folytatódott, ő hamarosan jobbra ment, én meg balra, útjaink külön váltak, így nem tudtam kifejteni kötődésem okát sem. Ez abban az időben történt, amikor a fejem tele volt Nagyboldogasszonnyal, Fekete Madonnával, Szeplőtelen fogantatással. Életem egyik legmeghatározóbb szakrális képzőművészeti alkotásán Szűz Mária és karjában a kis Jézus látható. Emlékszem, hogy amikor először találkoztam a czestochowai Fekete Madonna képével, szinte moccanni sem tudtam, varázslatos kisugárzása megigézett, hosszú percekig néztem-néztem, szinte fürödtem benne. Volt, hogy csak úgy elővettem a magamnál tartott másolatot, és bámultam. Nem az arc fogott meg, mert a sebzett, komor ábrázat csöppet sem szép, hanem valami éteri lélekgyógyító hatás. Érzésekről ezúttal is nehéz beszélni, de ahhoz

Az olvasóban érthetően merülhet fel a kérdés, vajon lehet még újat mondani a világ legismertebb keresztény imájáról, arról, amelyet az évezredek alatt oly sokan értelmeztek már? Mit rejthetnek még Jézus Hegyibeszéd alkalmával elmondott mondatai, amit eddig ne tudtak volna? A jó hír az, hogy a Miatyánknak létezik egy olyan rejtett jelentése, amivel a mai kor emberének mindenképpen érdemes tisztában lennie, mert általa sokaknak válhat könnyebbé az élete. Olyan univerzális, mégis teljes mértékig személyes útmutatás és ígéret, amely pontos iránytűként szolgálhat egy életen át. Az isteni törvények titkát rejti, a létezésnek olyan alapelveit, amelyeket Jézus döbbenetes tömörséggel közölt a körülötte lévőkön keresztül az egész emberiséggel. Ez a titok megérthető és megélhető is egyben, amelyhez azonban a mélyen hívő embernek fel kell törnie Isten viaszpecsétjét. A megértéshez az alábbiak nyújthatnak útmutatót, minden további már belső munka kérdése. Talán nem lesz annyira meglepő,

Ismerősöm mindig is dolgos, aktív életet élt, és még most, nyolcvan felett sem változott az életmódja. Szívesen segít másoknak, nyugdíjasként önkéntes templomi munkát végez, és bő egy hónappal ezelőttig szinte megállíthatatlannak tűnt. Azon az esős napon is éppen sietett valahová, amikor egy utcai lépcsőn egy óvatlan pillanatban megcsúszott és térdre esett. Nyilalást érzett az ütés után, lassan feltápászkodott, majd hazabicegett. A térdsérülés miatt szivárgó vér pillanatok alatt eláztatta a ruhája egy részét. Mivel az otthoni borogatás nem segített, és a fájdalmai sem szűntek, előbb a körzeti orvosnál, majd hamarosan egy röntgengép alatt találta magát. Nem tört el semmi, hangzott a megnyugtató diagnózis, és fájdalomcsillapítókkal, kenőcsökkel felszerelve a négy fal között kezdhette meg a felépülési folyamatot, ami valahogy nem akart a végére érni. Sérült lába állandóan sajgott. Internete nincs, igy nem maradt más neki, mint a rádiózás, egy kis tévézés, olvasás és sok ima. Hetek múltak,

Ott álltam megrendülten sokadmagammal a ravatalnál, és a pillanat sokunkból visszatarthatatlan könnyeket préselt ki. Különös könnyek voltak ezek, nem fizikai fájdalomból fakadók. Azokat összeszorított fogakkal valahogy vissza lehet tartani, a léleké azonban nem ilyen. Ilyenkor a gyászoló ember belül megérez valamit abból a végtelenből, ami messze túlmutat megszokott korlátain. A hatás legyőzi racionális tudatát, átszakítja a felejtés láthatatlan fátylát, és emlékezni kezd, feldereng benne, honnan jött, hová tart. Hatalmas erejük van az ilyen könnyeknek, mert minden mondatot, minden szót elfojtanak. Ez azonban nem csak a végső búcsú sajátja, számunkra idegen, esetleg nem is létező emberek történetei is felszakíthatnak valamit személyiségünk kérgéből. Misztikus könnyek ezek, amelyektől különös módon szabadabbá, nemesebbé válik férfi, nő egyaránt. Ez azonban csak az érem egyik oldala, a szorongató keserűség szellemi törvényeket megsértő, felelőtlen reakciókat is kiválthat.  Sz