Keresztény misztikus

Engem nem érdekel Szűz Mária, vagy hasonlók - válaszolta egy magát kereszténynek valló kollégám, amikor egy pár percre szóba került a hit kérdése a munkahelyünkön. Évekkel ezelőtti beszélgetésünk azonban nem folytatódott, ő hamarosan jobbra ment, én meg balra, útjaink külön váltak, így nem tudtam kifejteni kötődésem okát sem. Ez abban az időben történt, amikor a fejem tele volt Nagyboldogasszonnyal, Fekete Madonnával, Szeplőtelen fogantatással. Életem egyik legmeghatározóbb szakrális képzőművészeti alkotásán Szűz Mária és karjában a kis Jézus látható. Emlékszem, hogy amikor először találkoztam a czestochowai Fekete Madonna képével, szinte moccanni sem tudtam, varázslatos kisugárzása megigézett, hosszú percekig néztem-néztem, szinte fürödtem benne. Volt, hogy csak úgy elővettem a magamnál tartott másolatot, és bámultam. Nem az arc fogott meg, mert a sebzett, komor ábrázat csöppet sem szép, hanem valami éteri lélekgyógyító hatás. Érzésekről ezúttal is nehéz beszélni, de ahhoz...

Az olvasóban érthetően merülhet fel a kérdés, vajon lehet még újat mondani a világ legismertebb keresztény imájáról, arról, amelyet az évezredek alatt oly sokan értelmeztek már? Mit rejthetnek még Jézus Hegyibeszéd alkalmával elmondott mondatai, amit eddig ne tudtak volna? A jó hír az, hogy a Miatyánknak létezik egy olyan rejtett jelentése, amivel a mai kor emberének mindenképpen érdemes tisztában lennie, mert általa sokaknak válhat könnyebbé az élete. Olyan univerzális, mégis teljes mértékig személyes útmutatás és ígéret, amely pontos iránytűként szolgálhat egy életen át. Az isteni törvények titkát rejti, a létezésnek olyan alapelveit, amelyeket Jézus döbbenetes tömörséggel közölt a körülötte lévőkön keresztül az egész emberiséggel. Ez a titok megérthető és megélhető is egyben, amelyhez azonban a mélyen hívő embernek fel kell törnie Isten viaszpecsétjét. A megértéshez az alábbiak nyújthatnak útmutatót, minden további már belső munka kérdése. Talán nem lesz annyira meglepő,...

Ismerősöm mindig is dolgos, aktív életet élt, és még most, nyolcvan felett sem változott az életmódja. Szívesen segít másoknak, nyugdíjasként önkéntes templomi munkát végez, és bő egy hónappal ezelőttig szinte megállíthatatlannak tűnt. Azon az esős napon is éppen sietett valahová, amikor egy utcai lépcsőn egy óvatlan pillanatban megcsúszott és térdre esett. Nyilalást érzett az ütés után, lassan feltápászkodott, majd hazabicegett. A térdsérülés miatt szivárgó vér pillanatok alatt eláztatta a ruhája egy részét. Mivel az otthoni borogatás nem segített, és a fájdalmai sem szűntek, előbb a körzeti orvosnál, majd hamarosan egy röntgengép alatt találta magát. Nem tört el semmi, hangzott a megnyugtató diagnózis, és fájdalomcsillapítókkal, kenőcsökkel felszerelve a négy fal között kezdhette meg a felépülési folyamatot, ami valahogy nem akart a végére érni. Sérült lába állandóan sajgott. Internete nincs, igy nem maradt más neki, mint a rádiózás, egy kis tévézés, olvasás és sok ima. Hetek múltak,...

Ott álltam megrendülten sokadmagammal a ravatalnál, és a pillanat sokunkból visszatarthatatlan könnyeket préselt ki. Különös könnyek voltak ezek, nem fizikai fájdalomból fakadók. Azokat összeszorított fogakkal valahogy vissza lehet tartani, a léleké azonban nem ilyen. Ilyenkor a gyászoló ember belül megérez valamit abból a végtelenből, ami messze túlmutat megszokott korlátain. A hatás legyőzi racionális tudatát, átszakítja a felejtés láthatatlan fátylát, és emlékezni kezd, feldereng benne, honnan jött, hová tart. Hatalmas erejük van az ilyen könnyeknek, mert minden mondatot, minden szót elfojtanak. Ez azonban nem csak a végső búcsú sajátja, számunkra idegen, esetleg nem is létező emberek történetei is felszakíthatnak valamit személyiségünk kérgéből. Misztikus könnyek ezek, amelyektől különös módon szabadabbá, nemesebbé válik férfi, nő egyaránt. Ez azonban csak az érem egyik oldala, a szorongató keserűség szellemi törvényeket megsértő, felelőtlen reakciókat is kiválthat.  ...

Minden hívőnek, spirituális beállítottságú embernek van egy saját Júdása. Ő azon részünk, ami (vagy aki) döntő szerepet játszik abban, hogy elérünk-e végül Istenhez, vagy az csak egy illúzió marad. Óriási áldást jelent a kétezer évvel ezelőtt történtek ismerete, amely lehúzza a leplet az áruló valódi természetéről, mert ő az Útra lépéssel, a keresztény hit megjelenésével egyidőben tűnik fel. Az átistenülés előtt álló ember számára ő a nagy megalkuvó, aki képes megakadályozni a legnemesebb szellemi tettet. Léte azonban nemcsak csapda, a Nagy Terv elengedhetetlen része is egyben. Júdás egykori szerepe olyan analógia számunkra, amellyel számolnunk kell. 📌 Karióti Júdás a 12 tanítvány egyike volt. Az értelmezések szerint a Messiásról való földi elképzelések alapján csatlakozott Jézushoz, de minthogy Jézus elvetette a földi nemzeti királyság gondolatát és szellemi javakban való hitet követelt, Judás csalódott benne. Hitetlenségében szakított vele, külsőleg mégis vele maradt - í...

Ráncot húzó lelkifurdalás, Űrt hagyó rettentő vágyódás,  Még látom a rémlény vigyorát,  Majd szemembe szórja parazsát. Vakság és nyálkás, undok falak, Miket kezem lassan tapogat. Elmémben sikító fájdalom Szakítja ketté kínzó álmom. Legyőzhetem e világ urát, Mely lemarja lelkem bársonyát? Vérem szennyezi, hogy érezzem, Csak úgy élhetek, ha vétkeztem. Futnék, de rabigám leláncol,  Rohannék, míg lábam csak táncol. Sorsom, hogy megtanuljak tűrni, De börtönőröm nem fog győzni. Hisz ismerem neved, TELJESSÉG , Szavakban rejtőző fényesség. Boldogan élek a tudattal, Megszűnik harcom a halállal. Szívemben áradó boldogság, Elmémben harsogó víg zsongás, Becsukom szemem, s téged látlak, Míg élek, csak várlak, csak várlak.

A férfi határozott léptekkel halad át a beengedőkapun, senki sem állítja meg. Jól öltözött, átlagos megjelenésű, talpa csendesen érinti a kövezetet, talán csak a tekintetében van valami különös csillogás. A biztonsági őrök figyelik, de pillantásuk tovább siklik a következő emberre, nem találnak semmi okot arra, hogy megállítsák. Halk morajlássá állnak össze a hangok az épület legnagyobb, legkülönlegesebb, áhítattal teli termében, ahol azért helye van még egy kis adok-veszeknek is. Korábban nem akarták beengedni ide az árusokat a pultjaikkal, de végül hagyták őket, mert valaki úgy döntött. Az új helyzetben pedig semmi rossz nincs, és ha eljön az ideje, úgyis mindenki hallja majd a beszélő legfontosabb szavait. A békés pillanatot hirtelen csattanás szakítja ketté, majd minden megváltozik. Az imént még jámboran sétálgató férfi hirtelen tombolni kezd, arca indulatot sugároz, pultokat borít fel, tárgyakat tör össze. Heves szóváltás alakul ki, de a riadalom ekkorra már túlharsogja a feleket,...