Ezoterikus csapda

Az ismert celeb szívesen beszél ezoterikus, spirituális világlátásáról. Előző életek, karma, kozmikus tudat, tapasztalás, meditáció, minden szóba kerül, ami visszaverődik a keleti kultúra hagyományából. Hangsúlyozza, mindenért, a minket érő örömökért és tagédiákért egyaránt a tudatunk a felelős, mert egy célja van, tapasztalni akar. Mi teremtjük saját sorsunkat, és a változtatás lehetősége is bennünk van. A kép a beszélgetés végére összeáll, a kommentek elismerőek, életszemlélete több ezer emberével egyezik. Azt is mondja, hogy még ő sem ért az út végére, vannak küzdelmei bőven. Bár a beszélgetés a spirituális gondolkodásmód nemesebb oldalát mutatja meg, a vége mégis hiányérzetet hagy maga után. Az interjúban nem esett szó ugyanis arról, mi lehet az emberi élet legmagasztosabb célja, amelynek szemszögéből minden sokkal egyértelműbbé válik: az Istenhez való önként vállalt visszatérésről van szó. Arról, hogy a hozzá elvezető utat akarni kell. 

Minden más csak az önmegváltás hamis ígéretét nyújtja, mert a valós istenhit és -kapcsolat nélküli spiritualitás játék a tűzzel, az ezotéria és annak alacsonyabb szintű változatai pedig egy olyan veszélyes labirintusra nyitnak kaput, amelyben leginkább elveszni lehet. Követői folyamatosan megoldásokat keresnek gondjaikra, ami logikus, de már eleve hibás hozzáállás. Céljuk legtöbbször a kíváncsiság kielégítése, új szerelmek megélése, gyógyulás, még több pénz, siker és hatalom. Ezek egyike vagy éppen összessége. Azonban amíg nem fordulnak Isten felé, addig a mindennapok akadályai csak bosszantó nehézségeket jelentenek, semmi többet, holott mindenki személyre szabott úton halad előre. Ezek értelmezéséhez az ezoterikus módszerek ugyan segítséget nyújthatnak, de megoldást nem. Ezzel mindenkinek érdemes tisztában lennie még úgy is, hogy több ezer évvel ezelőtt is aktívan éltek az ilyen módszerekkel. Az asztrológia, a kabbala vagy például a számmisztika ősi hagyományokon alapul. Nem érdemes lebecsülni egyiket sem, mert olyan tapasztalatok gyűjteménye mindegyik, amely akár művelője hasznára is válhat, ha közben nem veszíti el a fókuszt, magát a megnyilvánult Istent. Erre az egyik legjobb példa és analógia a keleti bölcseké, akik tudásukat Jézus, azaz pont Isten megtestesülésének keresésére használták. 

👉 Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. 

Jézus egykoron erre a gyakorlatra alapozva mondhatta a következőket is. 

👉 És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban.

A helyzet azonban az, hogy miközben az ezoterikus mozgalmak többsége a bölcsek kövét vagy valamiféle életelixírt keres, az leggyakrabban csak merő ábránd marad számukra, és fátyollal lefedett szellemi látásuk továbbra is vak vagy minimum homályos marad. Pedig az ember és Isten között feszülő szövet kétezer éve már a valóságban és jelképesen is elszakadt. 

👉 A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.

Az ezoterikus gyakorló valamiféle ráhatást és hatalmat szeretne, de a szellemi törvények szerint azt a legtisztábban és minden hátrányos következmény nélkül csak akkor kapja meg, ha eggyé válik Istennel. De akkor a hatalom megszerzésének már semmi jelentősége nincs. Ez a titok: akkor válik éretté rá, amikor már nem érdekli. Jézus Krisztus neve által megkapnák a nagybetűs megoldást, amely egyben a belső boldogság és megelégedettség útja is. Ez az, amire a szimpla ezotéria nem képes. Ehelyett egy szellemi szabályokkal és következményekkel teli okkult világban kutakodnak, tudtukon kívül láthatatlan lényektől kérnek majd kapnak segítséget, ám ez legtöbbször csupán csapda. Gondokból és problémákból álló hegyben próbálnak alagutat ásni, de az a megfelelő eszköz nélkül újra és újra a nyakukba omlik. Csak másként, mint korábban. A gyengeségre pillanatok alatt lecsapnak a rosszindulatú erők, amelyek ugyanúgy éhesek, mint az ember.

Álljon itt példaként az a nagyon régi személyes élmény, amely abból az időből való, amikor már Jézus Krisztust hívtam magamban. Szellemi értelemben valamiért megtámadtak, egy démoni lény rontott rám, melyről itt írtam. A küzdelmes és szó szerint keserű élmény többször is megismétlődött, de mostanra mindez a múltté, ő veszített, és már régóta nem zaklat. Megtanulta, olyan ellenféllel szemben, mint Jézus Krisztus, esélye sincs küzdeni. Az ember ugyanis Isten képére teremtetett, és ha tesz érte, újra visszakaphatja égi misztikus kapcsolatát. A legáldásosabb spirituális munka csak annyi, hogy minden szabad pillanatban Jézus Krisztust kell hívni, ami nem marad visszhang nélkül az emberi tudat számára rejtett régiókban sem. Az Ő nevére és hatalmára - így a vele átitatódott ember előtt is - meghajol minden szellemi lény. Mert Jézus Krisztus hatalma ugyanaz, mint Istené, mert számunkra Ő egy Istennel.