Divatos fogalmakról

Ahelyett, hogy lélekben minden könnyebb lenne, valahogy egyre nagyobb súllyal nehezednek ránk a hétköznapok. Pedig nem így kéne lennie, mert hiszen olyan spirituális csillogású fogalmak váltak gondolkodásunk részévé, melyek mindenre megoldást kínálnak. Különböző kultúrákból érkeztek, különböző filozófiák állnak mögöttük, sokszor azonban úgy próbáljuk alkalmazni azokat életünkben, hogy vagy teljes jelentésükkel, vagy eredetükkel nem vagyunk tisztában. Az élet hazugságai is valahol ott kezdődnek, amikor megfosztjuk igazi tartalmuktól és jelszavakká silányítjuk a lélek nemesítésére hivatott kifejezéseket. 

Légy önmagad!

Filmek tucatjai, dalok ezrei szólnak arról, hogy ne törődj mások véleményével, a lényeg, te mit gondolsz magadról, a világról, és ne hagyd magad befolyásolni mások által. Ez a felfogás rendkívül hasznos lehet egy verbálisan zaklatott áldozat számára, ugyanakkor még jobban felbátoríthat egy alapból önző, bántalmazó embert. A leegyszerűsített, szlogenekkel manipuláló tartalmak rendszerint jól összemosnak mindent, igy a szenvedő és a visszaélő személyiségek is jótékony tanácsnak tekinthetik mindezt. Holott emberi szintről beszélünk, ahol minden csak viszonylagos, és a "Légy önmagad!" kifejezés csak a hiányos emberi személyiségünkhöz való ragaszkodást ösztönzi. Misztikus megközelítésben mindennek csak úgy van értelme, hogy veszítsd el régi önmagad, hogy nyerj egy újat, egy istenit. 

👉Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!  (Máté 16:24)

Legyél szabad! 

A szabadság ismét egy félreértett fogalom, korunk ugyanis elsősorban a jól reklámozható függetlenséget helyezi előtérbe: pihenj, utazz és ne foglalkozz a kötöttségekkel. A fizikai szabadság azt jelenti, azt csinálsz, amit akarsz, a szellemi pedig, hogy arra gondolsz, amire jólesik. Vajon, ha ez nem a szétzilálódás, a fékevesztettség, a nihil útja, akkor mi? Ezen az úton haladva idővel teljesen háttérbe szorulnak az olyan klasszikus értékek, mint az erkölcs vagy az etika. A kötöttségek nélküli szabadság folyamatos hajszolása ezért alattomos irány. Érdemes tudni, a Legfelső számára az emberi elme felé fordítása a legfontosabb, ezért a fizikai szabadság korlátozódása szellemi értelemben nem tekinthető kizárólag károsnak, ha arra az Istennel való eggyé válás szemszögéből tekintünk. A kép azonban akkor válik teljessé, amikor rájövünk, hogy a valódi szabadságot csak szellemünk lekötésével érhetjük el. Ez világunk egyik legkülönlegesebb jelensége. 

👉Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (János 8:32)

Maradj középen!

Ez egy buddhista gyökerű kifejezés. Abból származik, hogy létezésünket örök kettősség jellemzi: a jó és rossz, az öröm és bánat, a fent és lent, a világos és sötét váltakozása. Mivel minden földi létezőnek megvan az ellentétpárja, ezért a középen maradás emberi szinten maradva a langymeleg, ritmus nélküli semmit jelenti, ami önmagában még nem az aranyközépút. Az egész csak akkor nyer értelmet, ha az ember lélekben emelkedve közelíteni kezd Istenhez, mert nála végül feloldódik az emberi kettősség, és csak az Egy marad. A maradj középen elve ugyanakkor a kereszténységben értelmezhetetlen, mert a Jézus Krisztussal való szellemi-lelki eggyé válás döntés, akarat és munka kérdése. Ehhez pedig egy rendkívül erős belső kötődésre van szükség. 

👉 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. (Máté 12:30)

Lélegezz!

A légzés szabályozása már a jóga világát idézi. Légzésünk létezésünk egyik legfinomabb rendszere, mely egyaránt befolyásolja sejtjeink és idegrendszerünk működését. Milliók gyakorolják a jóga légzőgyakorlatait, hogy érzelmeiket lenyugtassák, egészségüket karbantartsák, teszik ezt kezdetben többé-kevésbé gyakorlott vezetők irányítása mellett, vagy egyszerűen leírások alapján. Keresztény hívők is végeznek hasonló lelki gyakorlatot Jézus Krisztus nevére koncentrálva: a Név egyik tagját a kilégzéshez, másikat pedig a belégzéshez igazítva. Személyes tapasztalatom szerint azonban mindez nagyon vékony jég, ami könnyen beszakadhat az ember alatt, és sokkal nagyobb kárt okozhat, mint hasznot. Szerencsére azonban légzőgyakorlatok nélkül is közelíthetünk Istenhez, csupán hívni kell. Ebből az irányból haladva is szabályozottá válik a légzés, annak kizárólag az előnyeit élvezve. A folyamat ugyanis fentről, a szellemi felől közelítve sokkal biztonságosabb. 

👉Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (János 17:11)

Teremtsd meg magadnak! 

A tudatos teremtésről vagy a vonzás szellemi törvényének alkalmazásáról is egyre több helyen olvasni és hallani, amellyel az ember a szerzés folyamatát új szintre, spirituális régióba emeli. Való igaz, a Biblia szerint erről Jézus is több helyen beszél, egy helyen például így:

👉Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Máté 7:7)

A lényeg azonban egy másik helyen található, mely már pontosan meghatározza miről is van szó. 

👉Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. (János 15:7)

A spirituális kérés egyetlen igazán hasznosnak tekinthető útja azok számára realitás, akik az Istennel való szellemi-lelki eggyé válásra törekszenek. Mindennek a már többször is említett Szentháromság elve szerint kell történnie, mert ha például érdemtelenek vagyunk az óhajtott dologra, legfeljebb nem történik semmi, ha pedig megkapjuk, ahhoz a segítség a legjobb helyről érkezik. Ha kérésünk azonban nem ezt az utat játja be, és némiképpen emelkedett szellemi képességeinket kontroll nélkül használjuk, kizárólag úgynevezett spirituális egónkra hallgatunk, rossz úton járunk. Olyat szerezni ugyanis, amire nincs fedezetünk, lopásnak számít, ezt pedig az isteni törvények is előbb-utóbb büntetik, jobb elkerülni az ilyet. A csábítás nagy, melyre a magyarázat Jézus megkísértésénél ismerhető meg. Összegzésként tehát bárki kérhet az imájában, vizualizálhat vagy megerősíthet a gondolataiban, mégis érdemes tudnia, szellemi cselekedetei nem maradnak következmények nélkül. 

Élj a mostban! 

Erről is szól az írás, amelynek sorai a misztikus számára alaptörvénynek tekinthetők.

👉Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Máté 6:33-34)

Ez a törvény így teljes, és fontos a sorrend is, mert az Isten felé törekvésnek mindent meg kell előznie. A misztikus irodalmak szerint Istenben megszűnik az idő, csak a most van, és a vele eggyé válás jelenti az örök életet. Csak miután elkezdtünk ezen dolgozni, dönthetünk arról, hogy a jelenben elengedjük a tegnap emlékét és a holnap előrevetülő árnyait. Megfelelő szellemi törekvés nélkül ugyanis nem fejlődik eléggé az önismeretünk, és nem biztos, hogy felismerjük, a tudat feletti régiókból jelek és üzenetek érkeznek számunkra. Mert a múlt kellemetlen emléke nemcsak egy hiábavaló görcsös rágódás, hanem egyben finomodó lelkiismeretünk jele is lehet, amelynek elutasítása a legsúlyosabb csapást hozhatja a fejünkre. A jövő miatti aggódás sem feltétlenül káros. A mai divatos, ezoterikus megközelítés szerint az aggodalom egyfajta spirált alakíthat ki, és tovább generálhatja a valóság negatív eseményeit, az örvényből pedig egyre nehezebb kiszakadni. Ez így igaz, hiszen az is alapszabály, hogy az elménket tudatosan kell használnunk. Csakhogy a folyamat kétirányú, és nemcsak a gondolatok hatnak a külvilágra, annak formálódó eseményei is figyelmeztetéseket küldhetnek számunkra. Ezeket a folyamatokat tagadjuk meg tehát, ha kellő megfontolás és lelki érettség nélkül csak a jelenben élünk. 

Szeretet

Az elején érdemes tisztázni, a szeretet a legcsekélyebb formájában is az élet legszebb és legnemesebb része, amely minden esetben magunk és mások örömét szolgálja. Benne van a stabilitás, az elfogadás, az együttérzés. A kereszténységben nem véletlenül tartozik a legfontosabb kifejezések közé. A szeretetnek misztikus megközelítésben ugyanakkor mégis két fajtája létezik, és itt ezúttal röviden annak emberi és isteni forrása szerinti különbözőségéről lesz szó, arról, hogy emberi létezésünk szeretetélménye az isteni szeretetnek csupán egy sziluettje, egy lenyomata. 

Az emberi szeretet tőlünk függ, kialakulhat ember, állat, tárgy iránt, vagy akár a munkánk és a hobbink is állhat a középpontjában. Fellobbanhat magától, de akarhatjuk is. Az emberi szeretet azonban kettős és egyben véges. A mi szintünkön a jó és a rossz együtt jár, az emberi szeretetet árnyak kisérik, azt az inga járásához hasonlóan időnként felváltja bosszúság, ellenszenv, felfokozott esetben útálat. Hívőként kérhetjük is a bennünk élő szeretet erősödését, de ha lelki fejlődésünk megreked, törekvésünkkel ugyan sok embernek okozhatunk örömet, mégis nehéz és kilátástalannak tűnő harcot vívunk saját természetünkkel. Milliófélék vagyunk, a hétköznapokat eltérően éljük meg, az alapok azonban mindenkinél ugyanazok. 

Az isteni szeretetről nem elég azt mondani, hogy más, illetve több. Olyan, mint amikor a végest hasonlítjuk össze a végtelennel, egyszerűen mindenben különbözik. Az isteni szeretet állandó, nem részrehajló, független a körülményektől, kifogyhatatlan. Éppen ezért csak rajtunk múlik, hogy ebből mennyit érzünk meg. Rendszerint keveset. Jó hír azonban, hogy ez fejleszthető, amely már az életen keresztül tartó spirituális utazásunk része. Ennek során az árnyékból lassan kiállunk a fényre, és ott is maradunk, rákapcsoljuk magunkat az örök jóságra. Erről szólnak az írások már több ezer éve, és nemcsak Nyugaton, Keleten is. Egyetlen feladatunk megtalálni a helyes utat, és ha megvan, már csak kitartónak kell lennünk. 

👉És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük. (János 17:26)