Kötéltánc

A szédítő magasban végzett akrobatikus mutatvány talán az egyik legjobb hasonlat arra az élethelyzetre, amikor úgy érezzük, hogy bár most még valahogy megvagyunk, a következő pillanatban már a mélybe zuhanhatunk. Egy súlyos betegség, anyagi összeomlás vagy más katasztrófa fenyeget minket, miközben szakadatlanul azon dolgozunk, hogy minden probléma megoldódjon. Törekvéseinket imáinkkal is támogatjuk, de a „sors” mégis évekig, akár évtizedekig a rezgő kötélen billegtet. Ez az állapot bár nem a vég, mégis bizonytalan, kényelmetlen és fájdalmas. Csak egy óvatlan lépés választ el minket a legrosszabbtól. Miért nem oldódik meg a helyzet? Miért nem rendeződnek véglegesen és megnyugtatóan a dolgok, még akkor sem, ha hiszünk?

A vallásos megközelítés szerint Isten ilyenkor próbára teszi a hitünket, misztikus nézőpontból pedig ez a mély istenkapcsolat megteremtésének egyik útja. A jelenség analógiája ugyanaz, mint a vízen járásé volt Jézus történetei között.

Ha a színfalak mögé nézünk, azt láthatjuk, Isten célja az, hogy az ember önként térjen vissza hozzá. Az út azonban nem könnyű, különösen akkor, amikor a látható, hallható, megtapintható és sokféle élményt kínáló világ helyett a láthatatlanra, a lelkire kell figyelnünk. Ehhez kaptuk kapaszkodónak Jézus Krisztus életútját, amely az elrendeltetettség drámai fordulatával mutat irányt felfelé. A fáklya előttünk lobog, és ha folyamatosan a fényében maradunk, még életünkben visszaszerezhetjük valós kapcsolatunkat Istennel.

👉 Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

A tartósan kényelmetlen élethelyzetek célja nemegyszer az, hogy a hívő minél intenzívebben figyeljen Jézus Krisztusra, ami misztikus szempontból a legáldásosabb állapot. Amíg megszokott és ismert világunk kívül szorongat, addig rejtelmes belső életterünk lassan tágulni kezd, kibomlik, egymást érik spirituális tapasztalataink, és derengeni kezd bennünk az okokat és a következményeket egyaránt megvilágító isteni fény.

Idővel az egyensúly, mégha törékeny is, lassan kezd beállni, miközben egy finom tapasztalás birtokába juthatunk. Ha a figyelmünket "hűtlenül" tartósan másra fókuszáljuk, a helyzet romlani kezd, de ha kitartóak maradunk és eltökéltek, fenmarad az az állapot, ami ugyan egy átlagembernek korántsem jelentené a tökéletes megoldást, ám minket mégis folyamatosan a misztikus úton tart.

Ekkor már a külvilág ítélete is megváltozik, mert abból az emberből, akivel korábban nem szívesen cseréltek volna, sugározni kezd valami megmagyarázhatatlan derű és nyugalom. A szeretetnek olyan dimenziója jelenik meg benne, amellyel csak nagyon kevesen rendelkeznek, mert a forrása nem evilági.

👉 ...békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.