Szentháromság a gyakorlatban

A Szentháromság gyakorlatias megközelítéssel egy bármikor átélhető dinamikus tapasztalás, mely a hétköznapi ember elméjét és világát összeköti a mérhetetlen magasságban lévő Legfelsővel. De miről is van szó?  

A kereszténység egyik legnagyobb misztériuma a Szentháromság, amelyet a keletiek, a nyugatiak, de az egyes felekezetek is sokszor különbözőképpen értelmeznek. Miközben ezt a legtöbben elméleti kérdésnek tartják, természetes, ha meg akarja érteni egy olyan törekvő, mint akik közé magamat is sorolom. Úgy gondolom, sikerült, a "titok" feltárult. Nem szeretnék teológiai vitákba keveredni, ezért hangsúlyoznom kell: a következő sorok kifejezetten személyes tapasztalatokon alapulnak, én ezt így élem meg, a téma iránt érdeklődő olvasónak ugyanakkor megérhet egy gondolatkísérletet. 

Atya, Fiú, Szentlélek

Az elméleti ismeretek megszerzéséhez jól jöhet néhány hivatalos magyarázat, melyek például itt, itt, itt, itt vagy akár itt is elolvashatók. 

Szellemi munkám során folyamatosan hívom Jézus Krisztust, mert Ő az ember számára elérhető legnagyobb jóság és legszentebb valóság. A Fiú jelentésének teológiai, ilyen-olyan értelmezése iránymutató ugyan, de sokféleségük miatt könnyen tévútra vezethetnek, bármelyikhez való ragaszkodás megosztóvá válhat, miközben pont a legfontosabbról tereli el a figyelmet. Mégpedig, hogy Ő az út, és Ő gondolataink címzettje. 

👉Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.

Megszólítjuk Őt, és ha megfelelő minőségű a koncentráció, a fókusz, valamint elegendő mennyiségű a rászánt idő, törekvésünk minden bizonnyal sikert ér el. Gondolataink elérnek hozzá. Ha mindezt egyszerre többen végzik, az egy irányba kifejtett gondolatok ereje megsokszorozódik. 

👉Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. 

Üzenetünket a Teremtő is érzékeli, majd megszületik rá valamiféle válasz. Az itt zajló folyamatot nem lehet jobban részletezni, mert ezen a szinten elfogynak a szavak, és okafogyottá válik mindenféle emberi logika. Bármiféle körülírása csak korlátoltsággal jellemezhető spekuláció lesz, semmi több. 

👉Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam. 

És a megszentelt válasz megérkezik. Ha csak a Nevet tartalmazta a gondolat, jóleső érzés keríthet hatalmába, egyfajta elégedettség, olyan tapasztalás, amiből szeretnénk még többet és többet. Ha a gondolathoz kérdés vagy kérés is társult, arra is érkezhet valami, melynek érzékelése és megértése erősen függ az embertől. Valahonnan felbukkanhat egy sugallat, az események kedvezően alakulhatnak, javulás állhat be az állapotunkban. 

Ezzel a kör bezárul, a segítség a Szentháromság elve szerint megérkezik. Jó hír, hogy nem egyszeri jelenségről van szó, folyamatosan működtethető, mely során megszűnnek a felesleges vitákat kiváltó elméletek, csak az élmény, a tapasztalás marad, és egy megváltozott élet. 

Az eddigi írásokban mindig úgy fogalmaztam, szellemi eggyé válás Jézus Krisztussal, ami a pontosság kedvéért egy kis korrekcióra szorulhat. Ugyanis a Nevet hívjuk, de minket a válaszul érkező erő - a hagyomány szerint nevezzük Szentléleknek vagy Szent Szellemnek - jár át és tölt el. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban is maradok az eddig használt fogalomnál. 

Jó, ha tudjuk, ez a típusú háromságelv más irányban is működik, de olyankor már nem lehet szó semmiféle szent jelzőről. A legtöbben nem is sejtik, mekkora veszélyt jelent, ha például sokat bosszankodnak, kötözködnek folyamatosan káromkodnak, szidalmaznak, és még hosszasan folytathatnánk a sort, de az is hasonló hatással jár, ha "rákattannak" a horrorfilmekre, thrillerekre, és elméjüket az ilyen káros tartalmakkal szennyezik. A gondolatok ezúttal is elindulnak, és egy idő után biztosan megtalálják címzettjüket. A válasz is meg fog érkezni, ám abban már nem lesz köszönet. Az embert és tudatát átjárja valamilyen negatív erő, és saját gondolatainak fogja lesz, ami már a rosszindulat, önzés, depresszió és a pszichoszomatikus betegségek melegágya. Az érintett évek múlva önerejéből már képtelen lesz szabadulni ebből a negatív örvényből, ha azonban szerencsés, tudja hol keresse a segítséget. 

A Szentháromság kapcsán felmerülhet a kérdés, mi is történt kétezer éve. Abban az időben biztosan nem hivták Jézus Krisztus nevét ezzel a tudatossággal, de nem is volt rá szükség, hiszen minden esemény élénken élhetett a jelenlévők emlékezetében. Az áldozat és a megfeszítés drámája pedig az Ő esetében gigászi erőt szabadított fel, melyek kísérőjelenségei is ismertek. Ez az erő pedig azonnal visszhangra talált a Teremtőnél, és a későbbi események Pünkösd néven maradtak fent az emlékezetben. 

A most megélhető jelenség ugyanaz, mint ami akkor történt: az út bejáratott és örök, csak el kell indulni rajta!