Keresztény misztikus

Csendesen ülök a társaságban, nem vagyok része az egésznek. Mindenkit jól ismerek, és a könnyed téma sem idegen, de most valahogy nem megy a csevegés. Képtelen vagyok felvenni a fonalat, és szinte kellemetlen rákapcsolódni a közös hangulatra. A legkülönösebb, hogy ők nem is tehetnek erről.  Miközben valaki valami érdekes történetet részletez, és véleményt mond, addig én észrevétlenül fenn akarom tartani a szívemet elárasztó édes érzést, és most belül egyszerűen jobb lenni. Láthatatlanul mosolygok, és a társaság számára kívülálló maradok. Olyan, mintha vissza kellene ereszkednem a magasból, miközben odafenn mindent átjár valami könnyedség, a levegő frissebb, a színek élénkebbek, és a dolgokra, jelenségekre is jobban rálátni. Nem falakat érzek magam körül, hanem tanulságokat és útbaigazítást. Bár egyaránt megélem a létezés külső és belső részét, de most az utóbbi intenzívebb. Mindezt számos esetben tapasztaltam már tágabb és szűkebb körben egyaránt. Azzal, hogy az átisten...

A kereszténység egyik legnagyobb misztériuma a Szentháromság, amelyet a keletiek, a nyugatiak, de az egyes felekezetek is sokszor különbözőképpen értelmeznek. Jelentésének teológiai magyarázatai iránymutatóak ugyan, de sokféleségük miatt az egész leginkább kisiklik és megosztóvá válik, mert a legfontosabbról eltereli a figyelmet. Miközben ezt a legtöbben elméleti kérdésnek tartják, mégis természetes, ha az átlagember igyekszik megérteni, miről és kiről van szó tulajdonképpen. A következő sorok előtt le kell szögezni, azok kifejezetten személyes tapasztalatokon alapulnak, és én ezt így élem meg. Igen, megélem, mert a Szentháromság gyakorlatias megközelítéssel egy dinamikus tapasztalás, amely a hétköznapi ember elméjét és világát összeköti a mérhetetlen magasságban lévő Istennel, és köztük létrejön egy megszentelt párbeszéd. Szellemi munkám során szinte folyamatosan hívom Jézus Krisztust, mert Ő az ember számára elérhető legnagyobb jóság és legszentebb valóság. A Fiú az út, é...

A mellkasban megjelenő érzés fogva tart, és hatással van rám. Jézus Krisztus nevére jelenik meg, és egészen addig velem marad, amíg hívom Őt. Majd amikor már mással kell foglalkoznom, észrevétlenül elillan az édes, balzsamszerű hatás. Eltűnik, mint reggel a jótékony harmat, amely bár csak kis ideig van velünk, mégis frissességgel és élettel tölti meg a természetet. Nem kell sok idő, és hiányérzetem támad, így ismét eszembe jut Jézus Krisztus, és hívni kezdem. Ez az érzés jó néhány éve társam, de nem volt mindig így. Fiatal koromban érzékeny típus voltam, ami fájt az önérzetemnek, az nagyon fájt, ami viszont boldogított, az nagy örömforrást jelentett. Rájöttem, hogy megérzem a láthatatlan dolgok egy részét, és a szavak jelentésükön túli értelmet is kezdtek hordozni magukban. Aztán jöttek-mentek az évek, és már Jézus Krisztust hívtam magamban, majd egy ideig Nagyboldogasszonyt több néven is.  Jézus Krisztus nevéről belül először a gyémánt érzete jutott eszembe, mert a rag...

Kétségtelenül Isten felé igyekvő ember volt, egyszer futólag még találkoztunk is. Váratlan halálhíre mindenkit meglepett, amelyről részleteket nem nagyon lehetett hallani, az ügyet csend vette körül. Elhunytakról jót, vagy semmit, szokták mondani, ezért ezt a sok évvel ezelőtti esetet sem érdemes ma már bolygatni. Annyi azonban sejthető, hogy olyan misztikus okok húzódhattak meg a háttérben, amelyeknek a jelek szerint akkor nem lehetett más következményük. Ez azonban Isten és az ő titka marad mindörökké. 👉 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.  Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.  (Máté 12:30-31) A Szentlélek ellen elkövetett bűn a hagyományos teológiai értelmezés szerint azt jelenti, hogy az ember tudatosan és véglegesen elutasítja a Szentlélek munkáját, különösen megtérésre hívó kegyelmét. Elzárkózik Isten vonzásától, a bűnbánat lehetőségétől. Az é...

A szúró izomfájdalom villámcsapásként ért. Egy hosszúnak tűnő másodperc kellett ahhoz, hogy összeszedjem magam, és ne ejtsem ki a kezemben éppen szorongatott tárgyat. Igyekeztem valahová, így folytattam a készülődést, de a kellemetlen tünet velem maradt. Az ilyen görcsösen kínzó érzésnek jól behatárolható okai lehetnek, és a várva várt enyhüléshez sem kellenek tudományos csodák. A tünet esetemben is hamarosan megszűnt, és eszembe juttatta korábbi éveim szellemi kísérletezéseit, amelyek miatt nemegyszer hirtelen jött magas lázzal, kiütéssel, vagy éppen emberi konfliktusok egész sorával, szinte kézzel fogható feszültséggel kellett szembesülnöm. Ilyenekről több írás is szól a blog elején, amelyek mind a szellem és a fizikum kapcsolatára utalnak. Ezúttal arról lesz szó, a Szent Nevet mikor és hogyan érdemes hívni, hogy misztikus utunkon a legbiztonságosabb ösvényen haladjunk.  Ismételten érdemes leszögezni, emberi nézőpontból Jézus Krisztus egy Istennel, általa megszólítjuk...

Olyan spirituális történeteket szeretnék megosztani, amelyek az azonnali égi segítségnyújtásról szólnak, arról, ha kérünk, megadatik. Az esetek hétköznapiak, banálisak, és leglényegesebb részük ezúttal is az emberi szemmel láthatatlan rétegekben húzódik meg. Sok évvel ezelőtti emlék az első, és irodai környezethez kötődik. A monitorral szemben ülök, és úgy érzem, képtelen vagyok megoldani az éppen előttem álló feladatot, pedig azt a meglévő rutinnal már meg kéne ugrani. Valahogy mégsem megy, ami nem alkalmatlanságra vezethető vissza, hanem a rövid határidőre. Először izgalmat érzek, majd ahogy a kétségbeesés hulláma egyre erősebbé válik, a szorítás már a gyomortól egészen a torokig tart. Ilyen helyzetben kértem először isteni segítséget a szakmámban. Mindig is szabálykövetőnek tartottam magam, és ha feladatok adódtak, azokat igyekeztem időre megoldani. Éppen ezért frusztrált, hogy abban az időszakban csak küszködve, bizonytalanul működött az, ami korábban rutinszerű volt. P...

Egy barátom nehéz pillanatairól mesélt nekem. Nem valamilyen betegségről vagy anyagi gondról volt szó, hanem olyan méltatlan élethelyzetről, amely kellemetlen fordulatával úgy akadt meg a torkán, hogy sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta. Bárhová ment, bármit csinált, csak nyomta, szorította. De az szomorította el igazán, hogy nem ez volt az első, az ehhez hasonlók sormintaként vonultak végig az életén. Most mondjam meg, miért? – szegezte nekem a kérdést. De tényleg mondjak valamit! – erősített rá sírással küszködve.  Általában nem okoz megterhelést mások élettörténeteit meghallgatni, de most a mondataira mázsás súly nehezedett, és már az én lelkemet is marni kezdte a kettőnk között megsűrűsödő keserűség. Ebben az állapotban váratlanul ért, hogy azonnali választ várt. Magamban gyorsan segítséget kértem, majd azt mondtam: „Szilárdan hiszem, hogy bármi is történik az emberrel, a teremtői szándék az, hogy végül önként emeljük fel rá a tekintetünket.” Bár ezekkel a szavakkal...