A szellem gyógyszere és használati útmutatója

A szúró izomfájdalom villámcsapásként ért. Egy hosszúnak tűnő másodperc kellett ahhoz, hogy összeszedjem magam, és ne ejtsem ki a kezemben éppen szorongatott tárgyat. Igyekeztem valahová, így folytattam a készülődést, de a kellemetlen tünet velem maradt. Az ilyen görcsösen kínzó érzésnek jól behatárolható okai lehetnek, és a várva várt enyhüléshez sem kellenek tudományos csodák. A tünet esetemben is hamarosan megszűnt, és eszembe juttatta korábbi éveim szellemi kísérletezéseit, amelyek miatt nemegyszer hirtelen jött magas lázzal, kiütéssel, vagy éppen emberi konfliktusok egész sorával, szinte kézzel fogható feszültséggel kellett szembesülnöm. Ilyenekről több írás is szól a blog elején, amelyek mind a szellem és a fizikum kapcsolatára utalnak. Ezúttal arról lesz szó, a Szent Nevet mikor és hogyan érdemes hívni, hogy misztikus utunkon a legbiztonságosabb ösvényen haladjunk. 

Ismételten érdemes leszögezni, emberi nézőpontból Jézus Krisztus egy Istennel, általa megszólítjuk a Teremtőt, aki pedig a Szentlélek útján válaszol nekünk. A Szentháromság élő segítségével olyan erő jut el hozzánk, amely megtisztít, örömmel tölt el, átalakít, utat mutat, pajzsot nyújt, fenntart, egyszóval létfontosságú támogatást biztosít létezésünkhöz. Éppen ezért a legfontosabb spirituális teendőnk elménk fókuszálása, amelyet Jézus Krisztus nevének szinte folyamatos hívása, belső ismétlése alapozhat meg. 

Ugyan eltér az egyházi hagyományoktól, mégis érdemes átgondolni a következőket: bármi, amit Jézus Krisztus nevéhez hozzáteszünk, vagy hozzágondolunk, gyengíti annak isteni kapcsolódását, és olyan csapdákat hagyhat nyitva, amelyek képesek letéríteni utunkról. Valójában se többre, se kevesebbre nincs szükségünk, amelyre érdemes lehetőségünk szerint a legtöbb időt szánni. Ez tapasztalataim szerint naponta akár több óra is lehet, ami nem lélektelen mechanikus ismétlést jelent, hanem az isteni törvények tiszteletben tartását. A belső ismétlés ugyanis csak az emberi elmének lehet unalmas, a Mindenható felől közelítve gondolataink megzabolázását és megfelelő irányba állítását jelenti. Csak ez lehet az igazi és egyben legszelídebb áldozat számára, amely során életünk irányítását minden különösebb megerőltetés nélkül a kezébe adjuk, és időnk egyre nagyobb részét szánjunk neki. 

Jó, ha van olyan időszak, amikor csak ülünk, és magunkban recitálunk. Az időtartam ellenőrzésére a hagyománynak megfelelően gyöngyfüzért is lehet használni, de valójában egy óra is megteszi. Éber pillanatainkban pedig szinte bármikor bátran ismételhetjük magunkban a Szent Nevet. 

Egyes vélemények szerint vannak olyan alkalmak, amikor nem ajánlott ez a fajta szemlélődés, mert méltatlan, sőt túlságosan profán. Azonban fontos tudni, Ő mindennél és mindenkinél hatalmasabb. Erősebb rossz szokásainknál és démonjainknál, melyeket jó esetben igyekszünk legyűrni, de saját erőnkből alig-alig sikerül. Az a legjobb, ha teljesen átitatja hétköznapi pillanatainkat, és nemcsak hogy életünk részévé válik, de hatása átveszi az irányítást felette. Tesszük ezt mások számára láthatatlanul, mert ez csak a kettőnk ügye. 

Csupán néhány olyan alkalom adódik, amely tényleg kivételt jelenthet. Ilyenkor istenkísértés lenne elvonnunk figyelmünket teendőinkről, mert azzal veszélybe sodornánk mások és saját magunk testi épségét, vagy éppen az egzisztenciánkat tennénk kockára. 

📌Így például munka közben, amikor tényleg fontos, hogy fejben is jelen legyünk.

📌Autóvezetéskor, ha minden figyelmet igénylő forgalomban haladunk. 

📌Egy másik emberrel való kommunikáció esetén, amikor szintén fontos, hogy fejben is ott legyünk. 

Ugyanakkor bőven vannak olyan pillanatok, amikor bár valamennyire elfoglaljuk magunkat, elménknek nyugodtan adhatunk más feladatot. 

📌 Így hívhatjuk a Szent Nevet például otthon, házimunka közben.

📌 Tévézés idején, érdemes elhinni, több előnnyel jár.

📌 Kerti munka közben. 

📌Amikor A-ból B-be megyünk, és ismét minden rutinszerű, nem történik semmi fontos.

📌Kifejezetten jó, ha gondolatainkat és lelkünket ily módon tesszük szabaddá, miközben egy számunkra kellemetlen, esetleg mérgező társaságban vagyunk. 

📌Ha bármi ok miatt elönt az indulat. 

📌Amikor éjszaka felébredünk, és álmatlanul forgolódunk. 

Még hosszasan lehetne sorolni az alkalmakat. A napi 24 óra alatt van bőven arra alkalom, hogy gondolatainkat megpróbáljuk kézben tartani, és a legfontosabb felé fordítani. 

Fontos, hogy Istenhez tartó belső imánk egy erőlködéstől mentes folyamat legyen, a görcsösség ugyanis a tudattalan rétegeken és tudatfeletti régiókon áthatolva betegségtüneteket okozhat, illetve kellemetlen események sorozatát indíthatja el személyes világunkban. 

📌 Ezt a szellemi gyakorlatot ezért is veszélyes a légzéshez igazítani, mert olyankor nagyon könnyen alakulhatnak ki feszültségek a testben. 

📌 Jézus Krisztus nevét emellett sose kössük hozzá egyetlen testrészünkhöz sem, azt ne gondoljuk bele például a szívünkbe, a fejünkbe, beteg testrészünkbe. Ez utóbbiak ismételten rendkívül kellemetlen hatást válthatnak ki. 

📌 A Szent Nevet a legtermészetesebb módon érdemes hívnunk magunkban, a többit pedig már az isteni válaszra és könyörületre bízhatjuk. Áldásos hatásként a természetesség láthatatlanul bekúszik életünkbe, elsimítva számos konfliktust.  

📌 Kimondhatjuk suttogva, mormolva, vagy akár félhangosan is, amelynek szintén különleges hatása van. Amellett, hogy a Jézus Krisztus névösszetétel isteni jelenlétet idéz meg az emberben, egyben ősi, mitikus időkre, a bábeli nyelvzavar előtti korra is emlékeztet. Mert az minden nyelven ugyanazt a jelentést hordozza magában, az eredeti teremtett kapcsolat visszaállítását Istennel.

📌 Ártatlan segítséget és mankót nyújthat az is, ha az ismétlést egy számunkra kedves spirituális dallamhoz kötjük.

Az emberi szellem egy kapu Istenhez. Éppen ezért a fentieknél szélesebb látószögben rátekintve létezésünkre érdemes feltenni a kérdést, vajon hányan szenvedhetnek attól, hogy hagyják eltéríteni életüket a gondolataikban, akaratukban, törekvéseikben megbúvó vadhajtások által, majd kénytelenek együtt élni részben pszichoszomatikusnak is tartott, de annál sokszor komplexebb gyökerű betegségekkel. Tovább szűkítve a kört érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon hányan szenvedhetnek olyan tünetektől, amelyek már azzal megszüntethetők lennének, ha önmagukban ténylegesen a Teremtő felé fordulnak? Végezetül pedig vajon hányan ismerik fel a gondolatok és érzelmek fizikai testben megjelenő csodálatos hatását, amelyet nem kárhoztatni, hanem áldani kell, hiszen egész működése egyetlen irányba mutat. Mert akár tudjuk, akár nem, végső sorsunk az, hogy felismerjük életünk legnemesebb lehetőségét, az Istenhez való visszatérést. Ez a remélhetőleg egyre többek által felismert törvényszerűség minden emberre vonatkozik, hívőre és nem hívőkre egyaránt. De míg utóbbiaknak még meg kell tenniük az első nagy lépést, a hivők közül remélhetőleg már egyre többen rendelkeznek hasonló, de még nehezen kibeszélhető tapasztalatokkal. 

A misztikus út nagyrészt egyéni, amelyen mindennapos szellemi tapasztalattá válik az isteni forrásból érkező útmutatás, legyen az jótékony, vagy éppen valamilyen tanító jellegű betegség, konfliktus. Az egyre mélyebben hívő ember számára ugyanakkor Jézus Krisztus neve a Mindenség kulcsát jelenti, amelyhez ragaszkodva biztos úton haladhat az Istennel való eggyé válás felé.

👉 Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.