A legsúlyosabb bűn

Kétségtelenül Isten felé igyekvő ember volt, egyszer futólag még találkoztunk is. Váratlan halálhíre mindenkit meglepett, amelyről részleteket nem nagyon lehetett hallani, az ügyet csend vette körül. Elhunytakról jót, vagy semmit, szokták mondani, ezért ezt a sok évvel ezelőtti esetet sem érdemes ma már bolygatni. Annyi azonban sejthető, hogy olyan misztikus okok húzódhattak meg a háttérben, amelyeknek a jelek szerint akkor nem lehetett más következményük. Ez azonban Isten és az ő titka marad mindörökké.

👉Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. 

Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.

(Máté 12:30-31)

A Szentlélek ellen elkövetett bűn a hagyományos teológiai értelmezés szerint azt jelenti, hogy az ember tudatosan és véglegesen elutasítja a Szentlélek munkáját, különösen megtérésre hívó kegyelmét. Elzárkózik Isten vonzásától, a bűnbánat lehetőségétől. Az értelmezések szerint a Szentlélek káromlása nem egyszeri bűn, hanem egy tartós állapot. Ha valaki szabad akaratából véglegesen elutasítja Isten irgalmát, akkor Isten ezt tiszteletben tartja, és ez a megbocsáthatatlanság végső oka.

A misztikus átistenülés útján haladva több jelenség új megvilágítást kaphat, ami így van a Szentlélek kárhoztatásával is. Szokatlan helyzetek, egyre kellemetlenebb szituációk, balesetek, betegség, reménytelenség, végül halál. Ilyen lehet az a sor, amin végigmegy az az ember, aki elköveti a legsúlyosabb misztikus bűnt, és azt nemcsak egyszer, hanem sorozatosan, többször is megteszi. Mindezt anélkül, hogy tanulna a jelekből, mert nem isteni, hanem emberi logika szerint értelmezi a világot. Ez az, amire már kétezer évvel ezelőtt elhangzott a kemény figyelmeztetés. 

Az itt olvasható írások között több olyan is található, amely arról szól, az események elszenvedője önfejűen ragaszkodott elképzeléseihez, amibe rengeteg fizikai és szellemi energiát fektetett, majd egyszer csak megérkezett a figyelmeztetés kiütés, láz, karambol formájában, vagy az események egyszerűen csak kínos irányt vettek. A jeleket ilyenkor azonnal észlelni kell, hogy a folyamatot megállítsuk, és akkor azok a továbbiakban már csak szelíd tanulságként szolgálnak egyre bővülő önismeretünkben.

Többször is szó esett már a Szentháromság gyakorlati működéséről: Jézus Krisztus neve által megszólítjuk a Teremtőt, aki a Szentlélek hatásán keresztül juttatja el válaszát szándékainkra és cselekedeteinkre. Mindez idővel életünk természetes részévé válik, amelynek egyetlen feltétele van: minél teljesebb módon igyekezzünk kitölteni elménket a Szent Névvel. 

Mivel a Szentlélek hatása közvetlenül az anyagi világot is fenntartó Istentől érkezik, így kijelenthető, ennél finomabb, áthatóbb és jótékonyabb hatás nem létezik. Ez a nálunk milliószor erősebb akarat aztán lassan az Ő hasonlatosságára kezdi formálni lelkünket, szellemünket, és egész lényünk nemesebbé válik. Ha mi megtettük a kezdő lépést, a folyamat megkerülhetetlen, amelynek szellemi részleteit Jézus Krisztus életútja tárja elénk. 

Ezt a misztikus eggyé válás irányába mutató folyamatot azonban ki lehet siklatni és meg lehet tagadni. Megtörténhet, hogy tudattalanul rálépünk az életünkben megnyilvánuló csapdák egyikére, vagy képletesen szólva átsétálunk egy olyan ajtón, amely mögött az út egészen más irányba vezet, mint kellene. A kísértések tárháza végtelen. 

Az elkövetett hibákra először a lelkiismeret, az emberi lélek legfinomabb jelzése figyelmeztet, ami az évek múlásával szintén finomodik. Jelzése kellemetlen nyomot hagyhat maga után, de mégsem biztos, hogy a zajban tudomást veszünk róla. Ha a folyamatokon nem változtatunk, az események szintet léphetnek, és a válasz mindenki által láthatóan megjelenik a valóságunkban. A figyelmeztetés alakot ölt, amelynek értelmezéséhez ugyan kérhetünk külső segítséget orvostól, pszichológustól, egyházi embertől, netán más spirituális tanácsadótól, a végső feladat mégis ránk hárul. Ha megértjük a jeleket, önismeretünk tovább fejlődik, ha azonban érzéketlenek maradunk, újabb káros hatással kell számolnunk.

👉Aki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben. 

(Máté 12:3)

A figyelmeztetés azoknak szól, akik már úton vannak. Ha Jézus Krisztus betölti az elmét, a hibák megbocsáttatnak, ha azonban újjászületésre ítélt lelkünk és szellemünk nem követi a kijelölt utat, pórul járunk, amely akár a földi élet végével is járhat. Megtörténhet, hogy Isten egyszerűen kiemel, és leveszi bábunkat a tábláról. De ezt nem egyfajta bosszúként teszi, hanem jóságból: megállít minket, mielőtt még több kárt okoznánk saját lelkünkek. Megmenti bennünk azt, amit már elértünk, még mielőtt végérvényesen elbuknánk és süllyedni kezdenénk. A hétköznapi szemlélődő számára ezek az esetek elsősorban drámaként jelennek meg, de csak azért, mert az okok és hatások a rejtett régiókban húzódnak meg. A Jézus Krisztus misztikus útjára lépő hívőnek mindezzel számolnia kell.

Érdemes emellett szót ejteni a nagy többségről is, azokról, akiknek semmilyen különösebb lelki elköteleződésük nincs. Az ő világlátásuk mindvégig emberi szinten marad, ahogy lelkiismeretük is. Szerencsés esetben jól eligazodnak közvetlen környezetükben, és sikeresek lesznek. Ha nem követnek el olyan hibát, amit a társadalomnak, illetve a természetnek feltétlenül meg kell torolnia, szép élet állhat előttük. Ennyi jár nekik, nem több. Az ember azonban ennél nagyobb dolgokra hivatott, a képesség benne van, a példa pedig előtte. Jézus Krisztus útja nem nehéz, de figyelmet igényel, és ami a legjobb, a célban mindenkit várnak.