Keresztény misztikus

Olyan spirituális történeteket szeretnék megosztani, amelyek az azonnali égi segítségnyújtásról szólnak, arról, ha kérünk, megadatik. Az esetek hétköznapiak, banálisak, és leglényegesebb részük ezúttal is az emberi szemmel láthatatlan rétegekben húzódik meg. Sok évvel ezelőtti emlék az első, és irodai környezethez kötődik. A monitorral szemben ülök, és úgy érzem, képtelen vagyok megoldani az éppen előttem álló feladatot, pedig azt a meglévő rutinnal már meg kéne ugrani. Valahogy mégsem megy, ami nem alkalmatlanságra vezethető vissza, hanem a rövid határidőre. Először izgalmat érzek, majd ahogy a kétségbeesés hulláma egyre erősebbé válik, a szorítás már a gyomortól egészen a torokig tart. Ilyen helyzetben kértem először isteni segítséget a szakmámban. Mindig is szabálykövetőnek tartottam magam, és ha feladatok adódtak, azokat igyekeztem időre megoldani. Éppen ezért frusztrált, hogy abban az időszakban csak küszködve, bizonytalanul működött az, ami korábban rutinszerű volt. P...

Egy barátom nehéz pillanatairól mesélt nekem. Nem valamilyen betegségről vagy anyagi gondról volt szó, hanem olyan méltatlan élethelyzetről, amely kellemetlen fordulatával úgy akadt meg a torkán, hogy sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta. Bárhová ment, bármit csinált, csak nyomta, szorította. De az szomorította el igazán, hogy nem ez volt az első, az ehhez hasonlók sormintaként vonultak végig az életén. Most mondjam meg, miért? – szegezte nekem a kérdést. De tényleg mondjak valamit! – erősített rá sírással küszködve.  Általában nem okoz megterhelést mások élettörténeteit meghallgatni, de most a mondataira mázsás súly nehezedett, és már az én lelkemet is marni kezdte a kettőnk között megsűrűsödő keserűség. Ebben az állapotban váratlanul ért, hogy azonnali választ várt. Magamban gyorsan segítséget kértem, majd azt mondtam: „Szilárdan hiszem, hogy bármi is történik az emberrel, a teremtői szándék az, hogy végül önként emeljük fel rá a tekintetünket.” Bár ezekkel a szavakkal...

A következő történet abból az időből származik, amikor folyamatosan a rövid  Jézus-imát , Jézus Krisztus nevét ismételtem magamban. Jókorát hibáztam, mégis ez volt az első alkalom, amikor megtapasztaltam a Szent Név védelmét. Az eset nem most történt, sorállományú katonaként szolgáltam egy laktanyában, valamikor a 90-es évek első felében. Diplomásként írnok lettem, térképeket rajzoltattak velem, táblázatokat vonalaztam, és persze kávét főztem a tiszteknek meg az öreg katonáknak. Sok-sok kávét. A munkahelyem egy tiszti épület volt, ahová hétvégén is átmentem, mert nehezen viseltem a körletben uralkodó légkört.  Egyik alkalommal öregek - akiknek néhány hónapjuk lehetett a leszerelésig - tértek be hozzám egy kávéra, meghogy kérnének még valamit. Elővettek egy fényképezőgépet, és azt mondták, szeretnének bemenni a parancsnoki szobába, ahol készítenének magukról néhány képet.  Érdemes tudni erről az időszakról, hogy a laktanyákat a ...

A korábbi bejegyzésekben János evangéliumának főbb történéseiről volt szó, amelyekből összességében kiderül, hogy a leírtak megfeleltethetők az átistenülés misztikus folyamatának. Az alábbi következtetések még teljesebbé tehetik a képet, de mindenekelőtt érdemes megismerni az előzményeket . Minden esetben beazonosítható az eggyé válás személyes folyamata a leírtakkal? Az adott életszakaszban valószínűleg csak nehezen ismerhetjük fel, hol tartunk az Istenhez közeledés útján. János elmesélésében Jézus élettörténete az emberi szellem és lélek fejlődését kódolva, mintegy felülről mutatja be. Az ember és a Teremtő között vezető ösvényen az akadályokat kerülgetve és a buktatókon átjutva legtöbbször csak egy lelkesító vonzást érzékelünk, ez táplálja akaratunkat. Saját ködünkben haladunk a szürkületből a fény felé, és ezen az úton – különösen az elején – nehéz tájékozódni. Ha figyelmünk fókuszában tartjuk Jézus Krisztus nevét, minden nappal közelebb jutunk Istenhez, és belsőnk fejl...

A negyedik rész előtt érdemes elolvasni az  elsőt , a  másodikat  és a harmadikat . Jézus utolsó beszéde már Isten és az emberi szellem helyreállt kapcsolatára utal. Teljes lényünk átistenülésének folyamatában ugyanakkor még mindig fontos lépések maradtak hátra. Megismétli, a legfontosabb hinni Istenben, hinni őbenne. 👉 Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. A misztikus hívő számára Jézus Krisztus ekkor kinyitja az eggyé válás kapuját, és azt mondja, aki őt látja, látja az Atyát is. 👉 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van. Megbonthatatlan kapcsolat alakul ki, amely során már nem az önfejű ember cselekszik, hanem maga Isten viszi véghez akaratát a vele szoros kapcsolatban álló emberen keresztül. Ez már nem az úgy hiszem, meg a de jó lenne időszaka, hanem a biztos megtapasztalásé. 👉 Aki hisz én bennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ennél nagyobbaka...

A harmadik rész előtt érdemes elolvasni az elsőt , illetve a másodikat . Betániában Mária olajjal keni be Jézus lábát. Az asztalnál ül a halálból visszatért Lázár is, és a ház lassan illattal telik meg. A tolvaj Judás ekkor álságosan azt kifogásolja, hogy az olaj értékét inkább szét kellett volna osztani a szegények között, Jézus ezt azonban elhárítja. Korábban volt arról szó, hogy az épület, legyen az templom vagy ház, az ember testét is jelenti. Az olaj pedig legfőképpen a bőséget szimbolizálja, de még számos olyan jelenségre vonatkozik, amelyet bátran tekinthetünk érvényesnek a misztikus folyamat ezen állomásán. Így jelzi a fényt és a lélek megszentelődésének közeledtét is. Judás hitünk azon részét jelképezi, amelyik kétségbeesetten ragaszkodik az evilágihoz. Elsőre még logikusnak is találhatnánk anyagias sugallatát, amellyel számon kéri az isteni hatás kézzel fogható eredményeit, szellemünk fókusza mostanra azonban már messze meghaladja ezt a fajta praktikus megközelíté...

Az előző rész itt olvasható. A lombsátrak ünnepének története ismét különös igazságot tár elénk. Jézus testvérei azt tanácsolják, hogy menjen, és mutassa meg tanítványainak a tetteit, hiszen senki sem cselekszik titokban, ha ismertségre vágyik. Nyilvános szereplést javasolnak, amit Jézus elhárít, mondván, hogy még nem jött el az ideje. Később titokban mégis elmegy. Ez a nehezen érthető fordulat leginkább misztikus megközelítésben tisztul le. A hétköznapi módon értelmezett siker és ismertség elutasítása az emberi természetünktől való különbözőséget jelenti, ezek ugyanis az egót kényeztetik és erősítik. A bennünk növekvő isteni eredetű erő azonban teljesen más, mint amit eddig tapasztaltunk, pont ezért nehéz megragadni a lényegét.  👉 Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. (...) Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és abban nincs hamisság. Ebben a spirituális állapotban az átalak...