János evangéliuma 4.
Jézus utolsó beszéde már Isten és az emberi szellem helyreállt kapcsolatára utal. Teljes lényünk átistenülésének folyamatában ugyanakkor még mindig fontos lépések maradtak hátra. Megismétli, a legfontosabb hinni Istenben, hinni őbenne.
👉Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.
A misztikus hívő számára Jézus Krisztus ekkor kinyitja az eggyé válás kapuját, és azt mondja, aki őt látja, látja az Atyát is.
👉 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.
Megbonthatatlan kapcsolat alakul ki, amely során már nem az önfejű ember cselekszik, hanem maga Isten viszi véghez akaratát a vele szoros kapcsolatban álló emberen keresztül. Ez már nem az úgy hiszem, meg a de jó lenne időszaka, hanem a biztos megtapasztalásé.
👉 Aki hisz én bennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ennél nagyobbakat is tesz.
Beszél a Szentlélekről, amelynek megjelenésével válik teljessé a Szentháromság isteni jelenléte. Jézus azt mondja, az Ő kérésére az Atya küldi el a Pártfogót, aki a továbbiakban örökké velünk marad. Az Igazság Lelke nem földi jelenség, és bármit tesz, az a régi ember számára csodaszámba megy, az átistenülőnek viszont maga a nagybetűs valóság. Róla beszélni, olvasni lehet, de az elme csak megtapasztalásakor értheti meg a maga teljességében. Ennek igazságát erősíti Jézus akkor is, amikor visszatéréséről szól, amelyet a világ nem, csak az őt ismerő tanítványok tapasztalhatnak meg.
👉 Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig ti bennetek.
Az eljövendő új és a magunk mögött hagyott régi embert legbelül szó szerint egy világ választja el. Az egyik már mindent ért, míg a másik számára csak részigazságok tárulnak fel. Jézus erről a kiváltságos állapotról beszél a továbbiakban is.
👉 Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk.
Jézus tanítói munkája lezárásaként ismét a Szentlélekről szól, aki megérkezésekor békességet hoz, és feleleveníti az isteni ismereteket.
👉 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!
A szőlővessző a Teremtő Isten, Jézus Krisztus és az új ember kapcsolatának gyönyörű hasonlata. A szőlős gazda, a szőlőtő és a belőle sarjadó szőlővessző mindent elárul, milyen óriási különbség van a tisztán szellemi dimenziójú, mindent átható és fenntartó Teremtő Isten, a köztünk élt megtestesült Isten és az átistenült ember között. Utóbbi már magában hordozza Jézus Krisztust és a benne élő Atyát egyaránt. A szőlővessző példája ugyanakkor az elérhető legnagyobb védelemről is szól, a teremtett világ útvesztőiben gondunkat viselő akaratról, amely egyben a szellem számára elérhető legnagyobb szabadságot biztosítja. Ez az állapot az emberi értelem és alkotóerő csúcsa, minden más állapot veszendő.
👉 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.
Jézus ismételten a szeretetről és örömről beszél, az isteni boldogság megéléséről.
👉 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.
Ez a teljesség tapasztalata, amelyet a hit új szintre emelkedése kísér. Barátainak nevezi a körülötte állókat, és az évezredek távolában mi is szó szerint baráti kapcsolatba kerülünk vele. Egy ilyen viszonyban a feleket mindig egyfajta egyenlőség és őszinteség jellemzi, ami a szellemi hierarchia tiszteletben tartása mellett ugyanilyen az isteni változatban is.
👉 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.
Mivel a történelmi Jézus életútjának legdrámaibb része még mindig hátra van, egészen döbbenetes látni és érteni az emberiségért megtett önfeláldozását. Miközben az istenivé váló hívőt már szinte csak egy hajszál választja el az eredeti, teremtett kapcsolat helyreállításától, ez Jézus számára a legnagyobb földi szenvedést hordozza magában. És ezt Ő mind előre látta, de elfogadta, mert a Nagy Terv, az ember megmentése csak így lehetett teljesértékű. Önfeláldozása egy új világ kapuja.
👉 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.
Ezután a feléje és követőire irányuló gyűlöletről beszél. Bennünk ekkorra már szellemi értelemben ténylegesen talajukat vesztették a hétköznapi világ mozgatórugói, és arról az oldalról nézve minden mély istenhívő minimum csodabogárnak tűnik. Ezzel nincs mit kezdeni, a háttérben ugyanis a hasonló a hasonlónak örvend igazsága húzódik meg, amelynek számunkra örömteli része az égi mesterünkön keresztül elért isteni kapcsolat bizonyossága, és hogy példánk követendővé válhat mások számára is.
👉 Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.
Ezután Jézus főpapi imádsága következik. Megdicsőítést kér, kijelenti, a Teremtő Isten és Jézus Krisztus ismerete maga az örök élet. Majd elhangzik az egyik legnagyobb jelentőségű mondat, ezzel mintegy visszautal az evangélium elejére.
👉 Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból.
Jézus Krisztus nevéről van szó, amely nyilvános, mégis titkokat rejtő kulcs Istenhez. Korántsem kétezer éves, eredete a végtelen múltba nyúlik vissza. Ez a „kezdetben volt az Ige” igazsága, amelynek mindenható, csodálatos prizmáján keresztül létrejöhetett az ember számára élhető világmindenség. Jézus utolsó fohászában már az ezt megismerő követőiért könyörög.
👉 Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
Öröme teljességét kéri számukra, és védelmet. A legtöbbet, amely által ténylegesen teljessé válhat az élet. Az eggyé válásról szól.
👉 Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.
Azt kéri, mindenki, akit az Atya neki adott, vele legyen, és lássa a dicsőségét. Jézus földi feladata, tanítói munkája ezzel véget ért.
👉 És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.
Isten fiát ekkor elfogják, majd földi hatalmasságok hallgatják ki. Jézus a hagyományos ember által alkotott társadalmi hierarchia uraival találkozik. A helytartó, Pilátus nem talál rajta fogást, mégis kiszolgáltatja. Jézust a kivégzőhelyre viszik, majd megfeszítik. Ekkor bennünk a Mindenhatóval tökéletesen helyreállt lelki-szellemi kapcsolat végtelen erejénél fogva áttöri az anyag szintjét, sejtszinten változtatva meg testünket, befejezve a templom megtisztításánál elkezdődött folyamatot. A kivégzés pillanataiban és utána napokig csend uralja a lelkeket. Olyan, mint a ki- és a belégzés közben megtapasztalt rövidke szünet, amely magában hordozza a halál lehetőségét, mégis szükségszerű az élethez. Ez a nagy visszatérés pillanata. A belső csendet ezután feloldja Jézus Krisztus vígaszt nyújtó, rövid megjelenése, később pedig a Szentlélek kapcsolódása.
👉 Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
Jézus Krisztuson keresztül eggyé váltunk a Teremtő Istennel, akiről a továbbiakban mi magunk teszünk bizonyságot, és élő bizonyítékok leszünk a létezésére. Ez az emberi élet legnemesebb, teremtett állapota, a végső cél.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése