Keresztény misztikus

Ott álltam megrendülten sokadmagammal a ravatalnál, és a pillanat sokunkból visszatarthatatlan könnyeket préselt ki. Különös könnyek voltak ezek, nem fizikai fájdalomból fakadók. Azokat összeszorított fogakkal valahogy vissza lehet tartani, a léleké azonban nem ilyen. Ilyenkor a gyászoló ember belül megérez valamit abból a végtelenből, ami messze túlmutat megszokott korlátain. A hatás legyőzi racionális tudatát, átszakítja a felejtés láthatatlan fátylát, és emlékezni kezd, feldereng benne, honnan jött, hová tart. Hatalmas erejük van az ilyen könnyeknek, mert minden mondatot, minden szót elfojtanak. Ez azonban nem csak a végső búcsú sajátja, számunkra idegen, esetleg nem is létező emberek történetei is felszakíthatnak valamit személyiségünk kérgéből. Misztikus könnyek ezek, amelyektől különös módon szabadabbá, nemesebbé válik férfi, nő egyaránt. Ez azonban csak az érem egyik oldala, a szorongató keserűség szellemi törvényeket megsértő, felelőtlen reakciókat is kiválthat.  ...

Minden hívőnek, spirituális beállítottságú embernek van egy saját Júdása. Ő azon részünk, ami (vagy aki) döntő szerepet játszik abban, hogy elérünk-e végül Istenhez, vagy az csak egy illúzió marad. Óriási áldást jelent a kétezer évvel ezelőtt történtek ismerete, amely lehúzza a leplet az áruló valódi természetéről, mert ő az Útra lépéssel, a keresztény hit megjelenésével egyidőben tűnik fel. Az átistenülés előtt álló ember számára ő a nagy megalkuvó, aki képes megakadályozni a legnemesebb szellemi tettet. Léte azonban nemcsak csapda, a Nagy Terv elengedhetetlen része is egyben. Júdás egykori szerepe olyan analógia számunkra, amellyel számolnunk kell. 📌 Karióti Júdás a 12 tanítvány egyike volt. Az értelmezések szerint a Messiásról való földi elképzelések alapján csatlakozott Jézushoz, de minthogy Jézus elvetette a földi nemzeti királyság gondolatát és szellemi javakban való hitet követelt, Judás csalódott benne. Hitetlenségében szakított vele, külsőleg mégis vele maradt - í...

Ráncot húzó lelkifurdalás, Űrt hagyó rettentő vágyódás,  Még látom a rémlény vigyorát,  Majd szemembe szórja parazsát. Vakság és nyálkás, undok falak, Miket kezem lassan tapogat. Elmémben sikító fájdalom Szakítja ketté kínzó álmom. Legyőzhetem e világ urát, Mely lemarja lelkem bársonyát? Vérem szennyezi, hogy érezzem, Csak úgy élhetek, ha vétkeztem. Futnék, de rabigám leláncol,  Rohannék, míg lábam csak táncol. Sorsom, hogy megtanuljak tűrni, De börtönőröm nem fog győzni. Hisz ismerem neved, TELJESSÉG , Szavakban rejtőző fényesség. Boldogan élek a tudattal, Megszűnik harcom a halállal. Szívemben áradó boldogság, Elmémben harsogó víg zsongás, Becsukom szemem, s téged látlak, Míg élek, csak várlak, csak várlak.

A férfi határozott léptekkel halad át a beengedőkapun, senki sem állítja meg. Jól öltözött, átlagos megjelenésű, talpa csendesen érinti a kövezetet, talán csak a tekintetében van valami különös csillogás. A biztonsági őrök figyelik, de pillantásuk tovább siklik a következő emberre, nem találnak semmi okot arra, hogy megállítsák. Halk morajlássá állnak össze a hangok az épület legnagyobb, legkülönlegesebb, áhítattal teli termében, ahol azért helye van még egy kis adok-veszeknek is. Korábban nem akarták beengedni ide az árusokat a pultjaikkal, de végül hagyták őket, mert valaki úgy döntött. Az új helyzetben pedig semmi rossz nincs, és ha eljön az ideje, úgyis mindenki hallja majd a beszélő legfontosabb szavait. A békés pillanatot hirtelen csattanás szakítja ketté, majd minden megváltozik. Az imént még jámboran sétálgató férfi hirtelen tombolni kezd, arca indulatot sugároz, pultokat borít fel, tárgyakat tör össze. Heves szóváltás alakul ki, de a riadalom ekkorra már túlharsogja a feleket,...

Az ismert celeb szívesen beszél ezoterikus, spirituális világlátásáról. Előző életek, karma, kozmikus tudat, tapasztalás, meditáció, minden szóba kerül, ami visszaverődik a keleti kultúra hagyományából. Hangsúlyozza, mindenért, a minket érő örömökért és tagédiákért egyaránt a tudatunk a felelős, mert egy célja van, tapasztalni akar. Mi teremtjük saját sorsunkat, és a változtatás lehetősége is bennünk van. A kép a beszélgetés végére összeáll, a kommentek elismerőek, életszemlélete több ezer emberével egyezik. Azt is mondja, hogy még ő sem ért az út végére, vannak küzdelmei bőven. Bár a beszélgetés a spirituális gondolkodásmód nemesebb oldalát mutatja meg, a vége mégis hiányérzetet hagy maga után. Az interjúban nem esett szó ugyanis arról, mi lehet az emberi élet legmagasztosabb célja, amelynek szemszögéből minden sokkal egyértelműbbé válik: az Istenhez való önként vállalt visszatérésről van szó. Arról, hogy a hozzá elvezető utat akarni kell.  Minden más csak az önmegvál...

Úgy 1990 telén lehetett, amikor az addigi ismereteimet összegezve elkezdtem magamban Jézus Krisztust és Nagyboldogasszonyt hívni, nem vett körül igazán vallásos háttér, a döntés a józan észre alapozva született meg. Azt is mondhatom, hogy szinte a nulláról indultam. A Teremtőről szóló fejtegetéseknek ma már se szeri se száma a világban, az írások könyvtárak tucatjait vagy éppen terrabájtnyi memóriahelyeket töltenek meg. Sokat közülük alapvetően áhítatosság, szerzőjének köszönhetően mégis emberi szemlélet jellemez. Most következzen néhány kérdés és rövid válasz, amelyek mögött nincsenek dogmák, csak a szellem és a lélek csendes átalakulása.  Mi a bizonyíték arra, hogy Isten létezik?  Az ember semmilyen általa kifejlesztett módszerrel vagy műszerrel nem tudja bizonyítani a Teremtő Isten, a jézusi Atya létezését, csak olyan jelenségeket képes azonosítani, amelyek jelzik az isteni alkotómunka vagy logika nyomait. Kizárólag az ember saját maga lehet a bizonyíték, amit J...

Felébredtem éjszaka. Még fekszem, de már Őt hívom magamban. Majd eszembe jut, a legnemesebb művészeti alkotások mind Őrá emlékeztetnek, és a legjobb festmények, szobrok, zenék, regények ereje abban rejlik, hogy a színek, formák, dallamok és mondatok katarzist okoznak valahol legbelül. De ezek csak lenyomatok, és most mindet óvatosan félretolom, mert nincs szükségem rájuk, a katarzis forrása bennem él. Ekkor egy könnycseppet érzek meg a szemem sarkában. Felébredtem éjszaka , és ismét a nevén hívom, csak most egy kicsit másként. Nem magam találtam ki, Ő ajánlotta, hogyan tegyem. Ehhez nem kellett szólnia hozzám, egyszer valamikor útmutatót kértem Tőle, és a gondolat idővel megjelent a fejemben. Így szokta. Leírhatnám, mi az, mert nem titok, most azonban ezt még nem teszem. Majd egyszer. Felébredtem éjszaka. Olyan érzés fog el, mintha a lelkem zsongító illatú, tüskék nélküli, dús rózsaföldön járna, miközben a talpam minden lépésnél bársonyos talajhoz ér. Érzem, hogy a széleke...