Keresztény misztikus

📌 Olyan szélsőségek jönnek, amikhez képest semmiség, hogy nemrég a nyár közepén 19 centis jégdarabok hullottak Olaszországban. 📌 Az lesz a következmény, hogy az északi félgömb összességében lehűl. A Brit-szigetek térségében és Skandináviában 6-8 fokos lehűléssel kell számolni éves átlagban, ez télen 12-14 fokos is lehet. 📌 A Kárpát-medencében a mostani átlaghőmérsékletnél 2–3 fokkal hidegebb lesz. (...) Olyan teleink lesznek, amikor befagy a Duna újra. Cserébe viszont olyan nyarak jönnek, amikor nem 32 fokos, hanem akár 45-48 fokos hőségektől szenvedünk (...) Trópusi klímánk lesz nyáron, és sarkvidéki klímánk télen.  A fenti mondatokat egy nemrég közzétett nemzetközi tudományos kutatás alapján mondta egy magyar meteorológus,  aki szerint életünk hamarosan visszavonhatatlanul megváltozik, és az évezredek óta megszokott éghajlati viszonyok néhány tíz év alatt átalakulnak. Már most is tart ez a többé-kevésbé lappangó folyamat, de hamarosan mindenki által láthatóvá válik, és szó szerint

Egy épület fizikai megvalósítása a földmunkákkal kezdődik, gépek és ásók marják fel a talajt, hogy kellő alapot adjanak az ingatlannak, amely az odahordott építőanyagokból komótosan elkezd az ég felé magasodni. A durvább munkálatokat finomabbak követik, és a formát kapott épület használhatóvá, belakhatóvá válik. Ezt a folyamatot látni kívülről, és legtöbbször bele sem gondolunk, hogy az egészet mennyire pontos tervezési munka, szellemi erőfeszítés, szándék és akarat előzi meg, mert a "kezdetben volt az Ige" igazsága minden isteni és emberi dologra igaz. Erre is.  A hagyomány szerint Jézus elsajátította nevelőapja szakmáját, az ácsmunka fortélyait és az építőmesterséget. A misztika, az eggyé válás folyamata szempontjából azonban mindegy, hogy a történelmi Jézus fizikailag közreműködött-e bármikor is bármilyen épület megvalósításában. De ha így történt, az tovább erősítené az isteni rendszer csodálatos analógiáját, mert szellemi téren valójában a mai napig ezt tesz

Különös tapasztalat volt sok-sok év után összefutni egy régi ismerőssel. Nem a környezet, de nem is az esemény aktualitása miatt. Hamar szót értettünk, majd miután kiderült spirituális érdeklődése, megjelent köztünk egy jóleső, ismerős érzés. Mindez nehezen megfogalmazható, de annyi biztos, hogy ez azon pillanatok közé tartozott, amikor átélhetővé válik az ember társas életének egyik alaptörvénye.  👉 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Már az elején érdemes leszögezni: ez csírájában ugyanaz a gyűjtőerő, amely képes társasággá, közösséggé kovácsolni a hasonló érdeklődésű embereket, legyen szó hobbiról, sportról, fizikai vagy szellemi aktivitásról. Így alakulnak ki aztán a klubok, körök, csapatok, melyek erőterében új lendületet kapnak a középpontban álló tevékenységek, majd a tagok a korábbinál intenzívebben haladhatnak céljaik felé. És ez csak az emberi szint, az idézet ennél sokkal-sokkal többről szól, és nagyon messzire vezet. 

A szent írások erkölcsi szabályokat határoznak meg a hívőknek, akik igyekeznek azoknak megfelelni. Ez történhet könnyedén, természetes módon, de sokaknál valódi lemondással jár, főleg a problémás életterületeken. Az ilyen önkorlátozás mindenképpen bizonytalan, kellő akarat híján leginkább egy hullámvasúthoz hasonlítható, melynek végén ott van a fenyegető bukás lehetősége. Kivétel, ha belül valóban megjelenik Jézus Krisztus, de akkor már a lemondás is egészen új értelmet kap. Miről is van szó?   👉 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. A lényeg ezúttal ezekből a sorokból olvasható ki. Nyilvánvaló, hogy képességeinkhez mérten törekedni kell a legtöbbre és a legjobbra, de a legeslegfontosabb, hogy hívni kell Jézus Krisztust, amely során hozzákötjük a gondolatainkat és a lelki életünket. A válaszul érkező isteni eredetű Erő - amelyet a hagyomá

Amint abbahagyom magamban Jézus Krisztus hívását, és már nem körülötte járnak a gondolataim, szinte azonnal hiányérzetem támad. Lopakodva megjelenik belül valamiféle üresség, és lelkem azonnal keresni kezdi a már jól ismert szeretetérzést. Így az elme önkéntelenül visszatér a Névhez. A szakadatlan imádság életforma, mely folyamatos kapcsolódást biztosít Istennel. Személyes tapasztalataimat erősíti az az évekkel ezelőtt született írás is, mely a keleti keresztények hagyományai alapján vizsgálja a Jézus-imát. Az értelmezés végig a teljes mondat (Uram, Jézus Krisztus, Élõ Isten Fia, könyörülj rajtam, bûnösön!) használatáról szól, de szilárdan vallom, ha kizárólag Jézus Krisztus nevét ismételjük magunkban, a hatás ugyanez, sőt talán még intenzívebb. Most következzen néhány gondolat a cikkből, mely innen tölthető le. (Forrás: Magyar Sion Új folyam IV.) 📌 Ez az imádság nem pusztán egy ima. Életforma, életmód, s nem kizárólag a világtól elvonultan élõ szerzetesek mindennapi

Az átlagembernek minden probléma leküzdendő akadály, az Istennel eggyé váló számára útbaigazítás. Régen minden jobb volt? Csak akkor igaz, ha közelebb álltunk Istenhez.  Nem a pozitív tulajdonságoktól lehetünk tökéletesek, hanem a Legfelső belső megjelenésétől.  Az idő múlik ugyan, de az örök élet titka megfejthető.   Az igazság kulcsát keresed? Biztosan ismered, és ott van mélyen az elmédbe vésve.   Elégedetlenségre kívül is, belül is találhatunk okokat, a valódi elégedettséget a Szent Név, Jézus Krisztus neve hozza el.

Az idő múlása személyes élmény. Vannak időszakok, melyek tartalmasak, rendhagyóak, sokszor kifejezetten örömteliek, megélni ezeket egy pillanat műve, emlékük viszont örökre megmarad. Aztán van a többi, mely az élet nagyobb részét tölti ki, az ilyenek rutinszerűek, megszokottak, hétköznapiak. Legyünk bárhol, otthon, munkahelyen, utazás közben, ezek a szürke momentumok többnyire ólomlábakon járnak, emlék azonban nem sok marad belőlük. Mintha meg sem történtek volna, úgy elsuhannak, és évek múltán semmit sem hagynak maguk után. Elménk trükkje, hogy a saját időnket éljük, mert bár a fizikai értelemben eltelt mérhető, a személyesen megélt nem. Bármennyire is furcsa ez a jelenség, nem tudjuk kikerülni. Majd ahogy korosabbá válunk, az elröppenő idő mellé sokszor befészkeli magát a hiányérzet: valami kimaradt az életünből. Misztikus szemszögből legtöbbször tényleg így is van. Mert valószínűleg nem véletlenül működik így a tudatunk, és eredendően ez is egy nálunk végtelenszer hatalmasabb akarat