A legértéktelenebb pillanat a legfontosabb

Az idő múlása személyes élmény. Vannak időszakok, melyek tartalmasak, rendhagyóak, sokszor kifejezetten örömteliek, megélni ezeket egy pillanat műve, emlékük viszont örökre megmarad. Aztán van a többi, mely az élet nagyobb részét tölti ki, az ilyenek rutinszerűek, megszokottak, hétköznapiak. Legyünk bárhol, otthon, munkahelyen, utazás közben, ezek a szürke momentumok többnyire ólomlábakon járnak, emlék azonban nem sok marad belőlük. Mintha meg sem történtek volna, úgy elsuhannak, és évek múltán semmit sem hagynak maguk után. Elménk trükkje, hogy a saját időnket éljük, mert bár a fizikai értelemben eltelt mérhető, a személyesen megélt nem. Bármennyire is furcsa ez a jelenség, nem tudjuk kikerülni. Majd ahogy korosabbá válunk, az elröppenő idő mellé sokszor befészkeli magát a hiányérzet: valami kimaradt az életünből. Misztikus szemszögből legtöbbször tényleg így is van. Mert valószínűleg nem véletlenül működik így a tudatunk, és eredendően ez is egy nálunk végtelenszer hatalmasabb akarat nyoma. 


Nap mint nap rengeteg olyan pillanat adódik, amely alkalmas arra, hogy Isten felé forduljunk és Jézus Krisztus nevét forgassuk az elménkben. Ezek pont azok a lassan múlóak, szürkék és élménynélküliek, amikor a magukra hagyott zabolátlan gondolataink csapongva szaladnak szét. A pillanat tehát kínálja magát, és ha kihasználjuk ezeket az alkalmakat, akár több órán át is hivhatjuk Őt. Mindössze önfegyelemre és gyengéd, de kitartó terelgetésre van szükség. 

A személyes erőfeszítés az isteni szeretetnek és jóindulatnak köszönhetően nem marad eredmény nélkül. Ha el is telik az élet, az emlékek mellé még egy hatalmas ajándékot kapunk, Isten közelségének kétségbevonhatatlan tapasztalatát.

👉 De eljön az óra, és az MOST VAN, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mennyei építőmester

Kép
Egy épület fizikai megvalósítása a földmunkákkal kezdődik, gépek és ásók marják fel a talajt, hogy kellő alapot adjanak az ingatlannak, amely az odahordott építőanyagokból komótosan elkezd az ég felé magasodni. A durvább munkálatokat finomabbak követik, és a formát kapott épület használhatóvá, belakhatóvá válik. Ezt a folyamatot látni kívülről, és legtöbbször bele sem gondolunk, hogy az egészet mennyire pontos tervezési munka, szellemi erőfeszítés, szándék és akarat előzi meg, mert a "kezdetben volt az Ige" igazsága minden isteni és emberi dologra igaz. Erre is.  A hagyomány szerint Jézus elsajátította nevelőapja szakmáját, az ácsmunka fortélyait és az építőmesterséget. A misztika, az eggyé válás folyamata szempontjából azonban mindegy, hogy a történelmi Jézus fizikailag közreműködött-e bármikor is bármilyen épület megvalósításában. De ha így történt, az tovább erősítené az isteni rendszer csodálatos analógiáját, mert szellemi téren valójában a mai napig ezt tesz
További információk

Ítélet más vallások felett

Kép
Egy beszélgetést hallgatok, egy műsort, amelyben ketten vallásokat hasonlítanak össze. Keresztény alapokon állnak, de kiderül, egyikük korábban más hitrendszert gyakorolt, és miután kiugrott, talált rá Jézus Krisztusra. A párbeszéd egy idő után stílust vált, és a tárgyilagosság helyett kritikus élt kapnak a mondatok, amelyek a kereszténytől eltérő rendszert veszik célba. A beszélgetést ekkor lezártam, mert többé már nem érdekes volt, hanem megosztó. A műsorkészítőknek - talán önkéntelenül, talán nem - sikerült belesodródniuk egyfajta gőgös ítélkezésbe, amely során magabiztosan véleményeztek egy alacsonyabbra tartott vallást. Ezzel azonban csak saját magukról mondtak ítéletet, azt tették helyre, hol is tartanak ők az átistenülés útján. De miről is van szó?  Kétségtelen tény, Jézus többször beszélt arról, hogy istenkapcsolata a Legfelsővel az egyedüli út az ember számára.  👉 Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. 👉 Aki nincs vele
További információk

Kezdők szerencséje

Kép
Mindenki tapasztalta már a címben leírtakat, amikor váratlan sikert érünk el egy olyan területen, amelyen még újak vagyunk és soha nem próbáltuk ki magunkat. Jön a wow, a tyűha, meg az ez igen. A szerencse kegyeltjei vagyunk egy kis időre, majd miután levonjuk a következtetést, elkezdünk tartósan komolyabb energiát belevinni a dologba. Mert az események meggyőztek arról, hogy nekünk ez működik. A további eredmények azonban már kevésbé látványosak, az erőfeszítés mértéke viszont marad, vagy talán még fokozódik is. A jelenséget összességében nevezhetjük akár a szűz kéz szerencséjének is, de ebben az esetben is sokkal többről van szó mint véletlenszerűségről, a teremtett világ működésének olyan szabálya ez, amely még Jézus tanításai közé is bekerült. A tékozló fiú hazatéréséről van szó, amelyet az Isten felé fordulás példázataként szoktak értelmezni. Ahol az apa a Teremtő, a fiú pedig tulajdonképpen bárki lehet közülünk. Eszerint a legnemesebb emberi döntés meghozatala az égbe
További információk