A lelki boldogság útja

A szent írások erkölcsi szabályokat határoznak meg a hívőknek, akik igyekeznek azoknak megfelelni. Ez történhet könnyedén, természetes módon, de sokaknál valódi lemondással jár, főleg a problémás életterületeken. Az ilyen önkorlátozás mindenképpen bizonytalan, kellő akarat híján leginkább egy hullámvasúthoz hasonlítható, melynek végén ott van a fenyegető bukás lehetősége. Kivétel, ha belül valóban megjelenik Jézus Krisztus, de akkor már a lemondás is egészen új értelmet kap. Miről is van szó?  

👉 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.

A lényeg ezúttal ezekből a sorokból olvasható ki. Nyilvánvaló, hogy képességeinkhez mérten törekedni kell a legtöbbre és a legjobbra, de a legeslegfontosabb, hogy hívni kell Jézus Krisztust, amely során hozzákötjük a gondolatainkat és a lelki életünket. A válaszul érkező isteni eredetű Erő - amelyet a hagyomány szerint Szent Léleknek vagy Szent Szellemnek hívunk - ugyanis a lehető legtermészetesebb módon alakít át. A változások idővel magunk számára is észrevehetővé válnak, és többé már nem leszünk ugyanazok, mint akik azelőtt voltunk.

Vegyünk egy példát. A boldogságmondások értelmezéséről már nagyon sok mű született, van azonban egy szempont, amely újabb megvilágításba helyezheti mindezt. Ennek lényege pedig - ahogy az a Miatyánk esetében is megfogalmazódott -, ha lélekben és szellemben eggyé válunk Jézus Krisztussal, minden szabály, feltétel és adomány automatikusan teljesül.

👉 Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Átalakuló jellemünk valóban szó szerint lelki szegénnyé, "együgyűvé" válik, a fókusz Isten felé szűkül, és a figyelem is felfelé koncentrálódik. Az önzés, az önérvényesítés vágya kopni kezd, már nem akarjuk feltétlenül saját magunkhoz formálni a környezetünket. A magunk érdekei helyett a kezdeményezést átadjuk Istennek, amelyhez belül megszületik valamiféle érzékenység. Bár ebben az állapotban egy külső szemlélő egyszerűen csak naívnak tarthatja az Isten felé közeledő embert, azt már nem látja, hogy ennek hátterében milyen erős misztikus kapcsolat áll. 

👉 Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. 

A legbelülről fakadó fájdalom és erős belső felindultság, ha nem valamilyen kóros lélektani, illetve pszichiátriai okokra vezethető vissza, akkor az a lélek érettségét jelezheti. Ez az a megkerülhetetlen állapot, amikor valaki az égre emeli a tekintetét. 

👉 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

A szelíd ember béketűrő, nyugodt, jóindulatú, és ellentmondás nélkül alárendeli magát Istennek. Fontos hangsúlyozni, a személyiségnek ez az átalakulása ebben az esetben is csak egy kísérőjelenség, a lényeg mások számára láthatatlan. 

👉 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.

Ebben az értelemben az igazság iránti vágy nemcsak az elméleti tudásra, hanem a bölcsességre is irányul. Ez pedig már nem elsősorban könyvekről és tananyagokról szól, hanem a sejtekig hatoló tapasztalatokról, melyek forrása saját hétköznapi életünk. 

👉 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.

Az irgalmaság isteni eredetű tulajdonság, evolúciós elméletekkel nehezen megmagyarázható. Meg lehet tanulni persze emberségesnek és segítőkésznek lenni, de Jézus Krisztus belső megjelenésével ez is magától kialakul. 

👉 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.

Az eggyé válás során kialakul a szívtisztaság is, amely nem más, mint a tiszta lelkiismeret. 

👉 Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

A béke megteremtésének képessége a belső békés állapotból fakad, melyben gyorsan feloldódik a türelmetlenség, a frusztráció, a zaklatottság, és helyébe visszatér a nyugalomnak az a típusa, amelyet nagyon nehéz megszerezni saját akaratból. Ez is az adományok közé tartozik. 

👉 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

Az üldöztetés napjainkban szerencsére csak elvétve jelent fizikai bántalmazást, ám jelentése mégis átélhető. A Jézus Krisztussal szellemi-lelki kapcsolatban álló ember hamar észre fogja venni, hogy nem illeszkedik tökéletesen hagyományosnak tekinthető környezetéhez. Ha akar, akkor sem tud mindig egy hullámhosszra kerülni olyanokkal, akik megelégszenek azokkal a célokkal és eredményekkel, amelyek kézzelfoghatóak, illetve láthatóak. Hiába a béketűrés, a szelídség, előbb-utóbb  elkerülhetetlen konfliktusok alakulnak ki. 

A lelki adományokat az ígéret szerint továbbiak követik, így a misztikus úton járók érdemeik szerint isteni értelemben a mennyek országának részesévé és a föld örököseivé válnak, vigasztalást és irgalmasságot nyernek, képesek lesznek meglátni és érzékelni a Teremtő jelenlétét, és Isten fiainak nevezik őket. Ez utóbbi azért is rendkívül nagy szó, mert a Legfelső ezt Jézusra jelentette ki. 

Ennek a hihetetlennek tűnő lelki utazásnak egyetlen feltétele van, hogy hívni kell a Szent Nevet, és sosem szabad megtagadni az égi adományokat, mert az az egyetlen megbocsáthatatlan bűn. Engednünk kell, hogy a fentről érkező égi segítség átvezessen a lelki és fizikai nehézségeken, mert így érhető el az isteni értelemben vett boldogság, mely az emberi élet legmagasztosabb célja.