Előzmények

"Zoli, veled bármilyen jó is történik az életedben, az belülről jön majd". Ezt mondta egyszer régen egy asztrológus ismerősöm, miután megnézte a horoszkópom. Persze mondott mást is, melyek többsége nem jött be, ezt azonban nagyon eltalálta, amit később igazoltak az események.

Gyerekkoromban sokszor úgy éreztem, hogy csak ki kell mondani, és bármit elérhetek, de mint a legtöbben, én is felnőttem. Húsz éves lehettem, amikor akadozni kezdtek a dolgok, keserű hiányérzet jelentkezett. Mit tehetnék? - kérdeztem. Mivel inkább befelé forduló ember voltam, befészkelte fejembe a gondolat: a világot nem tudom megváltoztatni, meg kell hát változtatnom saját magam.

Kezdtem az étkezéssel, és vegetáriánus lettem. Összességében nem volt haszontalan, az viszont frusztrált, hogy lefogytam. Megjegyzem, mindíg is vékony gyerek voltam, viszont az végtelenül stresszelt, amikor rokonok, barátok azzal fogadtak, hogy "Te fogytál?" Biztosan nem csináltam valamit jól, de annyi biztossá vált, hogy az étkezés korlátozása nem hozza meg a kellő nyugalmat. Végül összesen tizenhét évig kerültem a húsevést. 

Abban a tanácstalan korszakomban jógázni is elkezdtem, a foglalkozások után azonban kellemetlen fejfájással kellett megküzdenem. Majd a vallások felé fordultam. Sok más mellett a keresztény közösségekben éreztem magam a legjobban, de egyik alkalommal váratlanul megnémultam. Egyik napról a másikra képtelen voltam megszólalni, nem jött ki hang a torkomon. Ekkor már úgy éltem az életemet, hogy figyeltem a jeleket, mit üzen a világ, hogyan tükröződik a belső világom odakint. Nem voltam szemmel láthatóan beteg, valami mégis jelzett, nem vagyok a helyemen. Más vallásokhoz is megpróbáltam közeledni, de a kereszténység volt a legvonzóbb. 

A Bibliában és máshol is utalnak arra, hogy szükségben Isten neve nyújthat segítséget. Ezt szó szerint vettem, és elkezdtem Jézus Krisztus nevét ismételgetni magamban. Ilyenkor nem arra koncentráltam, hogy bűnös vagyok-e, vagy Jézus mekkora áldozatot hozott, hanem csak a névre, a szellemi eggyé válásra. Arra, hogy minél hosszabb ideig kitöltse a gondolataimat. Ez egyből működni kezdett, és pont az ilyen tapasztalatok miatt tartom ezt a módszert misztikusnak. Az ember fiatal korában elég sok ostoba dolgot csinál, így voltam ezzel én is, de azt éreztem, nem érhet nagy baj. 

Jelenleg is minden szabad pillanatomban Jézus Krisztust hívom magamban. Megszokássá vált, már el sem tudom képzelni az életemet enélkül. 

De volt egy komoly kitérőm. Évek múltak, és kifejezetten érdekelni kezdtek a magyarsággal kapcsolatos írások, faltam a könyveket. Ebből az irányból bukkantam Nagyboldogasszonyra, aki mágnesként vonzott. "Mantrát" váltottam, és gyakorlatilag heteken belül megváltozott az életem. Sokszor olyan fizikai érzések kísérték a mindennapjaimat, mintha olaj vagy méz csorgott volna belül a mellkasomban. Nagyboldogasszonyt később hívtam Babba Mária és Fekete Madonna néven is.

Ha visszatekintek, mintegy három évtizede élek így, számtalan tapasztalatot szerezve. Spirituális értelemben nincs más közvetlen mesterem, mint Jézus Krisztus és Nagyboldogasszony, rajtuk kívül csak tanítók vannak, akiktől ezt-azt megtanultam. 

Jézus Krisztus neve átformálta a világról, a helyünkről, a történelemről, az emberi viszonyokról, a vagyonról, a szabad akaratról, az egészségről, a fiatalság megőrzéséről alkotott felfogásomat. Ma úgy érzem, megtaláltam a bölcsek kövét, az életelixírt, a kulcsok kulcsát. És nem kellett emiatt sehová sem elutazni, mindíg itt volt, és itt is lesz. Az élet leegyszerűsödött, a ráncok kisimultak.

Ha ránézek egy Krisztust vagy a Madonnát gyermekével ábrázoló ikonra, esetleg szoborra, érzem a jótékony, lélekmelengető kisugárzásukat. Úgy gondolom, lehet enélkül is élni, de ha az ember egyszer megtapasztalja ezt a szerető energiát, örökké a közelében szeretne lenni. A szent iratok szerint ez lehetséges lesz egyszer, de addig még sok tennivaló és feladat van. Lássunk neki!