Visszhang az égből 2.

Vannak olyan mondatok és képek, amelyek nem tárják fel jelenésüket egyszerre az ember előtt. Inkább úgy viselkednek, mint a hajnal fénye: eleinte csak sejtetnek, majd lassan láthatóvá teszik azt, ami addig rejtve volt. Egyszer eljön az idő, amikor az ilyen gondolatok az emberben belső tapasztalattá érnek, és az élet rajzolatává válnak. 

– A keresztség olyan, mint amikor a tükör letörli saját porát, és végre meglátjuk benne az isteni arcot. – Jézus Krisztus neve nem csak megszólítás, hanem részesedés is, mert kimondva lassan azzá válunk, akit hívunk.  – Aki Jézus Krisztus tekintetébe néz, idővel ráébred arra az arcra, amelyet Isten kezdettől fogva benne látott. – A vihar lecsendesítése nemcsak a tengeren történt meg egyszer régen, hanem mindenkiben lezajlik ott, ahol Jézus Krisztus nevét segítségül hívják. – A kereszt árnyéka nem sötétséget vet a földre, hanem irányt mutat a fény felé. – Aki Krisztus után indul, lassan észreveszi, nem ő közeledik Istenhez, hanem Isten bontakozik ki benne. – A sír köve elhengerült, és megmutatta, hogy a bezártság mindig csak látszat volt. – A kenyérszaporítás egyik titka, hogy az ember megtanulja, ami Krisztus kezébe kerül, az több lesz önmagánál. – A mennybemenetel nem egyfajta távozás, hanem annak kezdete, hogy Jézus Krisztus minden irányból közelebb került hozzánk. – Az isteni valóság nem szakít el a világtól, hanem azáltal válik láthatóvá, ahogyan az ember együtt él másokkal. – Amikor az ember kitartóan hívja Jézus Krisztust, akkor megtisztul, és egyre inkább képes lesz úgy látni és szeretni, ahogyan Isten szeret.