Visszhang az égből 1.

Vannak olyan mondatok és képek, amelyek nem tárják fel jelenésüket egyszerre az ember előtt. Inkább úgy viselkednek, mint a hajnal fénye, eleinte csak sejtetnek, majd lassan láthatóvá teszik azt, ami addig rejtve volt. Egyszer biztosan eljön az az idő, amikor az ilyen gondolatok belső tapasztalattá érnek, és az élet rajzolatává válnak. 

– Amikor Jézus Krisztus nevét ismétled magadban, egyszer csak érzékelni kezded az isteni visszhangot.

– Az átistenülés megmutatja, mi történik bennünk Isten kegyelme által, a Hegyi beszéd pedig arról szól, hogyan néz ki ez kívülről az ember életében.

– A boldogságmondás, az ellenség szeretetének parancsa, a megbocsátás, a szelídség mind annak a belső állapotnak a leírása, amely az átistenülő emberből fakad. 

– Az ember Isten képmására teremtetett, de a hasonlóság kibontakozása egy folyamat.

– Amikor kimondod Jézus Krisztus nevét, akkor nemcsak kinyílik egy bezárt ajtó, hanem kiderül, hogy az mindig is fényből volt.

– A kereszt egy olyan híd az ég felé, amelyen áthaladva ráébredünk, Isten már régóta felénk jött.

– A feltámadás egy új élet kezdete, és annak felismerése, hogy az élet sosem hagyott el minket. 

– A Szentlélek nem idegen tüzet hoz, hanem azt a parazsat lobbantja fel, amelyet Jézus Krisztus neve rejt bennünk.

– Jézus Krisztus neve olyan kulcs, amely nem kívülről nyitja ki az ajtót, hanem belülről ébreszti fel a ház lakóját.

– Amikor Jézust követed, visszaérkezel oda, ahol Isten már régóta vár.