A föld és az ég koldusai

A meghatározhatatlan korú hölgy rendszerint újságot kínál a kereszteződésben, az út széléről szólítja meg a lámpánál várakozó sofőröket. Arcát nem gyötörte meg túlságosan az élet, mosolyog, ahogy a másik szemébe néz. Kedvező reakció esetén megszólal, hangjából azonban már kihallható keserű élettapasztalata. Régen nem ezt képzelte el magának, mégis igy alakult. Egy másik helyen már súlyosabb látvány fogad. Valamilyen ki nem kezelt betegség és az alkohol uralja a kéregetőt, le sem tagadhatná. A társadalom legnehezebb sorsú tagjai közé tartoznak, nem egy közülük az utcán húzza meg magát, szinte semmilyük nincs, csupán kanyargós sorsuk, mellyel viszont minden nap meg kell küzdeniük. Nem könnyű feladat. Sokuk rettentő fizikai állapotban van, melyet néhányuknál terhelt szellemi állapot kísér. A társadalom számkivetett tagjai ők, mindenki egy kicsit más, személyes okból. 

Hiába mindenféle szociális védőháló, a szemünk előtt élnek, drámájuk azonban nem csak napjaink tünete, minden korban, minden tarsadalomban voltak nincstelenek. Életük most is mások szánalmán és segítőkészségén múlik, az aprókon, az ingyen ételen és a menhelyen. 

A felnőtt élet része az egzisztenciális kihívások kezelése, függetlenül attól, hogy mekkora vagyonnal rendelkezünk. Egy család anyagi helyzetének fenntartása, a személyes szabadság biztosítása, vagy a vállalkozói szellem kiélése mind-mind pénzt igényel. Felmerülhet a kérdés, vajon a hétköznapi emberek rémképéről, annak önként vállalt állapotáról szól az ismert szövegrész? 

👉Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába. Ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.

Természetesen nem az önkéntes nincstelenségben rejlik a boldogság kulcsa. Mint szinte mindennek életünkben, ennek is van egy isteni és egy emberi megközelítése. Utóbbi felől nézve a csőd, a rengeteg kifizetetlen számla, az anyagi leépülés olyan stressz okozója lehet, ami bárkit képes meggyötörni és súlyosan megbetegíteni. De ha még nem is jutott el valaki erre a szintre, önként vállalni egy olyan állapotot, amely csak karnyújtásnyira van az egzisztenciális katasztrófától, vakmerő és felelőtlennek tűnő döntés. 

Igen ám, csakhogy létezik egy szellemi megközelítés is. Sokaknak merész ötletnek tűnhet, de az emberi élet legfontosabb feladatának a Legfelsőhőz való visszatérést kellene tekinteni, és aki a keresztény ösvényen halad, annak Jézus Krisztus erősödő hatása megkerülhetetlenné válik. A dolgok általunk, de az Ő akarata szerint haladnak tovább. 

A keresztény misztikus út egyik legérdekesebb tapasztalata az, ahogy a mindennapokban megelevenedik a világ legismertebb imája. A Miatyánkat ugyanis nem kizárólag imaként érdemes értelmezni, az egyfajta útmutató is egyben. Rejtett tartalma azonban csak a misztikusok számára tárul fel. 

👉Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. 

A lényeg ismételten az elmében található: a legfontosabb ugyanis, hogy mi körül keringenek gondolataink, mire koncentrálunk, mi van ránk a legmeghatározóbb érzelmi hatással. El kell hinnünk, a nehéz időszakok ellenére is jó kezekben vagyunk, ha szellemünket elsősorban az a Szent Név tölti ki, amely isteni jelenlétet hordoz. Fizikai katasztrófa csak és kizárólag valamilyen isteni döntésre érhet minket. Ám az is csak oly módon történhet meg, ami szellemi értelemben véve a hasznunkra válik. A lelki, érzelmi nyomor, a gyötrelem, a megalázó helyzetek vég nélküli sorjázása, és főként elménk leépülése nem tartozik ezek közé. Ezt támasztja alá a Miatyánk-ima misztikus értelmezése: ha eggyé válunk Jézus Krisztussal, automatikusan megvalósul az az istenkapcsolat, melynek része a kérés: 

👉...mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. 

Ez viszont nem a dőzsölő felhalmozásról szól, hanem az elegendőről és a biztonságosról. Így már bátran vállalható az olyan küldetés, melynek feltétele hogy 

👉... semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, második ruhátok se legyen! 

Mert míg mi eleget teszünk a feladatainknak, láthatatlan erők észrevétlenül dolgoznak értünk, amely az isteni jóság és gondoskodás egyik megtapasztalható élményévé válhat.

👉 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. 

A kenyérszaporítás csodája a továbbiakban nemcsak erkölcsi tanulsággal jár, hanem szintén valóságos élménnyé érhet az emberben.

 👉...vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta (...) Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.

További fontos tapasztalat hogy ebben és a híres első, Kánai mennyegzőn lejegyzett csodatételben mind-mind egyfajta szükséghelyzet alakult ki.

👉...elfogyott a bor (...) Töltsétek meg a vedreket vízzel! (...) Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett (...) odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: (...) mostanáig tartogattad a jó bort.

Az események a való életben sosem öncélúak, és sokszor nem az érintett ember kedve szerint alakulnak. Olyan láncolatba rendeződnek, amely során nem lesz B-opció, és a konfliktus feloldásának meg kell történnie. Ne gondoljunk azonban valami látványos bűvészmutatványra, kinyújtott kézből előtörő sugarakra, esetleg izzó szemre, a dolgok a maguk természetességében alakulnak a megfelelő irányba úgy, hogy egy külső szemlélő talán észre sem vesz semmit. Mindezek csodálatos példái a szellem hatalmának, annak, amelyik elfogadja és megéli az isteni hierarchiát, azt a világrendet, amelynek az ember számára értelmezhető csúcsán Jézus Krisztus található.