Keresztény misztikus

Az ismert celeb szívesen beszél ezoterikus, spirituális világlátásáról. Előző életek, karma, kozmikus tudat, tapasztalás, meditáció, minden szóba kerül, ami visszaverődik a keleti kultúra hagyományából. Hangsúlyozza, mindenért, a minket érő örömökért és tagédiákért egyaránt a tudatunk a felelős, mert egy célja van, tapasztalni akar. Mi teremtjük saját sorsunkat, és a változtatás lehetősége is bennünk van. A kép a beszélgetés végére összeáll, a kommentek elismerőek, életszemlélete több ezer emberével egyezik. Azt is mondja, hogy még ő sem ért az út végére, vannak küzdelmei bőven. Bár a beszélgetés a spirituális gondolkodásmód nemesebb oldalát mutatja meg, a vége mégis hiányérzetet hagy maga után. Az interjúban nem esett szó ugyanis arról, mi lehet az emberi élet legmagasztosabb célja, amelynek szemszögéből minden sokkal egyértelműbbé válik: az Istenhez való önként vállalt visszatérésről van szó. Arról, hogy a hozzá elvezető utat akarni kell.  Minden más csak az önmegváltás

Úgy 1990 telén lehetett, amikor az addigi ismereteimet összegezve elkezdtem magamban Jézus Krisztust és Nagyboldogasszonyt hívni, nem vett körül igazán vallásos háttér, a döntés a józan észre alapozva született meg. Azt is mondhatom, hogy szinte a nulláról indultam. A Teremtőről szóló fejtegetéseknek ma már se szeri se száma a világban, az írások könyvtárak tucatjait vagy éppen terrabájtnyi memóriahelyeket töltenek meg. Sokat közülük alapvetően áhítatoság, szerzőjének köszönhetően mégis emberi szemlélet jellemez. Most következzen néhány kérdés és rövid válasz, amelyek mögött nincsenek dogmák, csak a szellem és a lélek csendes átalakulása.  Mi a bizonyíték arra, hogy Isten létezik?  Az ember semmilyen általa kifejlesztett módszerrel vagy műszerrel nem tudja bizonyítani Isten létezését, csak olyan jelenségeket képes azonosítani, amelyek jelzik az isteni alkotómunka vagy logika nyomait. Kizárólag az ember saját maga lehet a bizonyíték, amit Jézus kétezer éve már bemutatott. Ez

Felébredtem éjszaka. Még fekszem, de már Őt hívom magamban. Majd eszembe jut, a legnemesebb művészeti alkotások mind Őrá emlékeztetnek, és a legjobb festmények, szobrok, zenék, regények ereje abban rejlik, hogy a színek, formák, dallamok és mondatok katarzist okoznak valahol legbelül. De ezek csak lenyomatok, és most mindet óvatosan félretolom, mert nincs szükségem rájuk, a katarzis forrása bennem él. Ekkor egy könnycseppet érzek meg a szemem sarkában. Felébredtem éjszaka , és ismét a nevén hívom, csak most egy kicsit másként. Nem magam találtam ki, Ő ajánlotta, hogyan tegyem. Ehhez nem kellett szólnia hozzám, egyszer valamikor útmutatót kértem Tőle, és a gondolat idővel megjelent a fejemben. Így szokta. Leírhatnám, mi az, mert nem titok, most azonban ezt még nem teszem. Majd egyszer. Felébredtem éjszaka. Olyan érzés fog el, mintha a lelkem zsongító illatú, tüskék nélküli, dús rózsaföldön járna, miközben a talpam minden lépésnél bársonyos talajhoz ér. Érzem, hogy a széleke

Mindenki tapasztalta már a címben leírtakat, amikor váratlan sikert érünk el egy olyan területen, amelyen még újak vagyunk és soha nem próbáltuk ki magunkat. Jön a wow, a tyűha, meg az ez igen. A szerencse kegyeltjei vagyunk egy kis időre, majd miután levonjuk a következtetést, elkezdünk tartósan komolyabb energiát belevinni a dologba. Mert az események meggyőztek arról, hogy nekünk ez működik. A további eredmények azonban már kevésbé látványosak, az erőfeszítés mértéke viszont marad, vagy talán még fokozódik is. A jelenséget összességében nevezhetjük akár a szűz kéz szerencséjének is, de ebben az esetben is sokkal többről van szó mint véletlenszerűségről, a teremtett világ működésének olyan szabálya ez, amely még Jézus tanításai közé is bekerült. A tékozló fiú hazatéréséről van szó, amelyet az Isten felé fordulás példázataként szoktak értelmezni. Ahol az apa a Teremtő, a fiú pedig tulajdonképpen bárki lehet közülünk. Eszerint a legnemesebb emberi döntés meghozatala az égbe

Egy beszélgetést hallgatok, egy műsort, amelyben ketten vallásokat hasonlítanak össze. Keresztény alapokon állnak, de kiderül, egyikük korábban más hitrendszert gyakorolt, és miután kiugrott, talált rá Jézus Krisztusra. A párbeszéd egy idő után stílust vált, és a tárgyilagosság helyett kritikus élt kapnak a mondatok, amelyek a kereszténytől eltérő rendszert veszik célba. A beszélgetést ekkor lezártam, mert többé már nem érdekes volt, hanem megosztó. A műsorkészítőknek - talán önkéntelenül, talán nem - sikerült belesodródniuk egyfajta gőgös ítélkezésbe, amely során magabiztosan véleményeztek egy alacsonyabbra tartott vallást. Ezzel azonban csak saját magukról mondtak ítéletet, azt tették helyre, hol is tartanak ők az átistenülés útján. De miről is van szó?  Kétségtelen tény, Jézus többször beszélt arról, hogy istenkapcsolata a Legfelsővel az egyedüli út az ember számára.  👉 Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. 👉 Aki nincs vele

Keresztény misztikus megközelítésben egyetlen út létezik az ember számára: hívjuk Jézus Krisztust, Ő elküldi Szellemét (Lelkét), ami átalakít, és alkalmassá tesz a Teremtő befogadására. Ez az átistenülés megélhető folyamata.   Egyetlen Isten van, Ő mindennek atyja, Jézus Krisztus az út, a Szentlélek pedig a segítő. Következzenek most olyan bibliai idézetek, melyek mind-mind a Név hatalmát és a belső átalakulás fontosságát igazolják. 👉 Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 👉 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 👉 Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. 👉 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt b

Amikor ezek a sorok születnek, sokféle bizonytalanság uralja a hétköznapokat. A háborúk árnyékában zajló világeseményeket, a közhangulatot és a szűkebb környezet történéseit mind átjárja valami drámaiság. Szinte már megszokottá válik a pillanat, hogy amikor azt gondoljuk, rosszabb már nem is lehet, az élet megmutatja, még vannak további fokozatok a képzeletbeli skálán. A miértekre mindig nehéz választ találni, és a komor idők túléléséhez különösen érdemes Jézushoz fordulni, mert ezúttal is a végtelen bölcsesség sugárzik át az évezredek távlatából. Hasonlata az egyéni életút értelmezéséhez nyújt kapaszkodót.  👉 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Számos történés - amelyre összességében semmiféle ráhatásunk nincs - több kisebb-nagyobb jelentőségű és nagyjából egyszerre jelentkező okra vezethető vissza, amelye