Ítélet más vallások felett

Egy beszélgetést hallgatok, egy műsort, amelyben ketten vallásokat hasonlítanak össze. Keresztény alapokon állnak, de kiderül, egyikük korábban más hitrendszert gyakorolt, és miután kiugrott, talált rá Jézus Krisztusra. A párbeszéd egy idő után stílust vált, és a tárgyilagosság helyett kritikus élt kapnak a mondatok, amelyek a kereszténytől eltérő rendszert veszik célba. A beszélgetést ekkor lezártam, mert többé már nem érdekes volt, hanem megosztó. A műsorkészítőknek - talán önkéntelenül, talán nem - sikerült belesodródniuk egyfajta gőgös ítélkezésbe, amely során magabiztosan véleményeztek egy alacsonyabbra tartott vallást. Ezzel azonban csak saját magukról mondtak ítéletet, azt tették helyre, hol is tartanak ők az átistenülés útján. De miről is van szó? 

Kétségtelen tény, Jézus többször beszélt arról, hogy istenkapcsolata a Legfelsővel az egyedüli út az ember számára. 

👉 Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.

👉 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.

👉 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik (...) Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

Csakhogy az utolsó idézet után olvasható egy zavarba ejtő sor is. 

👉 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

A katolikus lexikon szerint az akol átvitt értelemben Izraelnek és Isten országának a jelképe. Miként és mennyire lehet tágan értelmezni, hogy Isten országából több létezik? - merül fel a kérdés, amely ezúttal azonban nyitva marad. Annyi biztos, hogy a mindent tudó, mindenható és végső soron halhatatlan Jézus nem véletlenül mondta ezt egykoron. 

A következőkben inkább a más vallásokkal szembeni ítéletalkotásról lesz szó, azokra a nagymúltú "ideológiákra" gondolok, amelyek hosszú-hosszú ideje jelentenek kapaszkodót más földrészek népei számára. A lényeg az eltérő gondolkodásban és világszemléletben gyökerezik. A legtöbben csak furcsa szertartásokat, különös mitológiákat, szép, de idegen hangulatú templomokat látnak, és nincsenek tisztában a szem elől rejtett szellemi folyamatokkal, a misztikus istenkapcsolat ugyanis a hétköznapi ember számára láthatatlan kötelék. 

👉 Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.

Ebből a nézőpontból szemlélve a kiindulópont lehet a népjellem, mégpedig a fa és gyümölcsének törvénye alapján. Mindenhol voltak és lesznek konfliktusok, de azok a kultúrák, amelyek híresek békés életmódjukról, ahol a jóindulat természetes jelenség, nem fakadhatnak gonosz forrásból, bárhol is legyenek a földön. 

Ugyanakkor égig érő felkiáltójelnek kellene látnunk földrészünk történelmének eseményeit. Bár a keresztény gyökerű Európa országai sokmindent elértek, az elmúlt ezer évben rengetegszer pusztítottak háborúk, tombolt inkvizíció vagy üldöztetés, jajgattak megkínzott emberek. Mindezek annak ellenére történtek, hogy a szellemi alapok kétségtelenül csodálatosak és kikezdhetetlenek. A tények azonban makacs dolgok, ahogy mondani szokták, így valószínűleg nagyobb önkritikát kellene gyakorolniuk a sarkos véleményt formálóknak. 

👉 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?  

Az Egyetlen Istennel való élő kapcsolat a mélyen hívő ember számára pont annyira nélkülözhetetlen, mint a levegő, a víz és a táplálék. A spirituális gyakorlás adományai közé tartozik sok minden más mellett, hogy képessé tesz megérezni másokban is az isteni jelenlétet, nem csak az arcot és a formát látják, hanem a nemessé váló jellemet és az emelkedettséget is. 

A szelídek és béketűrők - legyenek bármilyen vallásúak, higgyenek bármilyen istenképben, végezzenek bármilyen szellemi gyakorlatot - nem ítélkeznek, és a kimondott szavak helyett a reakciójuk nemegyszer csak egy belső mosoly. Azokból pedig, akik rendszerint világgá kürtölik ítélétüket, legtöbbször pont ez a csodálatos tapasztalat hiányzik. Ezen viszont bármikor változtathatnak, amelyhez - adott esetben keresztényként - a szemük előtt a példa, és csak kitartóan hívniuk kell Jézus Krisztust, a többit pedig rá kell bízni.