Keresztény misztikus

Egészen meghökkentő vélekedéseket lehet olvasni az interneten a keresztény misztika témakörében. Egy dolog mindenképpen kiviláglik ezekből az írásokból: a legtöbb szerzője nagytudású ember, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az elméletet nem kíséri személyes tapasztalás. A történelmi háttér megvan, a végcél megvan, csak azt nem tudja meg az érdeklődő, miként lehet mindezt elérni napjainkban. A megközelítést többévszázados távolság jellemzi, amitől a téma még izgalmas lehet ugyan, de nem gyakorlatias. A legfőbb kérdés ugyanis: hogyan válhatunk eggyé szellemben és lélekben Istennel, hogyan lehetünk tényleg Krisztusban. Úgy, hogy azt nemcsak szeretnék elérni, hanem meg is tesszük a legfontosabb lépéseket, és a szándékhoz eszköz is társul.  A legkézenfekvőbb módszer, hogy szinte folyamatosan hívjuk Jézus Krisztust , és magunkban ismételjük a nevét. Ez a fajta gyakorlat mindenképpen változást hoz az ember életébe, de míg mások más fogalmaktól megszállottak lesznek, addig a gyakor...

A mellkasban lobogó éteri érzés fogva tart, befolyásolja a gondolatokat és a viselkedést minden egyes nap. A hétköznapi teendők meghatározóak, de amint tudom, gondolataimat újra és újra a Névre, Jézus Krisztusra fókuszálom, ezzel táplálom a belső izzást, amit én istenszeretetnek hívok, de az istenszerelem talán még jobban fedi a valóságot.  👉"És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én  szerelmes  fiam, akiben én gyönyörködöm."  👉"Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok."  Isten mindössze egyetlenegy tulajdonsággal jellemzi Jézust a biblia tanúsága szerint: többször is szerelmes fiának nevezi küldöttjét. Újraértelmezve az említett sorokat, rájöhetünk azok korábbi ismereteken túli tartalmára: bárki által megtapasztalható egy olyan újszerű szerelemérzés, mely valójában kétezer év óta elérhető az ember számára. Mivel egy kereszténynek a Teremtő Istenhez Jézus Krisztuson keresztül vezet az út, biztos lehet abban, hogy ez boldog sóvárg...

Olyan korban élünk, amelyben mindenki élményeket hajszol. Ennek a gondolatmenetnek az a célja, hogy felvillantsa, a HP-sorozat szórakoztató, izgalmas és varázslatos ugyan, de a megélhető valóság ennél több, optimistább és a csattanója végtelenszer ütősebb. Az elmúlt években többször láttam már a híres sorozat epizódjait, és kívülről fújom a jeleneteit, ami apaként nem olyan meglepő. Le kell szögezni, a HP világa tényleg varázslatos, de több területen is elmarad a mi valóságunktól, amit szubjektíven öt rövid pontba szedtem.  1. Muglik és varázslók világa Van egy embertípus, amelyiket egyáltalán nem érdekli a láthatón túli világ, őket a regényfolyamban mugliknak hívják. Megfelelőjüket a mi valóságunkban is megtaláljuk, sokan vannak.  A varázslók , vagy ahogy időnként nevezik őket, az aranyvérűek alakítják főként a sztorit. Nem homogén társadalom, vannak jók és rosszak.  Valóságunkban azokat, akiket varázslónak hívhatunk, nem lehet a jó oldalra sorolni. Mivel fig...

A mellkas teljes terjedelmében megjelenő zsibongó érzés hónapok óta jelen van, és általa újabb titok válik átélhetővé. Korábban írtam arról, hogy az érzést a lassan csordogáló olajhoz vagy mézhez lehetne hasonlítani, és hogy nem tudom szabályozni, mikor jelenik meg, illetve meddig tart. A korábbi bejegyzés azonban kiegészítésre szorul, mert mostanra tartóssá vált. Volt egy pillanat ugyanis, amikortól kezdve hetekig folyamatosan éreztem minden éber pillanatban, mostanában pedig elsősorban akkor, amikor hívom, de ilyenkor szinte azonnal.  A Nevet azzal a szándékkal ismétlem magamban, hogy egyben meg is szólítom Őt . Semmi többet nem teszek hozzá továbbra sem, csak a Nevet idézem fel egymás után. Az érzés legtöbbször már az első alkalom során felbukkan, és marad a gyakorlat után is egészen sokáig. Volt, hogy még a karom is szinte zsibongott.  A friss tapasztalás lényege ezúttal a megszólításon van , ami azt bizonyítja, hogy egy tudatos, ma is létező isteni szemé...

Csak rajtunk múlik! - ez a kérdésre adható legrövidebb válasz. Egyetlen fontos feltétele van annak, hogy akár az idők végezetéig biztosíthassuk nyelvünk és kultúránk jövőjét. De az nagyon fontos.  "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge." (János evangéliuma)    Jómagam Jézus Krisztus nevének ismétlésével folyamatosan törekszem arra, hogy a Legfelső jelen legyen az életemben. Ez a Név mindent jelent, Istent, Személyt, Erőt. Két szó, mely csupán annyit változott, hogy mi magyarul mondjuk ki, tartalma az évezredek alatt mégis ugyanaz maradt.  Hitem szerint amíg élő kapcsolat van egy adott nyelvet beszélők és az Isten között, tehát van olyan név vagy szó amivel meg lehet Őt idézni, és Vele eggyé lehet válni, addig az a nyelv biztosan fenn marad. Ha emberi módon gondolkodunk, akkor azt mondhatjuk: ez mindenki érdeke, Istené és emberé is. Ebben az esetben pedig miért szűnne meg? A nyelv fejlődhet, a világgal együtt változhat, d...

Az alábbi sorok a Covid-járvány ki tudja hányadik hulláma idején fogalmazódtak meg. Akkor, amikor ezrek-tízezrek szenvedtek légzési nehézséggel, és sejtjeik a kelleténél kevesebb oxigénhez jutottak. Érezték, mennyire fontos, hogy a tüdő egészséges legyen, és lehetőleg a teljes felületével vegyen részt az oxigéncserében.  Erre törekszenek a több ezer éves keleti jógakultúra légzőgyakorlatai is, különösen a teljes jógalégzés, amiről egy helyen azt írják, az  "a hasi, mellkasi és kulcscsonti légzés összességéből áll" . Máshol úgy fogalmaznak: "Ennél a légzésformánál a tüdő teljes kapacitásának kihasználására törekszünk. A belégzést alulról felfelé végezzük, először a tüdő alsó szakaszát, a has területét, majd a bordák közötti részt, végül a mellkast töltjük meg levegővel." Arról, hogy a légzés túlzott szabályozása és szándékos kontrollja milyen kellemetlenséggel járhatnak, személyes tapasztalatok alapján itt írtam . Ezért jómagam ma már semmiképp nem vállal...

Ezek a kalandjaim egy egyszerű derékfájással kezdődtek. Aztán valahogy a történet része lett némi üvöltözés, stressz, amit később más ügyben egy személyes konzultáció követett újabb nyugtalansággal fűszerezve. Szerencsére ezek már régi történetek, de legalább ennyire életre szólóak. Az első sztori bő tíz évvel ezelőtt kezdődött, a sok ülőmunka, az akkor még mozgásszegény életmód megbosszulta önmagát. Masszívan éreztem a kellemetlen sajgást a derekamban. Úgy gondoltam, kimozdulhatott valamelyik csigolyám, ezért bejelentkeztem egy csontkovácshoz. Alapos, de gyors munkát végzett. Mivel még maradt idő, felajánlott valamilyen speciális szellemi kezelést is lezárásnak, aminek a nevét már akkor sem tudtam megjegyezni. Ez egy jó tízperces további koncentrálást igényelt tőle, majd miután végzett, eljöttem.  Azt hittem, minden a legnagyobb rendben van, de később kiderült, tévedtem. A csontkovácsnál délután jártam, másnap pedig dolgoznom kellett. A munkahelyemen kezdetben minden ...