Bibliai nevek, fogalmak az átistenülés misztikus fényében (1.)

Számos bibliai nevet és kifejezést ismerünk, és legtöbbször történelmi személyként vagy elvont fogalomként tekintünk rájuk. A Jézus Krisztushoz kötött belső átalakulás útján azonban személyes tapasztalattá válnak, és jelentésük, illetve szerepük többé már nem szorul magyarázatra, mert azokat belülről érthetjük meg. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy belső megjelenésük, illetve szerepüktől függően befogadásuk vagy elutasításuk nem elsősorban az akaratunktól függ. A mi feladatunk, hogy álljunk helyt a hétköznapokban, és közben ragaszkodjunk Jézus Krisztus nevéhez. A többit rá kell bízni.

Galamb

A galamb a Lélek szelíd, tiszta jelenlétének jele az emberben, és egy belülről fakadó természetes változást jelképez. Az eggyéválás során a galamb annak a tudatosságnak a képe, amely képes befogadni az istenit anélkül, hogy birtokolná. A Lélek valójában nem kívülről száll le, hanem felismerhetővé válik ott, ahol az ember megnyílik. A galamb az egység békéjének és egyszerűségének szimbóluma.

👉 Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. (János 1:32)

Templom megtisztítása

A templom megtisztítása az eggyéválás fontos belső fordulópontját fejezi ki. A templom itt az ember belső tere, ahol az isteni jelenlétnek kellene laknia. Ezt a teret kufárok töltik meg, akik az ego alkui, félelmei és szerepjátékai. Őket az isteni élet egyszerűen kisöpri, és a megtisztított templom belső csenddé valik, ahol az egység újra akadálytalanul jelen lehet.

👉 Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! (János 2:16)

Farizeus

A farizeus a vallásos ego szimbóluma. Az istenkapcsolatot erkölcsi teljesítménnyé és identitássá alakítja, amely elkülönít másoktól. A farizeusi tudat biztonságos, mert szabályokra épül, de zárt marad az élő Istenre. Az eggyéválás itt azért akad el, mert az ember már tudni véli, ki az Isten és ki ő maga. A farizeus legnagyobb hibája saját szellemi vaksága lett azáltal, hogy megállt az úton.

👉 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. (Lukács 18:11)

Júdás

Júdás az eggyéválás útján a feltételekhez kötött követés mintája. Az a belső részünk, amely akkor fordul el, amikor Isten nem felel meg az elképzeléseinknek. Júdás felhangosítja az ego hangját, amely eredményt és igazolást vár az isteni kapcsolattól, és amikor ezek nem teljesülnek, akkor válik árulóvá.

👉 Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. (Márk 14:10)

Sátán

Az átistenülés útján a Sátán az elkülönült ego tudata az emberben. Ő az, aki a hiányzérzet, az istenkísértés, a hatalom csábítása mellett félelmet és versengést suttog. A kísértés mindig az egység megszakítására irányul olyanokkal, minthogy légy külön, védd magad, bizonyíts. Amikor az ember Jézus Krisztus útján haladva átlát ezen, a Sátán ereje megszűnik, ezért az eggyéválás valójában átlépés rajta.

👉 Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. (Lukács 22:31)

Vízen járás

A vízen járás az eggyéválás útján az elkülönült én törvényeinek meghaladását jelenti. A víz a bizonytalanság és a félelem tere, amelyben az ego elsüllyedne. Amikor az ember az isteni valóságra támaszkodik, a víz ugyan megmarad, de elveszíti elsüllyesztő tulajdonságát. Amikor viszont újra önmagára tekint, a süllyedés újrakezdődik.

👉 Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. (Máté 14:29)

Élő víz forrása

Az élő víz forrása az Istennel való belső kapcsolódás képe, amely belülről fakadó életet ad. Jézus ugyanis olyan forrást ígért, amely az ember bensőjében tör fel. Az eggyéválás során az ember felismeri, hogy az áramlás rajta keresztül akar felszínre jutni. Az élő víz az isteni élet jelenléte az emberben, amely folyamatos megújulást, tisztulást és életet hoz. 

👉 De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. (János 4:14)

Só

A só az átalakító jelenlét szimbóluma. Ahogyan a só nem önmagáért van, hanem átjárja és megízesíti az ételt, úgy az Istennel egyesült ember is csendesen, de hatékonyan hat a világra. A só megőriz a romlástól, ami arra utal, hogy az isteni tudatosság jelenléte fényt és tisztaságot tart fenn. 

👉 Ti vagytok a föld sója. (Máté 5:13)

Kenyér 

A kenyér az isteni élet tápláló jelenlétét jelenti, amely nélkül a lélek éhezik. Jézus mint élet kenyere azt fejezi ki, hogy az isteni valóság mindennapi belső táplálék, és nem egy elvont eszme. Az eggyéválás útján az ember amellett, hogy szemléli Istent, magába is fogadja az isteni életet, ami benne életté válik.

👉 Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! (Máté 26:26)

Bor

A bor az isteni élet átalakult, megerjedt formáját jelképezi, amely túlmutat a puszta fennmaradáson. Az eggyéválás útján a bor az öröm, a túlcsorduló élet és az isteni szeretet mámorának képe. Azt jelzi, hogy az isteni élet szó szerint boldogít és örömmé válik. 

👉 Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort. (János 2:10)

Szőlőtő és szőlővessző

A szőlőtő és szőlővesszők képe az eggyéválás egyik legközvetlenebb kifejezése. Egy életközösségről szól, amely során ugyanaz az élet áramlik a tőből a vesszőkbe, és az ember ezáltal részesedik az isteni életből. Amikor ez az egység megszakad, a termékenység elapad, ez azonban nem büntetés, hanem természetes következmény. Az eggyéválás itt annak elfogadása, hogy nem én élek, hanem az élet él bennem.

👉 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (János 15:4)

Szűz Mária

Szűz Mária az eggyéválás útján a befogadás szimbóluma, teret ad annak, ami túl van rajta. A „történjék velem a te beszéded szerint” annak az állapotnak a kifejezése, amikor az ember lemond az irányításról, és átengedi magát az isteni életnek. Mária ebben a megközelítésben egy belső minta, az a minőség, ahol az isteni megszülethet az emberben. Az eggyéválás mindig egyfajta Mária-teret igényel.

👉 Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! (Lukács 1:38)

Tanító Jézus

A Tanító Jézus az eggyéválás útján a küszöbig vezető hang. Ő az, aki szavakkal, példázatokkal és képekkel megbontja a megszokott gondolkodást, és felébreszti a belső éhséget az igazságra. Tanítása még nem végállomás, hanem egy iránytű, amely arra mutat, amit majd túl kell lépni a tapasztalat szintjén. A Tanító Jézus addig van jelen, amíg az ember még kívül keresi az életet. Amikor az egység megvalósul, a tanítás csenddé válik.

👉 Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. (János 8:28)

Folytatás hamarosan.