Mikor tűnik el a magyar nyelv?

Csak rajtunk múlik! - ez a kérdésre adható legrövidebb válasz. Egyetlen fontos feltétele van annak, hogy akár az idők végezetéig biztosíthassuk nyelvünk és kultúránk jövőjét. De az nagyon fontos. 


"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge." (János evangéliuma) 
 
Jómagam Jézus Krisztus nevének ismétlésével folyamatosan törekszem arra, hogy a Legfelső jelen legyen az életemben. Ez a Név mindent jelent, Istent, Személyt, Erőt. Két szó, mely csupán annyit változott, hogy mi magyarul mondjuk ki, tartalma az évezredek alatt mégis ugyanaz maradt. 

Hitem szerint amíg élő kapcsolat van egy adott nyelvet beszélők és az Isten között, tehát van olyan név vagy szó amivel meg lehet Őt idézni, és Vele eggyé lehet válni, addig az a nyelv biztosan fenn marad. Ha emberi módon gondolkodunk, akkor azt mondhatjuk: ez mindenki érdeke, Istené és emberé is. Ebben az esetben pedig miért szűnne meg? A nyelv fejlődhet, a világgal együtt változhat, de a lényege, logikája, alapja megmarad. 

Az isteni kapcsolat Nagyboldogasszony különböző megnevezéseivel is biztosított, hiszen belső lényege Neki is Krisztus. Elég, ha csak az ikonokra, szobrokra tekintünk, a Gyermeket tartó Madonna önmagában jelképezi a megszületett és fejlődő Istenembert. Így különböző magyar megnevezéseiben rejtettebben ugyan, de szintén jelen van a legmagasztosabb erő. 

És ugyanez a megközelítés ráhúzható a régi magyar kultúrára is, amely tele van felfelé mutató utalásokkal, legyen szó énekről, táncról, motívumról, mintáról, bármiről. Hagyományaink is csak akkor maradhatnak fenn hosszú távon, ha általuk biztosítható az Isten-ember kapcsolat. 

A nyelvi kapcsolatban a minőség a legfontosabb, tehát, hogy általa élő legyen az isteni jelenlét, és ezután következik a mennyiség. Minél többen hívják magyarul Istent, minél több fejben jelenik meg ez a gondolat, kultúránk annál biztosabb alapon nyugszik. Olyan talapzaton, amely a legfontosabb a létezésben. 

Ebből a látószögből tekinthetünk ezután azokra a nyelvekre, kultúrákra, melyekről ma már csak a történelemkönyvek számolnak be, vagy még azok sem. Akkor és ott a kapcsolat megszűnt, aminek ilyen távlatból nézve végzetes következményei lettek. 

Fontos még megjegyezni: amennyiben hazánk fiai vagy lányai a keleti istenneveket, mantrákat ismétlik, úgy annak a kultúrkörnek a nyelvi-isteni kapcsolatát erősítik, nem a magyarét, hiába tartózkodnak közben mégis itt, a Kárpát-medence területén.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János evangéliuma 1.

Az Ég szerelme

Az önátadás jutalma