Elmélet vs. valóság
Egészen meghökkentő vélekedéseket lehet olvasni az interneten a keresztény misztika témakörében, amelyekből egy dolog mindenképpen kiviláglik. A legtöbb szerzője nagytudású ember, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az elméletet nem kíséri személyes tapasztalás. A történelmi háttér megvan, a végcél megvan, csak azt nem tudja meg az érdeklődő, miként lehet mindezt napjainkban elérni. A megközelítést többévszázados távolság jellemzi, amitől a téma még izgalmas lehet ugyan, de nem gyakorlatias. A legfőbb kérdés ugyanis: hogyan válhatunk eggyé szellemben és lélekben Istennel, hogyan lehetünk tényleg Krisztusban. Úgy, hogy azt nemcsak szeretnék elérni, hanem meg is tesszük a legfontosabb lépéseket, és a szándékhoz eszköz is társul.
A legkézenfekvőbb módszer, hogy szinte folyamatosan hívjuk Jézus Krisztust, és magunkban ismételjük a nevét. Ez a fajta gyakorlat mindenképpen változást hoz az ember életébe, de míg mások más fogalmaktól megszállottak lesznek, addig a hívő lelkülete ebben az esetben nemesebbé válik. És ez még csak a kezdet.
De vegyünk néhány példát az alapproblémára. Szándékosan hivatkozás nélkül, mert nem az a cél, hogy vitát generáljak annak szerzőjével. Egy helyen azt olvasni, a keresztény misztikáról annyit tudunk, amennyi a tapasztalati beszámolókból és értekezésekből kiderül. Tagadhatatlan, a legtöbb megélés ezen az úton olyan személyes, és annyira önmagunk megismeréséről szól az isteni logika tükrében, hogy sokszor hiábavaló mással megosztani. Bár én számos emlék felidézésével tettem erre kísérletet, sok másról egyszerűen nem lehet beszélni. A lényeget magunknak kell feldolgoznunk, ami nehezen adható tovább.
Egy másik helyen azt írják, a keresztény misztikus más vallást gyakorló is lehet, így például buddhista vagy hindu, a lényeg a kereszténység elfogadása. Ennek a fejtegetésnek nem sok értelme van. A keresztény misztikus nem hindu és nem is buddhista. Ugyan szimpátiát érezhet a többi vallás vagy irányzat felé, és elfogadhatja azokat, hiszen az évezredes kultúrák hatása érdemes meghajtani a fejünket, a Szent Név számára Jézus Krisztust jelenti, ami kizárólagosan megjelöli az utat. De már csak praktikus okok miatt sem tehetjük meg, hogy egy kicsit igy közeledünk Istenhez, egy kicsit úgy, amit a valódi misztikus törekvő magától is tud. Utunkat félreérthetetlenül kijelöli, ha a Szent Névtől megjelenik bennünk egy belső vonzódás.
Egy harmadik szerző úgy fogalmaz, a misztika együtt jár az aszkézissel, és csak így lehet eljutni a misztikus állapothoz. Ez véleményem szerint olyannyira torzító megközelítés, hogy ez alapján személy szerint biztosan nem választanám. Ugyan beszélhetünk egyfajta lelki szegénységről és lemondásról, de ideális esetben ezek sokkal inkább olyan következmények, amelyek maguktól megjelennek az életünkben. Mindent meg kell előznie ugyanis, hogy hívjuk magunkban Jézus Krisztut, és a válaszul érkező Szentlélek majd elvégzi bennünk a munkát. Közhelynek számít, de igaz, a hajunknál fogva sosem tudjuk magunkat kihúzni a sárból, és a jellem nemesítését is rá kell bíznunk arra, aki sokkal-sokkal erősebb nálunk. Csak hívni kell, mégpedig folyamatosan, egy életen át. Majd az olyan kiveszőben lévő tulajdonságok, mint a mértékletesség, a szerénység, a bölcsesség, a lelki tisztaság, a becsületesség, a segítőkészség, a jót tenni akarás megjelenik az életünkben, ha akarjuk, ha nem. Mert ez Jézus Krisztussal együtt jár, de nem a mi akaratunkból, hanem az Övéből.
Azokban a régi, letűnt időkben amikor az emberek a mainál jobban kötődtek hozzá és valóságos viszonyítási pontnak számított, jellemzőbbek voltak a fent említett tulajdonságok. A mintegy kétezer éves utalás a világon lassacskán eluralkodó gonoszságra pont arra vonatkozik, hogy a modern idők emberének elromlik a lelki iránytűje, és azt mindenféle mással próbálja meg pótolni, mindhiába.
Ahhoz viszont, hogy személyes életünkben közelítsünk Istenhez, illetve az ezzel járó eszményi állapothoz, el kell kezdenünk a munkát, és nem elég csak elméletben megismerni az olyan fogalmakat, mint keresztény misztika, azt át is kell élni, mert nagyon is lehetséges, itt és most.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése