A mi valóságunk több mint Harry Potteré

Olyan korban élünk, amelyben mindenki élményeket hajszol. Ennek a gondolatmenetnek az a célja, hogy felvillantsa, a HP-sorozat szórakoztató, izgalmas és varázslatos ugyan, de a megélhető valóság ennél több, optimistább és a csattanója végtelenszer ütősebb.

Az elmúlt években többször láttam már a híres sorozat epizódjait, és kívülről fújom a jeleneteit, ami apaként nem olyan meglepő. Le kell szögezni, a HP világa tényleg varázslatos, de több területen is elmarad a mi valóságunktól, amit szubjektíven öt rövid pontba szedtem. 

1. Muglik és varázslók világa

Van egy embertípus, amelyiket egyáltalán nem érdekli a láthatón túli világ, őket a regényfolyamban mugliknak hívják. Megfelelőjüket a mi valóságunkban is megtaláljuk, sokan vannak. 

A varázslók, vagy ahogy időnként nevezik őket, az aranyvérűek alakítják főként a sztorit. Nem homogén társadalom, vannak jók és rosszak. 

Valóságunkban azokat, akiket varázslónak hívhatunk, nem lehet a jó oldalra sorolni. Mivel figyelemüket alapjában véve nem a Névre, illetve Istenre fókuszálják, képességeik használatával nagyon csúszós talajon mozognak, és csak idő kérdése, hogy szándékaik irányt tévesszenek. Döntően önös szándék vezérli őket, ha jót is akarnak, kárt tesznek másnak és maguknak is. Ne legyenek kétségeink, ez előbb utóbb bekövetkezik. 

Itt és most a vallásokat követőkkel kapcsolatban legyen annyi elég, hogy akiknek istenképe a szereteten alapul, jó célt követnek. A sorozatban nekik nem jutott szerep. 

2. Varázspálca

Kiemelt jelentősége van ennek az eszköznek, amivel szinte minden elérhető: gyógyítanak, pusztítanak, harcolnak vele stb, stb. 

A valóságban az olyan törekvőknek, akik közé magamat is sorolom, alapvetően semmi szükségük ilyen eszközökre. A mentális elköteleződés és a gyakorlás a szükséges minimum, amihez persze a vallások rituális gyakorlatai sokat tehetnek még hozzá. És ahogy a tudás mélyül, a láthatón túli szabályok felfedik magukat. 

3. Különös lények

Manók, sárkányok, trollok, szellemek mellett még hosszú az embertől eltérő HP-szereplők sora. A valóságban alapból nem látunk/hallunk/érzünk többet a fizikai világnál, ez a kiindulópont, ahonnan nézve tényleg színesebbnek tűnhet a film univerzuma. 

Itt azonban meg kell jegyezni, hogy egyesek számára érzékelhető Jézus Krisztus jelenléte. Csodák, látomások, üzenetek ezrei-százezrei tanúskodnak erről, bár az ilyen eseteket napjaink zűrzavarában egy jó adag fenntartással érdemes vizsgálni. Én magam elsősorban a szívtájékon erősödő zsibongó érzéssel azonosítom. És ha Ő létezik - ami felől ne legyenek kétségeink -, akkor léteznek más erők és lények is, az ellenpólusról, a legfőbb gonoszról nem is beszélve. A biblia is rendszeresen szól angyalokról, de a kapernaumi százados esete is érzékelteti a láthatatlan hierarchia működését. A férfi azt üzente Jézusnak, nem kéri, hogy menjen el hozzá, elég, ha kimondja, és a szolgája meggyógyul. Kérte ezt abban a tudatban, hogy neki is vannak alárendeltjei, akiket ha utasít valamire, megteszik. A katona rabszolgája ekkor meggyógyult. 

4. Küzdelem

A konfliktus és a küzdelem a sorozat állandó része, a regények, filmek pont ettől működnek. A harc állandó pusztítással jár együtt, épületeket, tárgyakat, embereket és más lényeket pusztítanak el, a legtöbbször hihetetlenül látványosan, csak a sztori kedvéért. 

Egy gyakorló számára a valóság szintén küzdelmes, a harc színtere azonban az elme, a csata azonban így is átélhető, és emellett sokkal tanulságosabb is, mint a hollywoodi változat. (Itt például egy elég kellemetlen élményről lehet olvasni.) Az ember hosszútávon megtapasztalja, nincs felesleges rombolás, mindennek oka és célja van, a leépülést és a megszűnést pedig minden esetben az átalakulás és egy új követi. 

5. Áldozat 

A sorozat egyik legfontosabb mondanivalója. A főhőst csecsemő korában édesanyja szerető áldozata teszi különlegessé, ami felhívja magára a gonosz figyelmét, miközben különös képességeket és védettséget is szerez ezáltal. Ez a sorozat szinte egyetlen motívuma, ami komolyan becsülendő próbálkozás, az anyai áldozat története felemelő a néző számára. 

Valóságunkban ennél teljesebb a kép, ugyanis senki számára nem kell ecsetelni Jézus Krisztus áldozatát, azzal minden keresztény hívő tisztában van. 

Az áldozathozatal hatalmas erőket mozgat meg, aminek működése szemmel ugyan nem látható, hatása azonban az érzékeny szemlélő által jól beazonosítható. Olyan világot élünk, melyben sok ember gondolatai közé csak a végtelenül leegyszerűsitett üzenetek és jelenségek képesek beférkőzni, igy csak a szenvedést, a halált látják, a mögöttes tartalomra, a láthatatlanul ható folyamatok észlelésére már nincs képességük, azt nem tudják befogadni. Pedig az áldozatnak pont ez a lényege. 

5. A legnagyobb hiba

A filmben a gonosz mozgatja szálakat, a felnőtté cseperedő főhős sokszor csak követi az eseményeket. Mi, nézők pedig izgulunk, rettegünk, szomorkodunk, tele vagyunk kétségekkel. És ezek az érzések a részünkké válnak. A végén persze megkönnyebbülünk, hiszen a gonosz megsemmisül. 

A film legnagyobb buktatója szerintem itt van, a főhős, társai és egy idő után mindenki figyelme a negativ szereplő, Voldemort felé fordul, lelki és szellemi beállítottságuknak megfelelően próbálják kivédeni vagy szolgálni a gonosz erejét. Ahogy egyre nagyobb teret nyer a történetben, úgy lesz az egyre komorabb és keserűbb. 

Korábban írtam arról, hogy csupán közhelyes féligazság a mondás: Ami nem öl meg, az megerősít. Ha fókuszunkat ugyanis nem a legfőbb jóra irányítjuk, a történések csak gyötrelmes akadályok lesznek, melyek morzsolják életerőnket, míg a helyes koncentráció acélosabbá teszi jellemünket. 

Ha a sorozatban leszögezték volna, a jóság legfőbb forrása Isten, máris sokat mozdítanak az egyensúlyon. De tudom, közben elveszítenek sok száz millió nézőt. Ha még merészebbek, és Jézus Krisztus lett volna az út és az igazság a filmben, további százmilliók maradtak volna távol. És ugye ez egy médiavállalkozás terméke, szóval ne legyenek illúzióink. Így a sztoriban ugyan van egy átmeneti katarzis, de az összességében csak lehúz, és függővé tesz. 

Az előbb leírtak kizárólag a Harry Potter-sorozatra vonatkoznak, a Legendás állatok-folytatással nem foglalkozom, azt egyértelműen károsnak tartom, mert durván sötét, tele olyan mágikus utalásokkal és karakterekkel, amiktől, illetve akiktől jobb, ha távol tartjuk magunkat.