Ami nem öl meg

A vonásai keményebbek lettek az utóbbi időben, és a tekintete is fakóbb. A régi megszokott élénksége már csak emlék, megváltozott, fáradtabb lett. Mi az oka? Személyes tragédia, anyagi gondok, munkahelyi problémák, családi konfliktusok, makacs betegség, bármi lehet. Teljesen mindegy, tisztán látom rajta, hogy baj van. 
Ami nem öl meg, az megerősít. Milliószor halljuk és mondjuk ezt a közhelyes mondatot, és meg is nyugtatjuk magunkat, de mint oly sok minden, ez így sajnos csak féligazság. Mert minden a fókusztól függ, attól, hogy mire figyelünk a megpróbáltatások idején. Ha a teherre, az előttünk álló akadályra, akkor a nehézségek marni kezdik lelkünket. Azonban ha figyelmünket csak időlegesen foglalják le a feladatok, és gondolatainkat leginkább a legfelsőbb tölti ki, nyertünk.

Jómagamat nyugodt, derűs embernek tartom. Csak ritkán fordul elő, hogy elragadnak az indulatok, ami elsősorban annak a mindennapos munkának köszönhető, hogy naponta - összességében több órán át - ismétlem magamban a Nevet: Jézus Krisztusét, vagy az Istenszülő Nagyboldogasszonyét. A Név kitölti az elmét, a lelket kitisztítja, a cselekedeteket pedig tudatosan tartja. Az akadályok jönnek, majd mennek, de a szilárd pont legbelül marad. 

Ha az élet olyan fatális akadályt gördít elém, ami megöl, tudom, szellemem jó helyen van. Amennyiben viszont csak megpróbál, úgy figyelmem még koncentráltabb és szilárdabb lesz. Csakis a Névvel telítve válhat igazzá a mondás: Ami nem öl meg, az megerősít. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az Ég szerelme

Kép
Felébredtem éjszaka. Még fekszem, de már Őt hívom magamban. Majd eszembe jut, a legnemesebb művészeti alkotások mind Őrá emlékeztetnek, és a legjobb festmények, szobrok, zenék, regények ereje abban rejlik, hogy a színek, formák, dallamok és mondatok katarzist okoznak valahol legbelül. De ezek csak lenyomatok, és most mindet óvatosan félretolom, mert nincs szükségem rájuk, a katarzis forrása bennem él. Ekkor egy könnycseppet érzek meg a szemem sarkában. Felébredtem éjszaka , és ismét a nevén hívom, csak most egy kicsit másként. Nem magam találtam ki, Ő ajánlotta, hogyan tegyem. Ehhez nem kellett szólnia hozzám, egyszer valamikor útmutatót kértem Tőle, és a gondolat idővel megjelent a fejemben. Így szokta. Leírhatnám, mi az, mert nem titok, most azonban ezt még nem teszem. Majd egyszer. Felébredtem éjszaka. Olyan érzés fog el, mintha a lelkem zsongító illatú, tüskék nélküli, dús rózsaföldön járna, miközben a talpam minden lépésnél bársonyos talajhoz ér. Érzem, hogy a széleke
További információk

Kezdők szerencséje

Kép
Mindenki tapasztalta már a címben leírtakat, amikor váratlan sikert érünk el egy olyan területen, amelyen még újak vagyunk és soha nem próbáltuk ki magunkat. Jön a wow, a tyűha, meg az ez igen. A szerencse kegyeltjei vagyunk egy kis időre, majd miután levonjuk a következtetést, elkezdünk tartósan komolyabb energiát belevinni a dologba. Mert az események meggyőztek arról, hogy nekünk ez működik. A további eredmények azonban már kevésbé látványosak, az erőfeszítés mértéke viszont marad, vagy talán még fokozódik is. A jelenséget összességében nevezhetjük akár a szűz kéz szerencséjének is, de ebben az esetben is sokkal többről van szó mint véletlenszerűségről, a teremtett világ működésének olyan szabálya ez, amely még Jézus tanításai közé is bekerült. A tékozló fiú hazatéréséről van szó, amelyet az Isten felé fordulás példázataként szoktak értelmezni. Ahol az apa a Teremtő, a fiú pedig tulajdonképpen bárki lehet közülünk. Eszerint a legnemesebb emberi döntés meghozatala az égbe
További információk

Ezoterikus csapda

Kép
Az ismert celeb szívesen beszél ezoterikus, spirituális világlátásáról. Előző életek, karma, kozmikus tudat, tapasztalás, meditáció, minden szóba kerül, ami visszaverődik a keleti kultúra hagyományából. Hangsúlyozza, mindenért, a minket érő örömökért és tagédiákért egyaránt a tudatunk a felelős, mert egy célja van, tapasztalni akar. Mi teremtjük saját sorsunkat, és a változtatás lehetősége is bennünk van. A kép a beszélgetés végére összeáll, a kommentek elismerőek, életszemlélete több ezer emberével egyezik. Azt is mondja, hogy még ő sem ért az út végére, vannak küzdelmei bőven. Bár a beszélgetés a spirituális gondolkodásmód nemesebb oldalát mutatja meg, a vége mégis hiányérzetet hagy maga után. Az interjúban nem esett szó ugyanis arról, mi lehet az emberi élet legmagasztosabb célja, amelynek szemszögéből minden sokkal egyértelműbbé válik: az Istenhez való önként vállalt visszatérésről van szó. Arról, hogy a hozzá elvezető utat akarni kell.  Minden más csak az önmegváltás
További információk