Támadás

Ezt a történetet évtizedekkel ezelőtt éltem át, de emléke mélyen bevésődött a lelkembe. 

Egy este, amikor lefeküdtem, mint mindig, gondolatok kavarogtak a fejemben, de már éreztem az álom kellemesen zsibbasztó közeledtét. A ház és az utca is elcsendesedett, minden nyugodt volt.


Hirtelen egy érzés kerített hatalmába: nem vagyok egyedül! Egy jelenlétet éreztem a közelemben, ami szinte azonnal támadásba lendült, és erőszakosan próbált meg beférkőzni az elmémbe. Valójában már bent is volt. Bántóan feszíteni kezdett, határozottan éreztem, uralmat akar felettem. Közben soha azelőtt nem tapasztalt hangot hallottam, mintha egy beszédet mesterségesen lassítottak volna le, az egész hátborzongatóan mély és érthetetlen volt. 

Ebben az időben Jézus Krisztus nevét ismételgettem, és most is önkéntelenül hívni kezdtem.

GGRRRROOOÁÁÁMMM… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… VVÁÁOOOÁÁÁFFF… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus… RROOUUUÁÁÁVV… Jézus Krisztus, Jézus Krisztus…

Görcsbe rándultam, nemcsak az izmaim, az agyam is. Csatának éreztem ezeket a pillanatokat, a rám telepedő hörgő hang és az akaratom harca volt. Nem tudom, valójában akart-e bármit is közölni, nem érdekelt, kellemetlen, keserű érzés volt. Úgy éreztem, ha nem tudom kitölteni a gondolataimat Jézus Krisztus nevével, elvesztem. Szerencsére mindez nem tartott sokáig, a betolakodó visszavonult.

Ilyen küzdelmes élményem négyszer-ötször lehetett, nem szívesen gondolok rájuk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

János evangéliuma 1.

Az Ég szerelme

Az önátadás jutalma