Az első lépés

"Nem hiszek benne!" Ezt az ismerősöm mondta, mikor egy már kialakult rendkívül feszült élethelyzet megoldásairól beszélgettünk, és szóba hoztam, hogy érdemes lenne "fentről" is kérni a segítséget. A részletek taglalása nélkül ennyiből is nyilvánvalóvá válik a hétköznapi ember dilemmája Istennel kapcsolatban. Vajon kinek kellene először nyitnia a másik felé: Istennek, hogy aztán egy csoda után elhiggyük létezését, vagy elsőként nekünk kell térdre ereszkedve a figyelmünket felé fordítanunk? 

A helyzet tisztázásához érdemes leszögezni a nyilvánvalót: Isten nem evilági, örök, abszolút, tökéletes, mindentudó és mindenható. Létrehozta és fenntartja a világmindenséget a legnagyobbtól a legkisebbig. Megalkotta az embert, akit önálló tudattal és szabad akarattal ruházott fel, hogy azt kezdjen magával és a rábízott világgal, amit akar. És mostanra már csak pont ennyi maradt meg. Élünk, illetve visszaélünk lehetőségeinkkel, és ahogy természeti környezetünket, úgy sokszor embertársainkat is kihasználjuk. Olyan időket élünk, hogy mire felnövünk, többnyire csak abban hiszünk, amit látunk, megfogunk, érzékeinkkel megtapasztalunk, illetve logikai úton megismerünk. Ez lett a természetes, és még a tudomány is így működik. Először megfigyelünk, majd összegzünk, hogy aztán felállítsunk egy újabb törvényt vagy szabályt, ily módon haladunk lépésről lépésre a megismerésben. Ebben a folyamatban Isten másod- vagy harmadlagossá vált, amennyiben egyáltalán jelent még valamit.

Aki azonban megpróbál átnézni a ködön, megfigyelheti, hogy az általunk felépített világ elemei valahogy sosem illeszkednek egymáshoz tökéletesen, az események végső mozgatórugói homályban maradnak, és csak nézünk értetlenül, mi is történik körülöttünk. Hiába a roppant sok ismeret, ha belenyúlunk a rendszerbe, új helyen új problémák jelentkeznek. 

Számos esetben pedig befolyásolni nem, csak elfogadni tudjuk a jelenségeket. Egy példa: attól, hogy ismerjük a gravitáció lényegét, az még semmilyen szinten nem változik meg, és mi sem tudunk rajta módosítani. Az ilyen jelenségeknek teljesen mindegy, mi hogyan állunk hozzájuk, hiszünk-e bennük, tudunk-e róluk egyáltalán, vannak és kész. Közömbösek hozzánk, és a játékszerei vagyunk, egészen addig, míg Isten be nem lép az egyenletbe.

A szellemi út ugyanis egészen másként működik, ám ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, melynél egy ateista nem merészkedik tovább, képességei határához ért, számára itt véget is ér a megismerés lehetősége. Azonban az út a titkok titka felé még csak most kezdődik. 

Az egyik legfontosabb tétel a szabad akarat, mely létezésünk alaptörvénye. Az Isten által teremtett világban minden, de minden úgy történik, hogy az az ember figyelmét a Legfelső felé fordítsa, és ezt a döntést önként hozza meg. A szerencsés események és a tragédiák, a jólét és a szegénység, az egészség és a betegség, a "jó" és a "rossz" mind-mind olyan személyre szabott keveréket alkot életünkben, melynek célja, hogy idővel magunktól nézzünk fel az égre. Amikor itt tartunk, vérmérsékletünk és felfogásunk függvényében hinni kezdünk, csendesen beszivárog lelkünkbe a vágy a spirituális, az isteni iránt.

Isten csodája és szeretete innentől már közvetlenül is megmutatkozik, ugyanis az útra már kétezer évvel ezelőtt biztos kapaszkodót kaptunk. Egy lámpást, melynek fénye egy idő után bennünk is világítani kezd. De ehhez előbb vágyódni kell, hinni, majd tenni érte. Aztán egy kis idő után észrevehetjük, hogy valahonnan segítség érkezik a mindennapok küzdelmeihez. És ezt a támogatást egyre határozottabban fogjuk érezni, egyre erősebb lesz, majd már abban is biztosak leszünk, hogy a világ elemei mégiscsak pontosan illeszkednek egymáshoz, előbukkannak az események végső mozgatórugói, és mindennemű értetlenség oszladozni kezd bennünk. Ismereteink gyarapodnak, és rájövünk, jó helyen és biztos kezekben vagyunk.

Ezt azonban meg kell előznie az első lépésnek, melyet mindenképpen nekünk kell megtennünk, mégpedig a saját akaratunkból. 

👉Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy AKI HISZ ŐBENNE, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.