Vízen járás a mindennapokban

Hiszem, ha látom. Ez a szólás életünk mottója is lehetne, mert minden benne van, ami jellemző világunkra. Ez a siker, a teljesítmény mércéje, mert ha van valami, amit kézbe vehetek, megszámolhatok, használhatok, vagy egyszerűen csak a nevemen van és a tulajdonom, akkor minden rendben. Bizonyos mértékig ez tényleg rendben is van. A legdöbbenetesebb felismerés azonban akkor ér, ha kilépünk ebből a dobozból, és előbb megértjük, majd meg is éljük: a világ sokkal többrétegűbb, mint azt tudatunk sugallja. Ennek egyik szép példája a vízen járás története, a misztikus tapasztalat, amikor rájössz, a "semmi" képes megtartani. 

Mindenekelőtt érdemes ismét felidézni az egyik legfontosabb törvényt, mely nélkül sokkal nehezebb lenne megérteni a mindenség logikáját. 

👉Ne aggódjatok életetekért (...) Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.

Minden ember számára elérhető az a megértés és tapasztalat, mely ezzel a törekvéssel jár. Annak a mindent átható hatalomnak a megismerése, mely létrehozta a világmindenséget, egyensúlyban tartja a földi életet, és ereje a legapróbb részletekre is hatással van. Mely ismeret egy kerek egész, mégis mi, emberek napjainkra tudományágakra szabdaltuk szét, mert így nem kell magunkat is átalakítani ahhoz, hogy alkalmassá váljunk a szellemi befogadására. Ez a mindenható intelligencia képes egyensúlyban tartani az emberi életet is, miközben mentális hatalommal és a mostaninál sokkal kifinomultabb felfogóképességgel ruház fel. A vizen járás története éppen ezért túlmutat a mindennapok küzdelmein. 

👉 A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! 

A víznek számos jelentése van a Bibliában, és ezt a történetet is többféleképpen lehetne magyarázni. Ezúttal talán a legidevalóbb a szimplán fizikai megközelítése, hogy miközben ez egy összenyomhatatlan közeg, mégsem foghatjuk meg, és rálépni sincs értelme, mert a talpunkon állva nem tart meg. Saját szabályai vannak. 

A hétköznapjainkat körbevevő sorsfolyam is ilyen. Ha tudunk úszni átvitt értemben is, és vannak olyan előnyös képességeink, melyek segítségével a felszínen maradunk, kényelmesen élhetünk. Ezek híján sokat szenvedhetünk, és egy tomboló vihar aztán végképp mindent veszélybe sodorhat, még az életünket is. 

Ha azonban figyelmünket a helyes irányban tartjuk, olyan helyről kapunk segítséget, melynek gyönyörű példája a történet folytatása. 

👉Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy! 

A korábbiakban volt már szó arról, hogy az Ő jelenléte mintegy "ráadásként" az élet minden területére automatikusan jótékony hatással van, egyebek mellett képes stabil egzisztenciát nyújtani, befolyásolja az egészséget, és tulajdonképpen arra is elég lenne, hogy gyökeresen átalakítsa a világunkat. 

Most illusztrációként következzen egy kissé leegyszerűsített személyes történet, mely munkahelyi konfliktusok sorozatáról szól. Az eset jó néhány évvel ezelőtti. Akkoriban jól kereső alkalmazottként dolgoztam egy cégnél immár több mint két évtizede. A leépítésről nem voltak előzetes pletykák, néhány nappal korábban értesítettek többünket, hogy elbeszélgetésre várnak. Aznap egymás után jöttek a sokkoló hírek, kevés kivétellel a legtöbbünket azonnali hatállyal elbocsátották. Én is közéjük tartoztam, és hogy biztosan elfogadjuk a közös megegyezést, vaskos végkielégítést ajánlottak fel. Belementem, és kb. egy hónap múlva át is utaltál a pénzt. Tehát lényegében kirúgtak, ugyanakkor szép summával távozhattam. 

A napok kényelmes munkakereséssel teltek, majd egyszer váratlanul megcsörrent a telefonom. Egykori főnököm volt, aki a kötelező udvariasság után elmondta, hirtelen nem maradt elég emberük, és visszahívna. Újabb egy hónap telt el, és ismét a régi székben ülve ugyanazt csináltam, mint azelőtt, viszont a bonyolult cégháló miatt egy másik cég alkalmazásában, tehát minden teljesen legálisan történt. Ez azonban még csak az első felvonás volt, ugyanis szűk három hónap után váratlanul ismét behívtak. Elnézést kértek, mondván, úgy gondolták, tudnak foglalkoztatni, de mégsem tehetik meg. Meghökkentett a dolog, ugyanakkor ígéretet kaptam némi közbenjárásra. Két nappal később pedig már mail is érkezett arról, hogy máshol ugyan, de biztosan lesz helyem. És tényleg lett. Egzisztenciálisan nem gyötört meg ez az időszak, és lelkileg sem őrölt fel. 

Ez az én személyes vízen járásom története, melynek eleje és vége között mintegy fél év telt el. Magamban végig hívtam a Nevet, és az anyagi világ nem tehetett mást, mint követte az univerzális törvényeket, a belső hatásoknak meg kellett jelenniük a külvilágban is. Persze lehet azt mondani, hogy ez egy teljesen hétköznapi sztori, ami kívülről valóban annak is látszik. Belülről azonban az összkép mégis mást mutatott. Korábban sosem találtak meg könnyen a segítő kezek, ezúttal azonban az istenképem nevéből áradó jótékony sugárzás hatott az anyagi világra. Az élet minden fordulat után nyújtott egy szalmaszálat, amibe bele lehetett kapaszkodni, felcsillantott egy aprócska fényt a távolban, mely bizalommal tölthetett el.

A Szent Név és benne a Legfelső szellemi jelenléte végig a "víz felszínén" tartott, és hatása azóta is tart. Hozzá csak én lehetek hűtlen, az Ő szeretete végtelen.