Az élet korszakai

Csak ne öregedj meg! - hangzott el egy beszélgetés során, mikor szóba kerültek a mindennapi létezést megnehezítő időskori betegségek. Kedves ismerősöm hangját a lemondás és a szomorúság keveréke színezte át. Ugyan mit lehet erre reagálni? Egy ilyen pillanatban azonban felmerül a kérdés, hogyha Isten igazságos és szerető, miért válik olyan nehézzé és nemegyszer méltánytalanná az öregkor? De tulajdonképpen, mi lehet az egyes életkorszakok feladata? A következő rövid gondolatmenet kizárólag misztikus megközelítésben vizsgálja mindezt.

Arról már volt szó, hogy a körülöttünk kialakult világban minden történés arra ösztönzi az embert, hogy az a saját akaratából Isten felé fordítsa a figyelmét. Ha így tekintünk az életünkre, az összes mozaikdarab egyből a helyére kerül, így van ez az életszakaszokkal is.

Gyermekkor

A születéstől a felnőtté válásig, tehát nagyjából 18 éves korig terjedő időszak legfontosabb célja a szabad akarat kialakulása. Aki nevelt gyermeket, tudja hogy ennek jelei már egészen kis korban megjelennek. A szülő biztonságot nyújtó közelsége mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a személyes akarat érvényesítésének gyakorlása. Majd ahogy a gyerekből tinédzser lesz, úgy válik egyre markánsabbá a leválás folyamata is, de ilyenkor még mindig csak korlátozottan felelős a saját tetteiért. A felnőtté válás pillanatától kezdve lesz teljes mértékben döntésképes, illetve számonkérhető. Ez nemcsak nevelési vagy jogi szempontból van így, hanem misztikus megközelítésben is. Egy gyerek még nem lehet száz százalékban felelős azért, hogy milyen kép alakul ki benne Istenről, a nevelés azonban sokat számít, és megkönnyítheti a folyamatot.

A gyerek-szülő kapcsolatnak létezik egy másik misztikus mintázata is. Az egész korszakot átíveli a függés, mellyel mindkét fél ugyanúgy tisztában van. Egyiknek ez létszükséglet, a másiknak jólesően ösztönös viselkedés. Ideális esetben az anya, illetve az apa a gyerek minden valós igényének próbál eleget tenni, úgy hogy az egyben felkészítse a nagybetűs életre is. Nevelnek is közben, ami hosszútávon a kiskorú érdekeit szolgálja. Ez kódolva van az emberi természetben. Nem is lehetne másként, ugyanis ennek a mintának felnőtt korban tovább kellene élnie, csak már a döntésképes, szabadakaratú ember és Isten viszonyában. Emlékeznünk kellene égi szülőnkre, aki ha kell figyelmeztet, ha kell jutalmaz, de mindenképpen örül, amikor a tékozló fiú hazatér. 

Az élet nagyjából első 18 éve áldott időszak, és valószínűleg a gyermek-szülő kapcsolat égi jelentésére is emlékeztetett Jézus figyelmeztetése.

👉Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

Felnőttkor

Ez már a munka ideje anyagi és szellemi téren egyaránt. Ahogy beköszönnek a felnőtt hétköznapok egzisztenciális, párkapcsolati, családalapítási törekvései, úgy nyílik meg a szellemi út felfelé is. Sorsunk, beállítódásunk, akaratunk, de még emlékeink is befolyásolhatják ezt a pályát, a cél egyértelmű, az út pedig adott. 

👉Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.

Időskor

Testünk már túl van a fénykorán, gyengülni kezdünk a fizikai és az elmebeli képességek terén egyaránt. A szervezet nem úgy működik mint korábban, makacs betegségek jelennek meg, és a mozgás lassulni kezd, sokszor fájdalmassá válik. Ez a korszak emberi része.

Ugyanakkor viszont, ha eddigre jól megoldottuk életünk házi feladatát, az élő kapcsolat Istennel szellemben, lélekben és fizikailag egyaránt átalakított. A kor előrehaladtával, ahogy minden anyagi burok gyengülni kezd, úgy ragyoghat át rajtunk az isteni valóság. 

👉 Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

Példa lehet erre Pió atya, akivel kapcsolatban intenzív virágillatról számoltak be a körülötte lévők. Ez a megnyilvánulás persze rendkívül ritka, de jól mutatja, hogy miközben a "porból lesz, porrá válik" természeti törvénye megkerülhetetlen, addig az örök fény és isteni szeretet az idősebb korosztály által megjeleníthetővé válhatna a világunkban. Ez lehetne az a példamutatás, melyet a fiatalabb nemzedék tagjai áhítattal csodálnának, és az ezzel járó élettapasztalatok megkerülhetetlenek lennének számukra. 

Ez egyes kultúrákban sokáig élő hagyomány volt. Keleten az idős felmenők iránti tisztelet, vagy az amerikai kontinensen élő indiánoknál a vének döntő szava meghatározó volt, talán még ma is az valamennyire. Itt, Európában is igazi példaképpé válhatna bárki, aki élete során beteljesíti égi küldetését. A test hanyatlása tehát eszköz is lehet arra, hogy az Istennel eggyé váló ember a föld sójaként valódi ízt és útmutatást adjon a körülötte lévők létezésének is.

👉 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.