Van mennyország

Azt szokták mondani, amikor végleg eltávozunk, semmit nem viszünk magunkkal, csupán azt, amilyen emberré váltunk. Aztán hogy mi történik ezután, nem tudjuk biztosan. Rengeteg halálélmény után született beszámolót lehet olvasni, és a vallások is - van hogy egymásnak ellentmondóan - írnak a túlvilágról, mégis rejtélyes az egész, és személyesen csak akkor derül ki, mi történik, amikor odaérünk. Ám onnan már ritkán vezet visszaút. 

Isteni eredetű szellemünk örök, sosem pusztul el, de ha élő test híján megszűnik bennünk a mindennapi élethez való kötődés, cél nélkül maradnak az addig személyes érzelmek, késztetések, vágyak. Akinek mindennapjait az elégedettség töltötte be, azt viszi magával valamilyen formában, akinek mindennél fontosabb volt a pénz, azt a birtoklás vágya tartja fogva, míg a hatalom gyakorlása valamiféle hamis mindenhatóság-érzést hagy maga után. Ebből a szemszögből nézve végtelenül nagy hibát követ el, aki önként dobja el magától az életet, mert utána nem marad más hátra csupán a felgyülemlett elkeseredés pusztító érzete. Ami elől menekül, az lesz a társa sokáig, nagyon sokáig. A szó minden értelemében pokoli érzés lehet.

És most ismét személyes élménnyel kell folytatnom, melyről nehéz elfogultság nélkül szólni. A mellkasban jelentkező édes, sóvárgó érzés megnyugtat, kiegyensúlyozó hatású. Azt a tudatot kölcsönzi, hogy legyen bármekkora vihar a külvilágban, mégis minden a legnagyobb rendben van, nem befolyásolja semmilyen földi esemény, Jézus Krisztus nevére jelenik meg, és általa marad továbbra is. A fenti logikát követve, ha majd egyszer lejár a földi életre szánt idő, nem marad semmi más, csak ez a csodás érzés. Ha arra gondolok, mit tapasztalhat az ember a mennyországban, illetve milyen az elragadtatás, hogy csak keresztény fogalmakat használjunk, akkor az ilyen lehet. Pontosabban még ennél is sokkal intenzívebb, mert már nem gátolja semmiféle testi érzés, nem vonja el a figyelmet semmilyen evilági hatás. Van benne rengeteg szeretet, éteri vonzódás, amiből még több, még jobb lenne. Tisztán és intenzíven. Bár a mostani csupán csak ízelítő, már ennek tudatában is biztosan kijelenthető, hogy van menny, van paradicsom, ahol nagyon jó lenni, és ahol már tényleg semmi nem zavarja meg az égi szeretetet. Hogy a hely milyen formát ölt, már szinte mindegy is. 

Egy nagyon fontos dologra viszont figyelmeztetni szeretnélek téged, ki olvasod ezeket a sorokat. Bármely módon is haladj Jézus Krisztus útján, ne ess a hasonlítgatás hibájába, ne legyél elégedetlen, ha ilyen konkrét és határozott érzés nem jelentkezik. Sokfélék vagyunk, sokféle érzékenységgel. Hozzám például nem szólnak éteri szavak, és nem látok csodálatos jelenéseket sem, csak ez a kétségtelenül égi eredetű hatás mutatkozik. Fontos tudni, Isten felé közeledve nincs kárbaveszett igyekezet, mégha a válasz nem is töri át közvetlenül a személyiség falát, biztosan vannak apró, de határozott jelek. A többi viszont ott lesz a felszín alatt, és ha majd egyszer eljön az ideje, a menny boldogsága teljes gyönyörűségében mutatja meg magát. 

👉 Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.