Szerelem a magasból

A mellkasban lobogó éteri érzés fogva tart, befolyásolja a gondolatokat és a viselkedést minden egyes nap. A hétköznapi teendők meghatározóak, de amint tudom, gondolataimat újra és újra a Névre, Jézus Krisztusra fókuszálom, ezzel táplálom a belső izzást, amit én istenszeretetnek hívok, de az istenszerelem talán még jobban fedi a valóságot. 

👉"És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm."  👉"Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok."  Isten mindössze egyetlenegy tulajdonsággal jellemzi Jézust a biblia tanúsága szerint: többször is szerelmes fiának nevezi küldöttjét. Újraértelmezve az említett sorokat, rájöhetünk azok korábbi ismereteken túli tartalmára: bárki által megtapasztalható egy olyan újszerű szerelemérzés, mely valójában kétezer év óta elérhető az ember számára. Mivel egy kereszténynek a Teremtő Istenhez Jézus Krisztuson keresztül vezet az út, biztos lehet abban, hogy ez boldog sóvárgással jár együtt, aki pedig tovább megy, és a szellemi-lelki eggyé válásra törekszik, megtapasztalhatja, milyen az éteri szerelem. És ez nem lehet egyedi, személyfüggő, sokkal inkább univerzális, aki ezen az úton halad, át kell hogy élje.  Így sokkal érthetőbbé válnak ezek a sorok is: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." 📌Ezt a blogot azért kezdtem el írni, hogy akit érdekel, megismerhesse a szellemi-lelki eggyé válás személyes tapasztalatait. Le kell szögeznem, a fent megfogalmazott hatás nem szünteti meg a hétköznapi emberi érzéseket, a hideg szél csíp, a jól elkészített étel zamatos, a szurkolás izgalmas, a vonzódás kellemes, a csalódás pedig fáj. Ugyanakkor a Név hatására megjelenő zsibongás képes mindegyik érzés mellett hatni, így ha rángat is az élet, egy fix pont - nevezhetjük sziklatalapzatnak - folyamatosan jelen van az életünkben. 📌Ugyanakkor arról is szót kell ejteni, hogy ez az éteri érzés nem állandó intenzitású. Vannak időszakok, amikor erősebb, markánsabb - nekem konkrétan a múlt hónap így telt el -, míg máskor visszafogottabb, szárazabb. Most, amikor ezeket a sorokat írom, a korábbinál gyengébb. Ez például összefüggésben lehet életünk alakulásával is. Amikor figyelmünket kifelé kell fordítanunk, és döntéseink, cselekedeteink megkövetelik a fokozott figyelmet, amikor ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és a későbbiekben sokminden múlhat az ekkor megtett lépéseken, visszahúzódik az érzés. Máskor pedig, amikor csak úgy zajlik az élet, elménknek és akaratunknak nem kell megfeszülnie, nem történnek körülöttünk eget rengető dolgok, akkor felerősödhet a belső zsongás, és magunkban élvezhetjük a jótékony érzést.