Mikor hívjuk?

Évezredek alatt az egyházak és a vallási csoportok szükségét érezték annak, hogy kijelöljék az Istenhez vezető ösvényt. Szertartásokat és lelki gyakorlatokat alkottak, melyek kétségtelenül millióknak nyújtottak fogódzkodót, de kritikát is kaptak bőven. Misztikus megközelítésben felmerül: vajon mindezek közül mi a legfontosabb? 

👉 Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak (....) De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. 

A legfontosabb teendőnk elménk fókuszálása, melyet a Név szinte folyamatos hívása, belső ismétlése jelent. Mint ahogy az a blogban több helyen is olvasható: hívjuk, Ő pedig jön és átalakít minket kívül-belül. Ez mindennek a lényege, melyre érdemes lehetőségünk szerint a legtöbb időt szánni. Ez tapasztalataim szerint naponta összességében akár több óra is lehet, ami nem lélektelen mechanikus ismétlést jelent, hanem az isteni törvények tiszteletben tartását. A belső ismétlés ugyanis csak az emberi elmének lehet unalmas, a Mindenható felől közelítve viszont gondolataink megzabolázását és megfelelő irányba állítását jelenti. Csak ez lehet az igazi és egyben a legszelídebb áldozat számára, mely során életünk irányítását minden különösebb megerőltetés nélkül a kezébe adjuk, és időnk egyre nagyobb részét szánjunk neki. 

Jó, ha van olyan időszak, amikor csak ülünk, és magunkban recitálunk. Az időtartam ellenőrzésére a hagyománynak megfelelően gyöngyfüzért is lehet használni, de valójában egy óra is megteszi.

Éber pillanatainkban pedig szinte bármikor bátran ismételhetjük magunkban a Nevet. Egyes vélemények szerint vannak olyan alkalmak, amikor nem ajánlott ez a fajta szemlélődés, mert méltatlan, sőt túlságosan profán. Azonban fontos tudni, Ő mindennél és mindenkinél hatalmasabb. Erősebb rossz szokásainknál és démonjainknál, melyeket jó esetben igyekszünk legyűrni, de saját erőnkből alig-alig sikerül. Az a legjobb, ha teljesen átitatja hétköznapi pillanatainkat, és nemcsak hogy életünk részévé válik, de hatása átveszi az irányítást felette. Tesszük ezt mások számára láthatatlanul, mert ez csak a kettőnk ügye. 

Csupán néhány olyan alkalom adódik, mely tényleg kivételt jelenthet. Ilyenkor istenkísértés lenne elvonnunk figyelmünket teendőinkről, mert azzal veszélybe sodornánk mások és saját magunk testi épségét, vagy éppen az egzisztenciánkat tennénk kockára. 

📌Így például munka közben, amikor tényleg fontos, hogy fejben is jelen legyünk.

📌Autóvezetéskor, ha minden figyelmet igénylő forgalomban haladunk. 

📌Egy másik emberrel való kommunikáció esetén, amikor szintén fontos, hogy fejben is ott legyünk.

Ugyanakkor bőven vannak olyan pillanatok, amikor bár valamennyire elfoglaljuk magunkat, elménknek nyugodtan adhatunk más feladatot. 

📌 Így hívhatjuk a Nevet például otthon, házimunka közben.

📌 Tévézés idején, érdemes elhinni, több előnnyel jár.

📌 Kerti munka közben. 

📌Amikor A-ból B-be megyünk, és ismét minden rutinszerű, nem történik semmi fontos.

📌Kifejezetten jó, ha gondolatainkat és lelkünket ily módon tesszük szabaddá, miközben egy számunkra kellemetlen, esetleg mérgező társaságban vagyunk. 

📌Ha bármi ok miatt elönt az indulat. 

📌Amikor éjszaka felébredünk, és álmatlanul forgolódunk. 

Még hosszasan lehetne sorolni az alkalmakat. A napi 24 óra alatt van bőven arra alkalom, hogy gondolatainkat megpróbáljuk kézben tartani, és a legfontosabb felé fordítani. Tegyük ezt úgy, hogy fejben is igyekezzünk megszabadulni mindenféle görcsös erőlködéstől, és minden a legtermészetesebb módon történjen. Ezután megfigyelhetjük, hogy a válasz is jólesően természetes lesz.