A csodák kezdete

Előttünk a megkerülhetetlen feladat, és bármi is lesz az események kimenetele, azt meg kell élni. Jó esetben hozzá tudunk tenni valamit, talán kedvezőbb irányba terelhetjük a folyamatokat, annyi azonban biztos, túl kell lenni az egészen, nem ússzuk meg. Az idegek megfeszülnek, az adrenalin megugrik, szükség van a figyelemre. Ez az a stresszes pillanat, amikor valamiféle indulat keletkezik az emberben, ami lehet elszántság, akarat, kétségbeesés, sokk. De ez ugyanaz az alkalom, amikor a Legfelső felé tartó emberben megszülethet az a titokzatos belső erő, ami csodákat tehet. 

Ahhoz, hogy a folyamatokat könnyebben megértsük, érdemes hátralépni egyet. Egy jó nagyot. 

👉Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!

Környezetünk a hatásunk alatt áll, az ember az elmúlt évezredek alatt alaposan megváltoztatta a Föld arculatát. Hatalmas területek váltak termővé, falvak, városok nőttek ki a földből, gigantikus létesítmények születtek szerte a világban, új növényeket, állatokat nemesítettünk, és ezek mind-mind az emberi tudás, szorgalom eredményei. Sokukra igazán büszkék lehetünk. 

Világunkra gyakorolt hatásunk azonban nem merül ki a kézzel foghatóban, az anyaginál finomabb kapcsolódások is kialakulnak. Jelenlétünkkel magunkkal hozzuk kisugárzásunkat, és hangulatunk is láthatatlanul járja át a környezetet. Ezek mind-mind finom kontaktusban vannak más emberekkel, állatokkal, növényekkel, tárgyakkal, és ezt a kapcsolatot figyelmünk, akaratunk - mint lencsék - tovább fókuszálhatják. Mindez már nagyrészt a szellem erejét is jelzi. Aki eddig a felismerésig eljutott, könnyen elfogadhatja azt is, hogy míg a kizárólag érzékei által vezérelt ösztönember csak használja, és legfőképpen kihasználja környezetét, addig az emelkedett ember nemesíteni is képes azt. Ekkor azonban már felelősségérzetünk is kiszélesedik, elkezdünk tovább látni az orrunk hegyénél. 

Visszatérve az eredeti témához, azt is mindannyian megtapasztaltuk, hogy haladjunk bármilyen irányba, az élet időnként kíméletlenül próbára tesz, és elkerülhetetlenek a feszültséggel teli, nehéz helyzetek. Az átlagos ember képes sokáig a vállán hordozni terheit, kitartó lelke akár évekig, évtizedekig elviseli a nyomást. Gyötrődik, életereje apad, de bírja. A stresszre adott legrosszabb emberi válasz valamiféle bódítószer, legyen az alkohol vagy drog, esetleg mindkettő. A bódulat misztikus szemszögből nehezen helyrehozható károkat okoz. Azt ígéri, a lelked könnyebbé válik, szellemed pedig szabadabbá, de hazudik. Az alkoholtartalmú italok, a drogok vegyi anyagok, és semmi nem képes azon változtatni, hogy az ideig-óráig tartó flasht, felszabadult örömérzetet ne valamiféle visszaesés, hanyatlás kövesse. Legbelsőnket a földbe döngöli, kicsinyessé, szűklátókörűvé tesz, csúffá változtat kívül-belül. Ez a szellemi és lelki hanyatlás megkeseríti mások életét is, és eltávolít Istentől, mindentől, ami nemesnek mondható.

Igazi fordulat a misztikus úton haladó emberrel történik meg. Ő nem él érzelmileg "száraz" életet, a Név ismétlése olyan lelki gazdagsággal és valóban megtapasztalható érzésekkel ruházza fel, melyek messze-messze felette állnak bármiféle bódítószernek. A tudatvesztés és a tompulás helyett érzékszervei finomodni kezdenek. Lelke rugalmasabbá válik, és az eggyé válás folyamata a tudatot, valamint az akaratot olyan régiókba emelheti, ahonnan az már képes alakítani a világot. 

Mivel az isteni akarat szándékai idővel érthetőbbé válnak az Igazság felé törekvő számára, lassan megérik arra, hogy a nehéz és kikerülhetetlen szituációkban nem zsigerből érkező indulatai hatnak környezetére, hanem már a Szentháromság elve szerint érkező hatás cselekszik. Ezt nevezhetjük a Szentlélek erejének, vagy akár az isteni akarat megnyilvánulásának is. Környezete - szinte észrevétlenül - megváltozhat, a természet engedhet, a dolgok a korábban elvárthoz képest másként alakulhatnak. Ennek az erőnek a megjelenése természetesen az egyén habitusától és alkatától is függ, annyi azonban biztos, forrásánál fogva sosem lehet pusztító, csakis teremtő megnyilvánulás. Ennek képessége a kezdetektől fogva kódolva van az emberi lélekben.  

👉"Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen."

Érdemes azonban mindezekkel kapcsolatban feltételes módban fogalmazni, mert ez ugyan legtöbbünk számára elérhető, de az események ilyen megéléséhez már mindenképpen szükség van az isteni szándékra.