A kreatív gondolkodás csúcsa

Kétségtelenül tehetséges volt, ennek köszönhetően sikeres is. Művészként hamar megmutatkoztak képességei,  ösztönös ráérzései, új utat mutatott. Hamar ismert lett, és már figyeltek rá, a véleménye számított. Azután idővel botrányairól is lehetett hallani, egyre összeférhetetlenebbé vált,  gondok voltak körülötte. Persze nem volt könnyű gyermekkora, problémákat cipelt legbelül, izzó belső feszültsége viszont termékeny táptalaja volt annak az alkotóerőnek, ami azután sikere kulcsa lett. Majd jött az alkohol és a drog, volt, hogy azt mondta, ettől kreatívabb, mert a mámorban sorra jönnek az ötletek, szárnyalni tud. De az élet idővel kirántotta a szőnyeget a talpa alól, egymást érték a magán- és társaséleti problémák, összeférhetetlenné vált, kötözködött, verekedett is. Megkeserítette mások életét. És valahogy már nem volt olyan sziporkázó az alkotásaiban sem. Egyszer majdnem meghalt, úgy találtak rá az otthonában,  orvosok mentették meg az életét. Elvonóra ment, akkor azt mondta, új életet kezd, de nem sikerült. Második alkalommal már elveszítette a csatát, halála nagy visszhangot keltett, rajongótábora és a bulvársajtó egyaránt siratta. 

Ismerős a történet? A fenti kitalált sorok vajon hány jobb sorsú hús-vér emberre illenek? Csak Magyarországon több tíz-,  százezerre. És a világon? Milliókra, akik mind a legrosszabb irányt választják,  vagy választották, holott nyilvánvalóan hallottak már arról, aki mindenidők legkreatívabb, legmeghatározóbb egyénisége volt. Kiről van szó? 

Arról, aki a fent maradt írások szerint végtelen leleményességgel szemléltette tanításait, történetfűzése zseniális, miközben mondandója az egyetlen valóban hasznos irányba tereli az ember gondolatait. Felfelé. Hatalma volt, nem is igazán társadalmi értelemben,  bár hatása később itt is meghatározóvá vált. Befolyása elsősorban szellemi eredetű volt, mellyel képes volt ezrek gondolataira és érzelmeire hatni, ami fizikai halála után robbanásszerűen megsokszorozódott, és kétség kívül a világtörténelem valaha élt egyik legmeghatározóbb egyéniségévé tette. 

Az Ő mondatai Példabeszédek néven vonultak be a kultúrtörténet legfontosabb írásai közé, olyan hasonlatokkal,  mint a mustármag, a konkoly, a sziklára épített ház vagy a kovász. Korának közönsége soha nem hallott ilyet, nem is csoda, hogy az úgynevezett műveltek féltékenyek lettek rá. Honnan volt ez a végtelen kreativitás? Egyszer ugyan más összefüggésben, de elárulta. 

👉"Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek."

Ezek a sorok elárulják, honnan származik az igazi kreativitás, amit azóta is bárki megtapasztalhat, csak hívni kell, és törekedni a vele való szellemi, lelki eggyé válásra. Minden más csak jön, mintegy mellékesen.

A rossz és önpusztító utat választók előtt is ott a példa, a döntés az övék. Fontos tudni, Jézus szellemi kreativitása mintegy másodlagos volt, egy eszköz, melynek célja Isten felé fordítani az őt követők figyelmét. És idővel rájössz, nem is kell ennél több.