Bármi történik, ne ítélj elsőre!

Várjunk egy-két évet, és addigra kiderülhet, hova futnak ki a mostani események, csak akkor érdemes megítélnünk azt, ami most katasztrófának tűnik. Így foglalható össze az a beszélgetés, amely egy  kifejezetten nehéz, bizonytalan kimenetelű időszak kellős közepén hangzott el. A jószándék, a sok próbálkozás és a belül megfogalmazott számtalan ima ellenére egymást követték a kivédhetetlen konfliktusok, melyek végül óhatatlanul egy súlyos döntéshez vezettek. Első ránézésre a helyzet így is egészen kétségbeejtő volt. 

Legtöbbünknek biztosan vannak hasonló emlékeik, és előfordult, hogy miközben a múlttal már nem tudunk mit kezdeni, fogalmunk sincs, mit hoz a sötét viharfellegek mögül előbukkanó jövő. Nagyon hasznos olyankor megfontolni, hogy vajon az emberi akaratunkon túl, nem az isteni gondviselés működik-e a háttérben. Mert a dolgoknak múlniuk kell, hogy átadják helyüket az újnak. Ilyenkor jó ha tudjuk, elménket a Legszentebb Név felé fordítva lélekben megerősödve jöhetünk ki a konfliktusból. Ez az a láthatatlan kötél, melyen végigsétálva érzelmileg sértetlenül juthatunk túl a nehéz, embertpróbáló időszakon. Mert ez az a pillanat, amikor igazzá válhat a mondás: ami nem öl meg, az megerősít. 

A lényeg az, a másokat nyomasztó panaszáradat helyett érdemes inkább belső vezérfonalunkhoz rögzítenünk magunkat, és csendesen a jövőben bízva megélni a napokat. Mert tudnunk kell, a sorsfordító dolgok nem történnek véletlenül, csak az emberi képességeink nem tesznek alkalmassá arra, hogy jövőlátóként mindent tudjunk a miértekről és a hogyanokról. 

Jézusnak azonban megvolt erre a képessége, ezért is jegyezhették le a következő sorokat, melyek hűen tükrözik: az isteni akarat megértésével elfogadhatóvá szelídül életünk bármelyik nehéz időszaka. 

👉 Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére. (Máté 16:21-23)