Keresztény misztikus

Egészen meghökkentő vélekedéseket lehet olvasni az interneten a keresztény misztika témakörében, amelyekből egy dolog mindenképpen kiviláglik. A legtöbb szerzője nagytudású ember, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az elméletet nem kíséri személyes tapasztalás. A történelmi háttér megvan, a végcél megvan, csak azt nem tudja meg az érdeklődő, miként lehet mindezt napjainkban elérni. A megközelítést többévszázados távolság jellemzi, amitől a téma még izgalmas lehet ugyan, de nem gyakorlatias. A legfőbb kérdés ugyanis: hogyan válhatunk eggyé szellemben és lélekben Istennel, hogyan lehetünk tényleg Krisztusban. Úgy, hogy azt nemcsak szeretnék elérni, hanem meg is tesszük a legfontosabb lépéseket, és a szándékhoz eszköz is társul.  A legkézenfekvőbb módszer, hogy szinte folyamatosan hívjuk Jézus Krisztust, és magunkban ismételjük a nevét. Ez a fajta gyakorlat mindenképpen változást hoz az ember életébe, de míg mások más fogalmaktól megszállottak lesznek, addig a hívő lelkülete ebb...

Olyan korban élünk, amelyben mindenki élményeket hajszol. Ennek a gondolatmenetnek az a célja, hogy felvillantsa, a HP-sorozat szórakoztató, izgalmas és varázslatos ugyan, de a megélhető valóság ennél több, optimistább és a csattanója végtelenszer ütősebb. Az elmúlt években többször láttam már a híres sorozat epizódjait, és kívülről fújom a jeleneteit, ami apaként nem olyan meglepő. Le kell szögezni, a HP világa tényleg varázslatos, de több területen is elmarad a mi valóságunktól, amit szubjektíven öt rövid pontba szedtem.  1. Muglik és varázslók világa Van egy embertípus, amelyiket egyáltalán nem érdekli a láthatón túli világ, őket a regényfolyamban mugliknak hívják. Megfelelőjüket a mi valóságunkban is megtaláljuk, sokan vannak.  A varázslók , vagy ahogy időnként nevezik őket, az aranyvérűek alakítják főként a sztorit. Nem homogén társadalom, vannak jók és rosszak.  Valóságunkban azokat, akiket varázslónak hívhatunk, nem lehet a jó oldalra sorolni. Mivel fig...

Az alábbi sorok a Covid-járvány ki tudja hányadik hulláma idején fogalmazódtak meg. Akkor, amikor ezrek-tízezrek szenvedtek légzési nehézséggel, és sejtjeik a kelleténél kevesebb oxigénhez jutottak. Érezték, mennyire fontos, hogy a tüdő egészséges legyen, és lehetőleg a teljes felületével vegyen részt az oxigéncserében.  Erre törekszenek a több ezer éves keleti jógakultúra légzőgyakorlatai is, különösen a teljes jógalégzés, amiről egy helyen azt írják, az a hasi, mellkasi és kulcscsonti légzés összességéből áll. Célja pedig, hogy lehetővé tegye a tüdő teljes kapacitásának kihasználását.  Arról, hogy a légzés túlzott szabályozása és szándékos kontrollja milyen kellemetlenséggel járhatnak, személyes tapasztalatok alapján írtam korábban, ezért jómagam ma már semmiképp nem vállalnám fel ezt a kockázatot. Eszembe sem jutna, hogy egy adott lelki állapotot a test megregulázásával próbáljak elérni. Annyira könnyű hibázni, és legalább ilyen könnyű bedönteni érzéke...

Ezek a kalandjaim egy egyszerű derékfájással kezdődtek. Aztán valahogy a történet része lett némi üvöltözés, stressz, amit később más ügyben egy személyes konzultáció követett újabb nyugtalansággal fűszerezve. Szerencsére ezek már régi történetek, de legalább ennyire életre szólóak. Az első sztori bő tíz évvel ezelőtt kezdődött, a sok ülőmunka, az akkor még mozgásszegény életmód megbosszulta önmagát. Masszívan éreztem a kellemetlen sajgást a derekamban. Úgy gondoltam, kimozdulhatott valamelyik csigolyám, ezért bejelentkeztem egy csontkovácshoz. Alapos, de gyors munkát végzett. Mivel még maradt idő, felajánlott valamilyen speciális szellemi kezelést is lezárásnak, aminek a nevét már akkor sem tudtam megjegyezni. Ez egy jó tízperces további koncentrálást igényelt tőle, majd miután végzett, eljöttem.  Azt hittem, minden a legnagyobb rendben van, de később kiderült, tévedtem. A csontkovácsnál délután jártam, másnap pedig dolgoznom kellett. A munkahelyemen kezdetben minden ...

Fejfájás. Elsőre ez jut eszembe, ha azokra a jógafoglalkozásokra gondolok, amelyekre évtizedekkel ezelőtt, fiatalon, még tanulmányaim idején jártam. Mindez Jézus Krisztushoz való kötődésem előtt történt. Kedveltem a helyet, az embereket, jó időtöltésnek tűnt, csak a zsibbasztó fejfájással nem tudtam mit kezdeni. Az egyik összefüggő gyakorlatsor közben már néhány mozdulat után jelentkezett az abroncsszerű érzés, majd megmaradt egészen az óra végéig. Ráadásul ezután még egy kis időnek el kellett telnie ahhoz, hogy teljesen megszűnjön. Aztán vége lett az iskolának, és már nem jártam többé jógázni sem, azóta viszont a fejfájás okát sikerült megfejteni. A jógában alkalmazott mozdulatok nemcsak fizikai mozgást jelentenek, hanem lelki folyamatokat is beindítanak. Ez egyfajta rituálét jelent, mert a   kötött sorrendű mozdulatokkal megidézzük alkotójának szellemi, lelki erejét és indíttatását. Rendkívül erős hatásról van szó, amely évszázadokkal, évezredekkel később is műkö...

Számolj el tízig! Így szól a mondás, mely a közvélekedés szerint megóvhat a hirtelen, meggondolatlan tettektől, attól, hogy indulatból olyat tegyünk, amit könnyen megbánhatunk. Ilyen helyzet márpedig bármikor, bárkivel megtörténhet. Szinte mindenkinek van már egy közepesen hosszú listája arról, hogy mi az, amit nem kellett volna tennie, mondania, reagálnia abban a stresszes pillanatban. A számolás akár jó módszer is lehet, hiszen mire eljutunk mondjuk ötig, máris rengeteg indulat elpárolgott. Ezzel az alig használt trükkel emberi kapcsolatokat óvhatunk meg, és persze tárgyakat, mert például nem törnek össze. A következő ajánlat ennél sokkal tovább megy. Bármilyen indulatos pillanatban érdemes magunkban Jézus Krisztus nevét kimondani egyszer, kétszer, háromszor, bármennyiszer. A hatás többszörös. Egyrészt lehiggadunk, és a düh, amelynek ki kellene jönnie, csitulni kezd. Higgadtabbak leszünk, mert a figyelem másra terelődik. Ez a legkevesebb, ami történik. Mivel ilyenkor az ...

Kilépek a házból, megyek az autóhoz. A rövid sétaúton folyamatosan ismétlem a Nevet , mint mindig, de egy régi, kellemetlen emlék minduntalan felbukkan. Észlelem, és újra nekifutok, az a gondolat azonban ismét előrefurakszik. És elkezdődik a mentális küzdelem: nem hagyom magam, hiszen hol máshol is lehetnék szabad, mint az elmémben, de valaki vagy valami ezt másképp gondolja. Valami történni fog! - villan be, hiszen ennyi jel elég is. Beszállok a kocsiba, dolgok esnek ki a kezemből, hoppá, a kulcs becsúszik az ülés és a kézifék közé. Percek múlnak, mire rendeződik minden. Elindulok, de valahogy az apró jelek nem tágítanak, ügyetlenkedés a sorompónál, az index nélkül elém vágó autó, majd a parkolás az úti célnál valahogy mind problémás. A történetet most megállítom, pedig sajnos lehetne folytatni... Rendszeresen megérzem, ha történni fog valami kellemetlen dolog. Ez nem törvényszerű, nem is mindennapos, de sokszor előfordult már, azt azonban pontosan sosem tudom, hogy konkr...