Keresztény misztikus

Ezek a kalandjaim egy egyszerű derékfájással kezdődtek. Aztán valahogy a történet része lett némi üvöltözés, stressz, amit később más ügyben egy személyes konzultáció követett újabb nyugtalansággal fűszerezve. Szerencsére ezek már régi történetek, de legalább ennyire életre szólóak. Az első sztori bő tíz évvel ezelőtt kezdődött, a sok ülőmunka, az akkor még mozgásszegény életmód megbosszulta önmagát. Masszívan éreztem a kellemetlen sajgást a derekamban. Úgy gondoltam, kimozdulhatott valamelyik csigolyám, ezért bejelentkeztem egy csontkovácshoz. Alapos, de gyors munkát végzett. Mivel még maradt idő, felajánlott valamilyen speciális szellemi kezelést is lezárásnak, aminek a nevét már akkor sem tudtam megjegyezni. Ez egy jó tízperces további koncentrálást igényelt tőle, majd miután végzett, eljöttem.  Azt hittem, minden a legnagyobb rendben van, de később kiderült, tévedtem. A csontkovácsnál délután jártam, másnap pedig dolgoznom kellett. A munkahelyemen kezdetben minden ...

Fejfájás. Ez ugrik be egyből, ha azokra a jógafoglalkozásokra gondolok, amikre évtizedekkel ezelőtt, még tanulmányaim idején jártam. Kedveltem a helyet, az embereket, tágult a látóköröm, jó időtöltésnek tűnt. Csak a zsibbasztó fejfájással nem tudtam mit kezdeni. Az egyik összefüggő gyakorlatsor közben, már néhány mozdulat után jelentkezett az abroncsszerű érzés, majd megmaradt egészen az óra végéig. Utána pedig egy kis időnek el kellett telnie ahhoz, hogy végleg eltűnjön. Aztán vége lett a sulinak, és már nem jártam többé jógafoglalkozásokra sem. A fejfájás okát persze sikerült megfejteni, tanulságos. Ezek a mozdulatok nemcsak fizikai mozgást jelentenek, hanem lelki folyamatokat is beindítanak. Ez egyfajta rituálé. A kötött sorrendű mozdulatokkal megidézed alkotójának szellemi, lelki erejét és indíttatását. Bitang erős hatásról van szó, ami évszázadok, évezredek után is működhet, és a gyakorlatsor összeállítása során minden bizonnyal számoltak is ezzel a jelenséggel. És ez ...

Az embernek ideális esetben három fő törekvése van, és pontosan ebben a sorrendben: 1. Szeresd Istened! Hívd, és válj vele eggyé! Így élhető meg a Lélektől való újjászületés, ami minden további kiindulópontja.  2. Ismerd meg önmagad! Persze, fogadd el külső és belső adottságaidat, de légy tudatos, urald magad és fejlődj! A mindennapos tapasztalatok és élmények mélyítik a tudást.  3. Állj helyt a világban! Akkor ugord át a lécet, ha elé érsz. De akkor tedd bele minden tudásod! Legyen szó tanulásról, munkáról, pénzről, kapcsolatokról. A tapasztalat bölcsességé válik, és minden a helyére kerül. Téged pedig áthat a békés derű.

Mint az a korábbi bejegyzésekből kiderült, keresztény misztikusnak tartom magam, aki  Jézus   Krisztust hívja. Lehetőleg magamban ismétlem a Nevét, hangosan csak ritkán, egyszerűen azért, mert nem tartozik másra. Ha össze kéne adni, hogy ez a gyakorlat mennyi ideig tart naponta, úgy fél és két óra között jönne ki, attól függőben, mennyire zsúfolt az adott időszak.  Kezdetben próbálkoztam hagyományos meditációval, vagy keresztény szóhasználattal, szemlélődéssel is. Egy csendes, nyugodt környezetben elcsendesedve ülve bizony erősebb a hatás, ami szinte kimossa a tudatot, de végül mégis az előbbi tűnt praktikusabbnak, mert a cél nem egyfajta révülés, hanem jelen lenni a mindennapokban, és úgy fejlődni.  Ajánlják a Név kimondásának/gondolásának légzéshez igazítását is, de nem tapasztaltam előnyösnek ezt a módszert, amiről itt olvashatsz . Amúgy is, a legkisebb sejtektől a gigantikus galaxisokig mindent kigondoló és létrehozó Isten evilágon túli, ezé...

Ülök a monitorral szemben, és úgy érzem, képtelen vagyok megoldani a feladatot. A munkahelyemen, a szokásos irodai környezetben vagyok, és az eddigi rutinnal meg kéne ugrani ezt a mostanit is, de valahogy nem megy. Főként nem határidőre. Először izgalmat érzek, majd elkezd növekedni a kétségbeesés, a gyomortól a torokig tart a szorítás. Egy ilyen helyzetben kértem először segítséget a szakmámban. Fentről. Mindig is szabálykövetőnek tartottam magam, és ha feladatok adódnak, akkor azokat szerettem időre megoldani. Éppen ezért frusztrált, hogy nem megy, ami viszont abban az időszakban nem volt elfogadható, mert a munka és a megélhetés volt a tét. Rajtam kívülálló okok miatt stresszes napok voltak. Különösen, mikor egy üres, fehér felületet látok a monitoron, pedig ott valaminek lennie kéne: a megoldásnak.  A pontos fohászt most nem irom le, de nagyon konkrét volt, megszólítással, kéréssel együtt. Kezdetben mindig hétszer mondtam el magamban, később, amikor már rutinszerűb...

A vonásai keményebbek lettek az utóbbi időben, és a tekintete is fakóbb. A régi megszokott élénksége már csak emlék, megváltozott, fáradtabb lett. Mi az oka? Személyes tragédia, anyagi gondok, munkahelyi problémák, családi konfliktusok, makacs betegség, bármi lehet. Teljesen mindegy, tisztán látom rajta, hogy baj van.  Ami nem öl meg, az megerősít. Milliószor halljuk és mondjuk ezt a közhelyes mondatot, és meg is nyugtatjuk magunkat, de mint oly sok minden, ez így sajnos csak féligazság . Mert minden a fókusztól függ, attól, hogy mire figyelünk a megpróbáltatások idején. Ha a teherre, az előttünk álló akadályra, akkor a nehézségek marni kezdik lelkünket. Azonban ha figyelmünket csak időlegesen foglalják le a feladatok, és gondolatainkat leginkább a legfelsőbb tölti ki, nyertünk. Jómagamat nyugodt, derűs embernek tartom. Csak ritkán fordul elő, hogy elragadnak az indulatok, ami elsősorban annak a mindennapos munkának köszönhető, hogy naponta - összességében több órán át...

A mai napig közösségben dolgozom, ennek minden előnyével és nyűgjével együtt. Tulajdonképpen egyfajta irodai munkát végzek, mely során mindig figyeltem, ahogy a különböző emberek habitusuktól függően befolyásolják a körülöttük lévőket, jó kedvet vagy ellenkezőleg, nyomasztó frusztráltságot ültetve másokba. Ezen segít a következő apró gyakorlat, ami sok örömet okozott már.  Ahogy az elmúlt bejegyzésekből kiderülhetett, életemet a hétköznapokban jól behatárolt erők terelgetik , a mozgástér széleit a lelkiismeret, valamint olyan "fejen koppintások" határozzák meg, melyekre illik odafigyelni. A mostani gyakorlat lényege egy ártatlan mondat, mely így hangzik: "Jézus Krisztus, adj erőt, hogy vidám legyek a következő munkám alatt." Ennyi. Ez leírva annyira banálisnak tűnik, hogy már szinte fokozni sem lehet, mégis számomra roppant tanulságos a hatása. Munkakezdés előtt hétszer ismétlem el magamban, a rövid ima elmondására pont elég időt biztosít a parkolótó...