Keresztény misztikus

Ülök a monitorral szemben, és úgy érzem, képtelen vagyok megoldani a feladatot. A munkahelyemen, a szokásos irodai környezetben vagyok, és az eddigi rutinnal meg kéne ugrani ezt a mostanit is, de valahogy nem megy. Főként nem határidőre. Először izgalmat érzek, majd elkezd növekedni a kétségbeesés, a gyomortól a torokig tart a szorítás. Egy ilyen helyzetben kértem először segítséget a szakmámban. Fentről. Mindig is szabálykövetőnek tartottam magam, és ha feladatok adódnak, akkor azokat szerettem időre megoldani. Éppen ezért frusztrált, hogy nem megy, ami viszont abban az időszakban nem volt elfogadható, mert a munka és a megélhetés volt a tét. Rajtam kívülálló okok miatt stresszes napok voltak. Különösen, mikor egy üres, fehér felületet látok a monitoron, pedig ott valaminek lennie kéne: a megoldásnak.  A pontos fohászt most nem irom le, de nagyon konkrét volt, megszólítással, kéréssel együtt. Kezdetben mindig hétszer mondtam el magamban, később, amikor már rutinszerűb...

A vonásai keményebbek lettek az utóbbi időben, és a tekintete is fakóbb. A régi megszokott élénksége már csak emlék, megváltozott, fáradtabb lett. Mi az oka? Személyes tragédia, anyagi gondok, munkahelyi problémák, családi konfliktusok, makacs betegség, bármi lehet. Teljesen mindegy, tisztán látom rajta, hogy baj van.  Ami nem öl meg, az megerősít. Milliószor halljuk és mondjuk ezt a közhelyes mondatot, és meg is nyugtatjuk magunkat, de mint oly sok minden, ez így sajnos csak féligazság . Mert minden a fókusztól függ, attól, hogy mire figyelünk a megpróbáltatások idején. Ha a teherre, az előttünk álló akadályra, akkor a nehézségek marni kezdik lelkünket. Azonban ha figyelmünket csak időlegesen foglalják le a feladatok, és gondolatainkat leginkább a legfelsőbb tölti ki, nyertünk. Jómagamat nyugodt, derűs embernek tartom. Csak ritkán fordul elő, hogy elragadnak az indulatok, ami elsősorban annak a mindennapos munkának köszönhető, hogy naponta - összességében több órán át...

A mai napig közösségben dolgozom, ennek minden előnyével és nyűgjével együtt. Tulajdonképpen egyfajta irodai munkát végzek, mely során mindig figyeltem, ahogy a különböző emberek habitusuktól függően befolyásolják a körülöttük lévőket, jó kedvet vagy ellenkezőleg, nyomasztó frusztráltságot ültetve másokba. Ezen segít a következő apró gyakorlat, ami sok örömet okozott már.  Ahogy az elmúlt bejegyzésekből kiderülhetett, életemet a hétköznapokban jól behatárolt erők terelgetik , a mozgástér széleit a lelkiismeret, valamint olyan "fejen koppintások" határozzák meg, melyekre illik odafigyelni. A mostani gyakorlat lényege egy ártatlan mondat, mely így hangzik: "Jézus Krisztus, adj erőt, hogy vidám legyek a következő munkám alatt." Ennyi. Ez leírva annyira banálisnak tűnik, hogy már szinte fokozni sem lehet, mégis számomra roppant tanulságos a hatása. Munkakezdés előtt hétszer ismétlem el magamban, a rövid ima elmondására pont elég időt biztosít a parkolótó...

Számolj el tízig! Így szól a mondás, mely a közvélekedés szerint megóvhat a hirtelen, meggondolatlan tettektől, attól, hogy indulatból olyat tegyünk, amit könnyen megbánhatunk. Ilyen helyzet márpedig bármikor, bárkivel megtörténhet, még veled is. Nyilván neked is van már egy közepesen hosszú listád arról, hogy mi az, amit nem kellett volna tenni, mondani, reagálni abban a stresszes helyzetben. A számolás még akár jó is lehet, hiszen mire eljutsz akár ötig is, máris rengeteg indulat elpárolog. És ezzel a szerintem alig használt trükkel emberi kapcsolatokat óvhatunk meg, és persze tárgyakat, mert nem töröd össze, nem rúgod fel, nem mész nekik. A következő ajánlat ennél sokkal többről szól. Ha bármi miatt indulatba jössz, mondd magadban a Nevet. Egyszer, kétszer, háromszor, bármennyiszer. A hatás többszörös. Egyrészt lehiggadsz, és a düh, aminek valójában ki kellene jönnie, elkezd párologni. Máris higgadtabb leszel, hiszen a figyelmedet másra tereled. De ez a legkevesebb, ami...

A mellkas teljes szélességében megjelenő nehezen körülírható érzést nem lehet szabályozni. Sohasem sikerült még saját akaratból előcsalogatnom, és azt sem tudtam befolyásolni, meddig tartson. A kegyelem része, mintha olaj vagy méz csörgedezne lassan a szív körül , talán a szerelem és a szeretet érzésére hasonlít a legjobban, de mégsem az. Éteribb, a semmiből jön, és a semmibe tűnik. Egészen fantasztikus.  Hogy mikor éreztem először, nem tudom, annyi azonban biztos, hogy Jézus Krisztus nevének ismétléséhez köthető, de megjelent Nagyboldogasszony, vagy Fekete Madonna hívásakor is. Utóbbiaknál gyakrabban. Ha elkezdesz gyakorolni, nem biztos hogy pont így tapasztalod meg az áldást. Lehet, hogy nem ezt kapod ajándékba, hanem érzékenységednek megfelelően más adomány jelenik meg az életedben.  A hétköznapi élet hullámai az évek alatt saját kényükre-kedvükre formálják lelkünket, ha nincs kapaszkodónk, úgy megváltozunk az évtizedek alatt, hogy fiatal énünk rá sem ismerne a...

Kilépek a házból, megyek az autóhoz. A rövid sétaúton folyamatosan ismétlem a Nevet , mint mindig, de egy régi, kellemetlen emlék minduntalan felbukkan. Észlelem, és újra nekifutok, az a gondolat azonban ismét előrefurakszik. És elkezdődik a mentális küzdelem: nem hagyom magam, hiszen hol máshol is lehetnék szabad, mint az elmémben, de valaki vagy valami ezt másképp gondolja. Valami történni fog! - villan be, hiszen ennyi jel elég is. Beszállok a kocsiba, dolgok esnek ki a kezemből, hoppá, a kulcs becsúszik az ülés és a kézifék közé. Percek múlnak, mire rendeződik minden. Elindulok, de valahogy az apró jelek nem tágítanak, ügyetlenkedés a sorompónál, az index nélkül elém vágó autó, majd a parkolás az úti célnál valahogy mind problémás. A történetet most megállítom, pedig sajnos lehetne folytatni... Rendszeresen megérzem, ha történni fog valami kellemetlen dolog. Ez nem törvényszerű, nem is mindennapos, de sokszor előfordult már, azt azonban pontosan sosem tudom, hogy konkr...

Figyelj a légzésedre...ki, be, ki, be...a légzőgyakorlatok nyugalmat teremtenek benned, feloldódik a stressz..ki, be, ki, be... Gyakran hangzik el ez az ígéret a jógaórákon. Én azonban arra intek mindenkit, legyen nagyon óvatos  ezen a téren, nekem kishíján gyomorfekélyt okozott. A következő sorok ismét arról szólnak, hogy az embert úgy teremtették meg, gondolatai és lelkének minden rezdülése hasson a külvilágra. Mivel régen, 20 éves koromban jártam jógafoglalkozásokra, a légzőgyakorlatok nem voltak ismeretlenek számomra. Az idő múlásával azonban jelentőségük erősen megkopott, a módszert azonban mégsem vetettem el végleg. A történet idején két állásom volt, melyekkel annyi pénzt tudtam keresni, amennyi a kényelmes élethez éppen elég volt. De többet és jobbat akartam. Nem voltam teljesen elégedett, azt akartam, hogy - ebben az időben - Nagyboldogasszony bőséget adó hatása intenzívebben legyen jelen.  Némi magabiztossággal...